2019. december 15. vasárnap
Ma Valér, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A és B kategóriás magyarok

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A és B kategóriás magyarok

Nemzetpolitika Nyirő árnyékában: kegyeleti ügy vagy egyszerű ámokfutás? Ezzel a címmel és alcímmel közöl írást a Transindex Hosu Andrea tollából.

„Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.”...

„A Nyirő-féle kegyeletinek alig, de ámokfutásnak sokkal inkább nevezhető, mesterségesen kreált ügyek egyetlen nemzetpolitikai tanulsága az, hogy miközben a határokon átívelő nemzetegyesítés nemes elvét hirdetik folyamatosan,

Budapesten tulajdonképpen A és B kategóriás magyarokban gondolkodnak.

Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.

Jut eszembe: én úgy tudom, hogy Nyirő József, a XX. század sok más áldozatával ellentétben, nem volt megfosztva a minden embert megillető végtisztességtől Spanyolországban sem. Ugye, mennyivel jobb lenne, ha az olajfák árnyékában pihenne még most is, és az Uz Bence – sokak számára megkerülhetetlen, szimbolikus jelentőséggel bíró mű – írójaként emlékezhetnénk rá? Ehelyett az egységes nemzetben gondolkodás szellemében megbolygatták örök álmát és politikai hisztériát kreáltak belőle. És ami a legszomorúbb, hogy bárki is lett volna valójában, bármit is írt, gondolt és cselekedett volna, Nyirőnek már soha nem lehet esélye arra, hogy a csendes, diszkrét, és minden embert megillető tiszteletadás mellett temessék el szülőföldjén.

Ha engem kérdez valaki, szerintem nincs szükségünk az anyaországi hatalom utasításaira és kegyeletinek titulált, de lényegében kamikaze akciókká degradált újratemetéseire ahhoz,

hogy magyarnak érezzük magunkat Erdélyben.

Főleg, mert mindaz, amit éjt nappallá téve hangoztatnak, amiről biztosítanak, ami mellett kommunikációs dimenzióban elköteleződnek Budapesten, az köszönő viszonyban nincs mindennapi tapasztalatainkkal. Ez a kétarcúság megmagyarázhatatlan (történelmi perspektívából akár megbocsáthatatlanná is válhat) azok vonatkozásában, akik tulajdonképpen eszközként akarnak felhasználni arra, hogy a Fidesz még egy jó ideig hatalmon legyen Magyarországon.

Úgy döntöttem, hogy én ehhez nem szeretném se a nevemet, se a majdani esetleges szavazatomat adni. Nem tudom Nyirő miként vélekedne ma erről, de tény, hogy az ő árnyékából nemzetpolitizálni legalábbis szomorú. De most komolyan... tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?”

2012. június 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább