2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Reagálás Fehér Márta magánvéleményére (2.)

A csodákról

Tómó Margaréta
Tómó Margaréta
A csodákról
Csodára várva (Joe-Maccer illusztrációja)

A Magyar Szó június 28-i számában Fehér Márta – akinek a szemében szintén szálka a Napló Kör – Minden csoda három napig tart címmel közölte magánvéleményét. Erre reagál Radics Viktória, a Napló Kör tagja, valamint Tómó Margaréta, a Magyar Szó tudósítója, aki válaszát elküldte a magánvéleményt megjelentető szerkesztősége mellett nekünk is:

Népszerű mostanában az olyan jelenségek, történések elemzése – egy bizonyos szemszögből, amelyek kívül esnek a „kör”-ön, amelyek nem kötődnek közvetlenül valamelyik vajdasági magyar intézményhez, egyesülethez... Amelyek úgymond függetlenek, a szó teljesen egyszerű, nemes értelmében. Függetlennek lenni ugyanis semmi rosszat nem jelent – a függetlenek szempontjából legalábbis.

A függetlenek -- ebben az esetben magyarok – is ugyanolyan lelkesedéssel örülnek nemzettársaik sikereinek – persze nem mindenkiének, hiszen nem szerethetünk mindenkit, ez benne van a magyarok vérében – s tesznek érte minden nap, csak éppen nem hangoztatják szüntelen, s nem úgy ébrednek reggelente, hogy megveregetik saját vállukat e tény tudata kapcsán.  Éppen ezért felesleges még csak annak a gyanúját emlegetni is, hogy a függetlenség csakis rossz, valami elítélendő dolog. Hiszen ebben az esetben valóban felmerülhet a „diktatúra, elnémítás” lehetősége. Amennyiben azonban ezeket a felmerülő tényállásokat még papírra is vetjük – úgymond nevetve tagadunk – ez a gyanú úgymond bizonyossá is válhat.

Egy független értelmiségi kör – ebben az esetben a Napló Kör vasárnap késő esti összejövetele valóban nem volt csoda abban az értelemben, ahogyan azt a Pannon RTV szerkesztője, Fehér Márta értelmezte. A mai világban, hiszen demokráciában élünk, az efajta véleménnyílvánítás valóban nem csoda. Nem is erre gondolt – az én olvasatomban – Tolnai Ottó Kossuth-díjas írónk, amikor azt a bizonyos csodát emlegette. Akik ott voltak, minden bizonnyal értették, mire gondolt Tolnai.

Amennyiben viszont az embert ez a csoda nem érdekli, nem zavarja – miért is zavarná? –, illetve egyáltalán nem tartja csodának a történteket, s emellett esetleg még  izgalmasnak, életképesnek sem, akkor szóra sem méltatja.

A csodákról eszembe jutott még az is, nem ártana ezekről a mi csodáinkról értekezni egy kicsit. Hiszen a csoda, definíciója szerint olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében.

Az én véleményem szerint – aztán jó lenne, ha még sokan, bármiféle oldal iránt elkötelezettek, szimpatizánsok, liberálisok, függetlenek, zöldek, kékek és lilák is elmondanák számukra mi jelent csodát – nos, az én szemszögemből csodának minősülne, ha az előbb felsoroltak közül valóban mindenki elmondhatná a véleményét nyilvánosan. Bármiről. Csodának számítana az is, ha az emberek nem változtatnák meg életfilozófiájukat, véleményüket egyik pillanatról – na jó, néhány pillanatról a másikra –, például egykoron szocialistákból, hithű kommunistákból egy „nemzeti felébredést” követően nem válnának egy magyar nemzeti párt katonáivá.

S csoda lenne az is, ha a függetlenekre, másként gondolkodókra, egyáltalán gondolkodókra nem ellenségként tekintenének.

Csodák márpedig vannak. Hogy három napig tartanak?

Azért a három napért érdemes élni.

2012. június 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább