2021. november 29. hétfő
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Az én Tanyaszínházam

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Az én Tanyaszínházam
(A bakon Soltis Lajos Lehel fiával. Az ekhós szekeret a két szamár, Blaha Lujza és Latabár húzza. Forrás:Gyenge Ferenc)

Emlékszem a helyi kocsmára is, ahol meleg sört ittunk, majd eltévedtünk a kukoricásban. Most is eltévedtem.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy senki nem vár(hat) tőlem színházi kritikát, hiszen – gondolom én – a kultúrát csak fogyasztó politikai újságírónak ezt, arcpirulás nélkül nem kell mívelnie. Amúgy meg szégyenszemre be is kell vallanom, hogy az utóbbi évtizedek csavargásai során nem jutottam el Kavillóra. Pedig szép emlékek kötnek a faluhoz, főleg a hőskorszakból, amikor még a Soltis is élt.

Emlékszem a helyi kocsmára is, ahol meleg sört ittunk, majd eltévedtünk a kukoricásban. Most is eltévedtem. Csantavér után nyílegyenesen a kukoricásban kerestem a szerencsémet, ami nem egy falu formájában jelent meg, hanem két tanyasi kutyaként. Amelyek (pestiesen már akik lennének) vérszomjasan rohangáltak a homokbuckákkal küzdő autó mellett. Harsányan ugatva.

A szokatlan megmérettetés végén mégis előbukkant az észak-bácskai rónaságban: Kavilló. Több tucat autóval, amelyek egyike sem tette meg eme idegfeszítő túrát. Mert aszfaltút is van, mint utóbb kiderült. Hiába, a kultúráért meg kell küzdeni. Akár vérszomjas ölebekkel is.

A bevonulásról lemaradtunk, akárcsak Kovács Frici beszédéről is, amit utóbb közöltünk. Ülőhely már természetesen nem volt, ezért hol az egyik oldalról, hol a másikról figyeltük a történteket.

És: nekem nagyon tetszett a darab. Felüdültem. Ott a vérszomjas ordasok és a kukorica dzsungel közepén, szép arcú, tiszta tekintetű, jó hangú, állandó mozgásban levő urbánus fiatalok váltották meg a világot. A kis vajdasági magyar világot. Felöltöztek, levetkőztek, énekeltek (fülbemászó melódiával és értelmes szöveggel!). És mozogtak. Jól érezték magukat. Velük együtt én is. Talán ilyen felszabadító érzésem csak a Broadway-en volt, ahol a móka lényege ugyanaz. A szórakoztatás, és ha van egy kis üzenet, már lovon vagyunk.

És egy eredeti, vajdasági magyar darabról van szó. A miénket játszották a mieink.

A Tanyaszínház a Vajdaság egyik gyöngye, azt is mondhatnám: délvidékum.

2012. augusztus 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább

Topolyai hétköznapok

Szóval sz@r itt minden úgy ahogy van. Kibaszott középkori gondolkodás, ahol az újat, a modernet, a >

Tovább

Szerbia hivatalosan is autokrata állam lesz?

A most elfogadásra kerülő törvény lehetővé teszi, hogy a választópolgárok bármilyen alacsony részvétele is döntsön az >

Tovább

A múltjával vívódó kihaló nemzedék

Tényleg hitt a jövőben, talán emiatt kell bűnhődnie miután átadta helyét annak a középnemzedéknek, amely nem >

Tovább