2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Amiről mi is tehetünk

Fürdünk az önsajnálatban, a felelősségünkkel nem tudunk megbirkózniA németeknek miért sikerült szembenézniük a múltjukkal, és nekünk, magyaroknak, miért nem? Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez.

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Népszabadság interjút közöl Szita Szabolcs történésszel, a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezetőjével. Ebből ragadtunk ki egy részt.

- Tulajdonképpen ön miért foglalkozik évtizedek óta a vészkorszakkal? Hisz „családilag nem érintett”.

 - Apai ágon német, anyai ágon bolgár katolikus családból származom. Édesanyámat a szlávos hangzású neve miatt a bácskai vérengzések idején a magyar csendőrök hajszál híján agyonlőtték. A szüleim, amikor jött a front, délről az északnyugati országrészbe menekültek az oroszok elől. Apám kijelentette, hogy Sopronból tapodtat se tovább, maradnak Magyarországon. Én már Sopronban születtem. A holokausztról sem otthon, sem a Sztálin téri általános iskolában nem hallottam semmit. Később, a középiskolában sem. A húszas éveimben jártam, amikor megtudtam, hogy a Sopronhoz közeli Balfon mélyszántás közben csontokat forgattak ki a földből. Kérdezősködtem, hogy milyen csontok ezek. Hát a zsidóké! Milyen zsidóké? Félig elharapott válaszokat kaptam. Kíváncsi fiú voltam, beültem a könyvtárba. Többen szerettek volna lebeszélni, győzködtek, hogy ne bolygassam azokat az időket. Amivel csak azt érték el, hogy még kíváncsibb lettem. Szép lassan belegabalyodtam... A hetvenes évek végén rengeteget segített Karsai Elek történész és Scheiber Sándor professzor, a rabbiképző igazgatója. 1983-ban megjelent az első könyvem, és onnan már tényleg nem volt megállás.

 - Felkészült rá, hogy kutatásai során valamelyik hozzátartozója nevével is találkozhat a náci-nyilas bűnösök között?

 - Igen, megfordult a fejemben, de szerencsére nem történt ilyen.

 - Nemrég azt mondta, hogy Németországhoz képest több évtizedes lemaradásban vagyunk – nem csupán a múltfeltárás, hanem a múlttal való szembenézés terén is. Miben különböznek a németek és a magyarok?

A felelősség vállalása olyan kérdés, amellyel Trianon óta nem tudunk megbirkózni. Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez. Fürdünk az önsajnálatban. Fehéren és feketén látjuk a világot. Nálunk csak fájdalom vagy dicsőség létezik, az árnyalatok hiányoznak. Nem lenne szabad pacsmagolni, keményen végig kellene mennünk a történelmi sorsfordulókon, és megnézni, mi az, amiről nem kizárólag a külföld, hanem legalább részben mi, magyarok is tehetünk. Fontos, hogy a magyarságban legyen büszkeség, tartás és önérzet. Ennek azonban nem szabad mások ellen irányulnia. A Kárpát-medencében nem csak magyarok élnek.

2012. augusztus 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább