2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Reagálás Fehér Márta magánvéleményére (1.)

Fehér Mártának és közösségének, tömören

Radics Viktória
Radics Viktória
Fehér Mártának és közösségének, tömören
Színház (1uno fotója)

A Magyar Szó június 28-i számában Fehér Márta – akinek a szemében szintén szálka a Napló Kör – Minden csoda három napig tart címmel közölte magánvéleményét. Erre reagál Tómó Margaréta, a Magyar Szó tudósítója, valamint Radics Viktória, a Napló Kör tagja, aki válaszát elküldte a magánvéleményt megjelentető napilapnak is:

Ha nem problematizáljuk a nemzeti eszméket, szimbólumokat és kerettémákat, az egész beszédmódot, vizualitást és teatralitást, mely nacionalisztikus fogalmakkal, (szó)képekkel és igékkel (agitációval) él, ha nem reflektálunk a nemzeti eszmét és családját (fel)használó nacionalista diskurzusra, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy ezt az egész, érzelmileg feltöltött szókincset és ikonográfiát, sőt grammatikát, ami a maga virágkorában, tehát a 19. században igen komplex és sokértelmű volt, a mostani politikai vezetés, legyen az szerb, magyar, kisebbségi magyar vagy bármilyen, a saját céljaira fordítsa és érdekei szerint redukálja, tehát a bolondját járassa velünk.

Ezek a célok és érdekek a csak látszatra demokratikus, (egy)párt-szellemű, elmaradott társadalmakban a vagyonszerzésre és a hatalom bitorlására összpontosulnak. Hogy ingó és ingatlan „a családban” maradjon. Ennél fogva a nemzeti diskurzus (verbalitás, vizualitás és teatralitás) de(kon)strukciója, kritikája, iróniája, egyszóval megbontása és kikezdése az igazság(osság) iránt felelősséget érző, a jogfosztásra érzékeny értelmiségnek nemhogy hibája – ahogy ezt ma a Vajdaságban és Magyarországon beállítani akarják –, hanem erénye. Miért, mit gondolnak Önök, ha Petőfi és Széchenyi tanúja lenne a „nemzeti érzület” mai megnyilvánulásainak, nem gúnyolódna, vagy nem őrjöngene? Élesebb elméjük volt nekik annál.

A közgondolkodásban, az irodalomban és a művészetben a kritikus, ironikus stb. hozzáállás, az ambivalenciákra összpontosító reflexió nem a pénz és a hatalom, hanem a jelentés szaporítását és fölvirágoztatását szolgálja. Más szóval azt, hogy interakcióba léphessünk a nemzeti javak fentebb felsorolt alakzataival és formáival, és ne csak papoljunk vagy hallgassunk.

Igen, az „Atelje 212”-ben a színésznő lehányta a szerb zászlót, melynek jegyében tömeggyilkosságok és egyéb borzalmak zajlottak nem is olyan rég. Amelyet lobogtatva ma sem történik meg a szembenézés a nacionalista diskurzus iszonyatos elfajulásaival. „A zászló, teátrális nézőpontból, TÉNYLEG csak egy darab rongy. Ellenállhatatlan irónia áramlik ennek időtlenségéből az aktuális-nemzetire”, írta egy alkalommal Jeles András rendező. Azaz maga a szimbólum is ironizálja a jelent, minket, nemcsak a jelen s mi a szimbólumot! Hiszen ami a szerb vagy a magyar nemzeti jelképekkel történik a mai politikai, kulturális színtéren, az nyugodtan nevezhető kutyakomédiának. A „szerbségre”, „magyarságra” való hivatkozás szinte mindig manipuláció, s az így „újrahasznosított” náció-eszme könnyen szolgál a bankszámlák és a fegyverek feltöltésére.

Tekintettel tehát a jelenkori szellemi és erkölcsi állapotokra, alighanem fokozott figyelmet érdemelne azoknak a közgondolkodóknak, íróknak, művészeknek a tevékenysége, akik kritikusan viszonyulnak a nevezetes hagyományhoz. Ők ebben a szellemi munkában nem szorulnak tanácsosok és tanácsosnék patronálására és instrukcióira, ennyiben függetlenek és individuálisak; tudásuk azonban egyébként az egész európai tradíció függvényében formálódott ki és alakul a – mi tagadás – kisebb csoda számba menő eleven, spontán szellemi kontaktusban a jelen pillanatban is.  Alighanem ők segítenének eszmélni, nem pedig azok, akik silány intellektussal és képmutató erkölccsel meg giccsparádéval fedik el, ami a privilégiumokért való kapadozás során valójában történik a mi édes kis provinciáinkban.

2012. június 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább