Ma Adalbert, Vince névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Amikor nem elég cselédnek lenni
Bódis Gábor
Széky János a Paraméteren elemzi Orbán Viktor minapi találkozóját a magyar diplomatákkal:
„Ha jól értjük az MTI közleményeit, Orbán miniszterelnök a rendes évi értekezleten jól lehordta a magyar diplomatákat, bár nem egészen világos, hogy miért. Idézem: „természetesen nem várható el, hogy mindenki minden fontos dologról ugyanazt gondolja, de a kontextusnak, vagyis a kabinet és a külképviselet-vezetők értelmezési keretének azonosnak kell lennie.”...
„A magyar külügyi állomány nem veszítheti el önreflexiós képességét, de jó eredményt csak fegyelmezett katonákkal lehet elérni” – közölte Orbán a magyar külképviselet-vezetőkkel. Azaz gondolkozzanak otthon, négy klimatizált fal között, máskülönben kövessék az utasítást, akármicsoda. A sajtó szörnyülködött is egy sort, hogy így nem lehet diplomatákkal beszélni, mégiscsak ők a szakemberek. A kritikusok azonban elfelejtik, hogy mennyire el van már fideszesítve ez a gárda.
Kikből lettek nagykövetek? Jobb sorsra érdemes bankárokból és üzletemberekből, akik a gazdaságpolitikában alulmaradtak Orbán favoritjaival szemben, és kellett nekik valami látványos vigasz. Kiszolgált (minden rendszert kiszolgált) állambiztonságiakból. Ügyvédekből, akik minden poszton intelligensen szolgálták a hatalom totális átvételére készülő pártot, jól tudnak egy nyelvet, és imígyen nyerték el jutalmukat. A Magyarországon jobboldalinak mondott (a Hazafias Népfront 1984-es emberbaráti, nemzeties balosságát folytató) kultúrkörben nevelkedett becsvágyó, ám szolgalelkű fiatal középkorúakból.
Németh Zsolt államtitkár, aki a megfáradtan pózoló, közhelytárának végére jutott Martonyi János helyett mintha a külügyeket irányítaná abban a kevés másodpercben, amikor hagyják, föl is emlegette védekezőleg: a nagykövetek kilencven százalékát lecserélték, és a központban is „nemzeti érzelmű diplomaták dolgoznak”. Velük igazán nem lehetne baja Orbánnak – ha nem akarna lehetetlent tőlük.
A diplomatáknak azt kellene megértetniük a világgal, hogy amit a magyar kormány a világ ellenében csinál, az jó. Hogy miért is van igaza a miniszterelnöknek, amikor nyilvánosan elmondja, hogyan kívánja tárgyalások alkalmával becsapni az Európai Bizottságot. Hogy miért remek, ha lehülyézzük a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát anélkül, hogy tudnánk, kik ülnek benne (vagy azt színlelve, hogy nem tudjuk) ahelyett, hogy az aláírt egyezmény értelmében tartanánk magunkat az ítéleteihez. Hogy miért kell tiszteletben tartania Brüsszelnek, ha egy tagállam miniszterelnöke Moszkvához hasonlítja. Hogy miért teszünk magasból elemi szabadságjogokra, a józan üzleti gondolkodás, sőt a számtan iskolás alapjaira.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >