Ma Zalán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Amikor nem elég cselédnek lenni
Bódis Gábor
Széky János a Paraméteren elemzi Orbán Viktor minapi találkozóját a magyar diplomatákkal:
„Ha jól értjük az MTI közleményeit, Orbán miniszterelnök a rendes évi értekezleten jól lehordta a magyar diplomatákat, bár nem egészen világos, hogy miért. Idézem: „természetesen nem várható el, hogy mindenki minden fontos dologról ugyanazt gondolja, de a kontextusnak, vagyis a kabinet és a külképviselet-vezetők értelmezési keretének azonosnak kell lennie.”...
„A magyar külügyi állomány nem veszítheti el önreflexiós képességét, de jó eredményt csak fegyelmezett katonákkal lehet elérni” – közölte Orbán a magyar külképviselet-vezetőkkel. Azaz gondolkozzanak otthon, négy klimatizált fal között, máskülönben kövessék az utasítást, akármicsoda. A sajtó szörnyülködött is egy sort, hogy így nem lehet diplomatákkal beszélni, mégiscsak ők a szakemberek. A kritikusok azonban elfelejtik, hogy mennyire el van már fideszesítve ez a gárda.
Kikből lettek nagykövetek? Jobb sorsra érdemes bankárokból és üzletemberekből, akik a gazdaságpolitikában alulmaradtak Orbán favoritjaival szemben, és kellett nekik valami látványos vigasz. Kiszolgált (minden rendszert kiszolgált) állambiztonságiakból. Ügyvédekből, akik minden poszton intelligensen szolgálták a hatalom totális átvételére készülő pártot, jól tudnak egy nyelvet, és imígyen nyerték el jutalmukat. A Magyarországon jobboldalinak mondott (a Hazafias Népfront 1984-es emberbaráti, nemzeties balosságát folytató) kultúrkörben nevelkedett becsvágyó, ám szolgalelkű fiatal középkorúakból.
Németh Zsolt államtitkár, aki a megfáradtan pózoló, közhelytárának végére jutott Martonyi János helyett mintha a külügyeket irányítaná abban a kevés másodpercben, amikor hagyják, föl is emlegette védekezőleg: a nagykövetek kilencven százalékát lecserélték, és a központban is „nemzeti érzelmű diplomaták dolgoznak”. Velük igazán nem lehetne baja Orbánnak – ha nem akarna lehetetlent tőlük.
A diplomatáknak azt kellene megértetniük a világgal, hogy amit a magyar kormány a világ ellenében csinál, az jó. Hogy miért is van igaza a miniszterelnöknek, amikor nyilvánosan elmondja, hogyan kívánja tárgyalások alkalmával becsapni az Európai Bizottságot. Hogy miért remek, ha lehülyézzük a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát anélkül, hogy tudnánk, kik ülnek benne (vagy azt színlelve, hogy nem tudjuk) ahelyett, hogy az aláírt egyezmény értelmében tartanánk magunkat az ítéleteihez. Hogy miért kell tiszteletben tartania Brüsszelnek, ha egy tagállam miniszterelnöke Moszkvához hasonlítja. Hogy miért teszünk magasból elemi szabadságjogokra, a józan üzleti gondolkodás, sőt a számtan iskolás alapjaira.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >
Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás
Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >
Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ
Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >
From ver ju?
U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >