2020. szeptember 24. csütörtök
Ma Gellért, Gerda, Mercédesz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Amiről mi is tehetünk

Fürdünk az önsajnálatban, a felelősségünkkel nem tudunk megbirkózniA németeknek miért sikerült szembenézniük a múltjukkal, és nekünk, magyaroknak, miért nem? Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez.

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Népszabadság interjút közöl Szita Szabolcs történésszel, a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezetőjével. Ebből ragadtunk ki egy részt.

- Tulajdonképpen ön miért foglalkozik évtizedek óta a vészkorszakkal? Hisz „családilag nem érintett”.

 - Apai ágon német, anyai ágon bolgár katolikus családból származom. Édesanyámat a szlávos hangzású neve miatt a bácskai vérengzések idején a magyar csendőrök hajszál híján agyonlőtték. A szüleim, amikor jött a front, délről az északnyugati országrészbe menekültek az oroszok elől. Apám kijelentette, hogy Sopronból tapodtat se tovább, maradnak Magyarországon. Én már Sopronban születtem. A holokausztról sem otthon, sem a Sztálin téri általános iskolában nem hallottam semmit. Később, a középiskolában sem. A húszas éveimben jártam, amikor megtudtam, hogy a Sopronhoz közeli Balfon mélyszántás közben csontokat forgattak ki a földből. Kérdezősködtem, hogy milyen csontok ezek. Hát a zsidóké! Milyen zsidóké? Félig elharapott válaszokat kaptam. Kíváncsi fiú voltam, beültem a könyvtárba. Többen szerettek volna lebeszélni, győzködtek, hogy ne bolygassam azokat az időket. Amivel csak azt érték el, hogy még kíváncsibb lettem. Szép lassan belegabalyodtam... A hetvenes évek végén rengeteget segített Karsai Elek történész és Scheiber Sándor professzor, a rabbiképző igazgatója. 1983-ban megjelent az első könyvem, és onnan már tényleg nem volt megállás.

 - Felkészült rá, hogy kutatásai során valamelyik hozzátartozója nevével is találkozhat a náci-nyilas bűnösök között?

 - Igen, megfordult a fejemben, de szerencsére nem történt ilyen.

 - Nemrég azt mondta, hogy Németországhoz képest több évtizedes lemaradásban vagyunk – nem csupán a múltfeltárás, hanem a múlttal való szembenézés terén is. Miben különböznek a németek és a magyarok?

A felelősség vállalása olyan kérdés, amellyel Trianon óta nem tudunk megbirkózni. Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez. Fürdünk az önsajnálatban. Fehéren és feketén látjuk a világot. Nálunk csak fájdalom vagy dicsőség létezik, az árnyalatok hiányoznak. Nem lenne szabad pacsmagolni, keményen végig kellene mennünk a történelmi sorsfordulókon, és megnézni, mi az, amiről nem kizárólag a külföld, hanem legalább részben mi, magyarok is tehetünk. Fontos, hogy a magyarságban legyen büszkeség, tartás és önérzet. Ennek azonban nem szabad mások ellen irányulnia. A Kárpát-medencében nem csak magyarok élnek.

2012. augusztus 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább