2020. január 22. Szerda
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

A középszer vajúdása

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A középszer vajúdása
Gyülölködés (kawendios illusztrációja)

A Magyar Szó napilap az eltelt egy hónapban három személyeskedő magánvéleményt jelentetett meg a Napló alapítóiról. Erre reagálok. Németh Árpád pedig itt.

Egy számomra ismeretlen nő, egy tisztázatlan múltú közíró és egy magyarországi szélsőjobboldali, nyíltan antiszemita újság munkatársa kesergett gyűlölködve a Napló-kör megalakulása felett.

Tekintettel a szerzőkre, talán nem is érdemelne reagálást az egész ügy. Annak ellenére, hogy érzékenyebb lelkek akár el is pityeregnének olyan súlyos vádak kapcsán, mint a bújtatott nemzetárulás, az egykor sikeres hetilap „vállalássá” vált főszerkesztőjének „meggyilkolásában” való aktív részvétel vagy az önlopás eredeti találmánya, amit a szélsőjobbos vág a fejemhez. Persze azonnal visszakozik is, sajtópertől rettegve. De szaftos részleteket sejtetve. Megnyugtathatom, személyét a jelentőségéhez arányosan kezelem. A szaftos részletek pedig remélem, tényeken alapulnak. Mert ez utóbbiak sajnos arról tanúskodnak, hogy:

- A Naplót Németh Árpád és én találtuk ki. Az első betűtől az utolsóig.

- A Naplót saját pénzünkből hoztuk össze.

- Szerénytelenség, de a Napló teljesen új színt hozott a szürke vajdasági magyar médiavilágba.

- A Napló munkatársait az indulástól számított másfél év során érte atrocitás (kirúgás, fenyegetés a hatalom részéről, motozás és kihallgatás a jugoszláv rendőri szervek részéről – ezeknek szenvedő alanyai elsősorban az alapítók voltak és csak részben a munkatársak). Mint ahogy a sajtópereket sem a lap munkatársai ellen, hanem az alapítók ellen indítottak.

- A Napló csak az első néhány hónapban volt sikeres gazdasági vállalkozás, tehát nyereséges. Az utána következő években veszteséges volt és fennmaradását csak az alapítók pénzéből lehetett finanszírozni.

- Én nem haszonvágyból vagy egy jól jövedelmező magyarországi/nyugati állás csábítása miatt léptem le 1991 októberében, hanem mert behívtak katonai szolgálatra. Az emigrációt választottam, de már látom, hogy a gyűlölködők sokkal inkább vukovári ágyútölteléknek szerettek volna elképzelni. Messzemenően nem értek egyet velük.

- Ezt követően miután többször újrakezdtem a pályafutásomat (mint az MTI, a BBC, az MTV tudósítója, a Szabad Európa Rádió riportere, majd budapesti irodavezetője, a SZER kezdő szerkesztője Münchenben, majd hamarosan a rádió délszláv osztályának igazgatóhelyettese/igazgatója, legvégül pedig a Duna TV – amíg még létezett – hírigazgatója) egészen 1996 májusáig a saját zsebemből finanszíroztam a Naplót. Tettem ezt annak ellenére, hogy a lap már régen nem az én elképzeléseim szerint készült. Már nem szabadelvű (habár megmaradt a lap neve alatt a meghatározás) hetilap volt, hanem egy provinciális, a kisebbség önmarcangoló stílusát magán viselő újság. Mi egy jó lapot akartunk készíteni (talán sikerült az elején), a későbbi Naplóból már csak egy olvasatlan „vállalás” lett. Az utolsó években a példányszám már alig volt számokban kifejezhető.

- 1996 májusában azért szakítottam meg a kapcsolatot a saját lapommal (az első médiatörténeti precedens, mert tulajdonosként nem rúgtam ki a munkatársaimat, hanem magamat), hiszen az évfordulós számban a vezércikkem után néhány oldallal egyetlen, ugyan az utóbbi időben már csak családi fotóalbumként megjelenő napilapunk egyik mostani vezetője azt írta, hogy a két alapító nem vállalta a „vállalást”, mert abban „anyagi javakat már nem láttak” (második médiatörténeti precedens). Sírjunk vagy röhögjünk? A most bálványként kezelt akkori főszerkesztő, miután a messzi távolból rákérdeztem, ugyan ez hogyan történhetett meg, azt mondta: válaszold meg! Hát ez az igazi liberalizmus: az éveken át a saját zsebemből pénzelt lapban kezdjek vitába egy külsőssel. Ezt a „vállalást” nem vállaltam.

- Ezt követően a szabadelvűnek feltüntetett, ám kisebbségi sopánkodással teli, olvasatlan újság „gárdája” önálló életet kezdett élni. Fellépéseket szerveztek és az alapítókat még csak arra sem méltatták, hogy meghívják a rendezvényeikre. Amikor hívatlanul mégis elmentünk egyre, még csak be sem mutattak bennünket. Kedves szélsőjobboldali kolléga, ez a lopás.

2012. június 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább

Vallásháború Montenegróban

A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >

Tovább

Hajnalban jönnek érted…

„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >

Tovább

Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék

Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >

Tovább