Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Amiről mi is tehetünk
Fürdünk az önsajnálatban, a felelősségünkkel nem tudunk megbirkózniA németeknek miért sikerült szembenézniük a múltjukkal, és nekünk, magyaroknak, miért nem? Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez.
Bódis Gábor
A Népszabadság interjút közöl Szita Szabolcs történésszel, a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezetőjével. Ebből ragadtunk ki egy részt.
- Tulajdonképpen ön miért foglalkozik évtizedek óta a vészkorszakkal? Hisz „családilag nem érintett”.
- Apai ágon német, anyai ágon bolgár katolikus családból származom. Édesanyámat a szlávos hangzású neve miatt a bácskai vérengzések idején a magyar csendőrök hajszál híján agyonlőtték. A szüleim, amikor jött a front, délről az északnyugati országrészbe menekültek az oroszok elől. Apám kijelentette, hogy Sopronból tapodtat se tovább, maradnak Magyarországon. Én már Sopronban születtem. A holokausztról sem otthon, sem a Sztálin téri általános iskolában nem hallottam semmit. Később, a középiskolában sem. A húszas éveimben jártam, amikor megtudtam, hogy a Sopronhoz közeli Balfon mélyszántás közben csontokat forgattak ki a földből. Kérdezősködtem, hogy milyen csontok ezek. Hát a zsidóké! Milyen zsidóké? Félig elharapott válaszokat kaptam. Kíváncsi fiú voltam, beültem a könyvtárba. Többen szerettek volna lebeszélni, győzködtek, hogy ne bolygassam azokat az időket. Amivel csak azt érték el, hogy még kíváncsibb lettem. Szép lassan belegabalyodtam... A hetvenes évek végén rengeteget segített Karsai Elek történész és Scheiber Sándor professzor, a rabbiképző igazgatója. 1983-ban megjelent az első könyvem, és onnan már tényleg nem volt megállás.
- Felkészült rá, hogy kutatásai során valamelyik hozzátartozója nevével is találkozhat a náci-nyilas bűnösök között?
- Igen, megfordult a fejemben, de szerencsére nem történt ilyen.
- Nemrég azt mondta, hogy Németországhoz képest több évtizedes lemaradásban vagyunk – nem csupán a múltfeltárás, hanem a múlttal való szembenézés terén is. Miben különböznek a németek és a magyarok?
A felelősség vállalása olyan kérdés, amellyel Trianon óta nem tudunk megbirkózni. Gondolni se merünk rá, hogy az elhibázott nemzetiségi politikánk, történelmi mulasztásaink is hozzájárulhattak az ország kétharmadának elvesztéséhez. Fürdünk az önsajnálatban. Fehéren és feketén látjuk a világot. Nálunk csak fájdalom vagy dicsőség létezik, az árnyalatok hiányoznak. Nem lenne szabad pacsmagolni, keményen végig kellene mennünk a történelmi sorsfordulókon, és megnézni, mi az, amiről nem kizárólag a külföld, hanem legalább részben mi, magyarok is tehetünk. Fontos, hogy a magyarságban legyen büszkeség, tartás és önérzet. Ennek azonban nem szabad mások ellen irányulnia. A Kárpát-medencében nem csak magyarok élnek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be
Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit >
Szerbiában továbbra sem lesz hiteles magyar érdekképviselet!
A magyar közösségnek a szerb parlamentben eddig sem volt és december 17. után sem lesz hiteles >
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >