Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Reagálás Fehér Márta magánvéleményére (2.)
A csodákról
Tómó Margaréta
A Magyar Szó június 28-i számában Fehér Márta – akinek a szemében szintén szálka a Napló Kör – Minden csoda három napig tart címmel közölte magánvéleményét. Erre reagál Radics Viktória, a Napló Kör tagja, valamint Tómó Margaréta, a Magyar Szó tudósítója, aki válaszát elküldte a magánvéleményt megjelentető szerkesztősége mellett nekünk is:
Népszerű mostanában az olyan jelenségek, történések elemzése – egy bizonyos szemszögből, amelyek kívül esnek a „kör”-ön, amelyek nem kötődnek közvetlenül valamelyik vajdasági magyar intézményhez, egyesülethez... Amelyek úgymond függetlenek, a szó teljesen egyszerű, nemes értelmében. Függetlennek lenni ugyanis semmi rosszat nem jelent – a függetlenek szempontjából legalábbis.
A függetlenek -- ebben az esetben magyarok – is ugyanolyan lelkesedéssel örülnek nemzettársaik sikereinek – persze nem mindenkiének, hiszen nem szerethetünk mindenkit, ez benne van a magyarok vérében – s tesznek érte minden nap, csak éppen nem hangoztatják szüntelen, s nem úgy ébrednek reggelente, hogy megveregetik saját vállukat e tény tudata kapcsán. Éppen ezért felesleges még csak annak a gyanúját emlegetni is, hogy a függetlenség csakis rossz, valami elítélendő dolog. Hiszen ebben az esetben valóban felmerülhet a „diktatúra, elnémítás” lehetősége. Amennyiben azonban ezeket a felmerülő tényállásokat még papírra is vetjük – úgymond nevetve tagadunk – ez a gyanú úgymond bizonyossá is válhat.
Egy független értelmiségi kör – ebben az esetben a Napló Kör vasárnap késő esti összejövetele valóban nem volt csoda abban az értelemben, ahogyan azt a Pannon RTV szerkesztője, Fehér Márta értelmezte. A mai világban, hiszen demokráciában élünk, az efajta véleménnyílvánítás valóban nem csoda. Nem is erre gondolt – az én olvasatomban – Tolnai Ottó Kossuth-díjas írónk, amikor azt a bizonyos csodát emlegette. Akik ott voltak, minden bizonnyal értették, mire gondolt Tolnai.
Amennyiben viszont az embert ez a csoda nem érdekli, nem zavarja – miért is zavarná? –, illetve egyáltalán nem tartja csodának a történteket, s emellett esetleg még izgalmasnak, életképesnek sem, akkor szóra sem méltatja.
A csodákról eszembe jutott még az is, nem ártana ezekről a mi csodáinkról értekezni egy kicsit. Hiszen a csoda, definíciója szerint olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében.
Az én véleményem szerint – aztán jó lenne, ha még sokan, bármiféle oldal iránt elkötelezettek, szimpatizánsok, liberálisok, függetlenek, zöldek, kékek és lilák is elmondanák számukra mi jelent csodát – nos, az én szemszögemből csodának minősülne, ha az előbb felsoroltak közül valóban mindenki elmondhatná a véleményét nyilvánosan. Bármiről. Csodának számítana az is, ha az emberek nem változtatnák meg életfilozófiájukat, véleményüket egyik pillanatról – na jó, néhány pillanatról a másikra –, például egykoron szocialistákból, hithű kommunistákból egy „nemzeti felébredést” követően nem válnának egy magyar nemzeti párt katonáivá.
S csoda lenne az is, ha a függetlenekre, másként gondolkodókra, egyáltalán gondolkodókra nem ellenségként tekintenének.
Csodák márpedig vannak. Hogy három napig tartanak?
Azért a három napért érdemes élni.
Következő cikk: Megvan, kik támadják Magyarországot és miért!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az értelmiségi hivatásról
A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >
Pártszínház
Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >