Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az én Tanyaszínházam
Bódis Gábor
Emlékszem a helyi kocsmára is, ahol meleg sört ittunk, majd eltévedtünk a kukoricásban. Most is eltévedtem.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy senki nem vár(hat) tőlem színházi kritikát, hiszen – gondolom én – a kultúrát csak fogyasztó politikai újságírónak ezt, arcpirulás nélkül nem kell mívelnie. Amúgy meg szégyenszemre be is kell vallanom, hogy az utóbbi évtizedek csavargásai során nem jutottam el Kavillóra. Pedig szép emlékek kötnek a faluhoz, főleg a hőskorszakból, amikor még a Soltis is élt.
Emlékszem a helyi kocsmára is, ahol meleg sört ittunk, majd eltévedtünk a kukoricásban. Most is eltévedtem. Csantavér után nyílegyenesen a kukoricásban kerestem a szerencsémet, ami nem egy falu formájában jelent meg, hanem két tanyasi kutyaként. Amelyek (pestiesen már akik lennének) vérszomjasan rohangáltak a homokbuckákkal küzdő autó mellett. Harsányan ugatva.
A szokatlan megmérettetés végén mégis előbukkant az észak-bácskai rónaságban: Kavilló. Több tucat autóval, amelyek egyike sem tette meg eme idegfeszítő túrát. Mert aszfaltút is van, mint utóbb kiderült. Hiába, a kultúráért meg kell küzdeni. Akár vérszomjas ölebekkel is.
A bevonulásról lemaradtunk, akárcsak Kovács Frici beszédéről is, amit utóbb közöltünk. Ülőhely már természetesen nem volt, ezért hol az egyik oldalról, hol a másikról figyeltük a történteket.
És: nekem nagyon tetszett a darab. Felüdültem. Ott a vérszomjas ordasok és a kukorica dzsungel közepén, szép arcú, tiszta tekintetű, jó hangú, állandó mozgásban levő urbánus fiatalok váltották meg a világot. A kis vajdasági magyar világot. Felöltöztek, levetkőztek, énekeltek (fülbemászó melódiával és értelmes szöveggel!). És mozogtak. Jól érezték magukat. Velük együtt én is. Talán ilyen felszabadító érzésem csak a Broadway-en volt, ahol a móka lényege ugyanaz. A szórakoztatás, és ha van egy kis üzenet, már lovon vagyunk.
És egy eredeti, vajdasági magyar darabról van szó. A miénket játszották a mieink.
A Tanyaszínház a Vajdaság egyik gyöngye, azt is mondhatnám: délvidékum.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >