2020. április 2. csütörtök
Ma Áron, Ferenc névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nosztalgia a lépcsőházban

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Nosztalgia a lépcsőházban
(brokenchar illusztrációja)

Ezzel a címmel jelenik meg a Mozgó Világ júniusi számában Végel László írása, amelyből most a szerző által kiválasztott részt közöljük.

„Ha már a nosztalgia hangulata érint meg előveszem, és újra olvasom Szerb Antal Utas és a holdvilág című regényét. Valamikor a hatvanas évek közepén olvastam, amikor rendszeressé vált a magyarországi könyvbehozatal. Ma már, sajnos, ez is megszűnt, nem térhetek be valamelyik Forum könyvkereskedésbe se, hogy az új könyvek között válogassak.  Manapság főleg politikusok érkeznek Budapestről, legfeljebb sor kerül egy-egy rendezvényre, amit megint csak politikusok nyitnak meg. Ezért ünneplőbe kell öltözni. Akkor, azon a szenttamási nyáron a Krivaja partján javasoltam Gion Nándornak (egyikünk sem volt ünneplőben, hanem klott gatyában), hogy olvassa el ő is. Úgy éreztem, hogy a regényben élek, s én is a regény szereplője vagyok. Egyikünk sem fogta fel a regény végét, a nosztalgiával való leszámolás, olyannak tűnt, mint valami deus ex machina. Legalább is én ezt bizonygattam. Később rájöttem, hogy, sajnos, nem így van. Most már nem úgy olvasom, mintha a regény szereplője lennék, hanem úgy, mint aki elárulta, cserbenhagyta azt a világot. Sokkal durvább talajra vetett a sors.“

„Aztán szépen folytatódott a május. Még a múlt hónapban Bódis Gábor és Németh Árpád az egykori Napló alapítói javasolták, hogy néhányan hozzuk létre a Napló-kört. Napló volt az első magánlap a Vajdaságban, s nem csak szabadabban lehetett írni oda, hanem felcsillantotta a reményt, hogy független fórumokat is létre lehet hozni. A miloševići hatalom rögtön lecsapott rá, s elbocsájtással fenyegette az állami médiumokban dolgozó alapítókat, s azokat, akik oda merészelnek írni. Nem tartott sokáig a hajsza, mert a hatalom felismerte, hogy egy ilyen kis kör nem sokat nyom a latba. Megkötötte az alkut a kisebbségi politikusokkal, akik kaptak néhány tucat bársonyszéket, és minden rendbe jött. De az első egy-két év minden esetre izgalmas volt. Húsz év után az alapítók összehozták a régi társaságot. De mi történt? Az új állami kisebbségi sajtó azonnal nekünk rontott, holott még nem is volt alkalmunk hallatni szavunkat. Miféle liberalizmus ez? A neoliberális gazdaságpolitikát hűségesen megszavazó politikusaink, természetesen a kisebbségiek is, ugyanis úgy leplezik magukat, hogy az ördögöt kikiáltották liberálisnak. És a nemzet, zakatoltak a mondatok, miután bejelentettük, hogy megalakultunk.”

„Május elején, az első választási kör lezajlása után újra Szabadkán találkoztunk egy cukrászdában. Gerold László autójával utaztam, útközben bámultam a termőföldet, s Szerb Antalra gondoltam. Mi vár ránk? Igazam volt-e amikor klott gatyában a Krivaja partján értetlenül álltam a nosztalgiától való szabadulás ténye előtt? Szabadkán már vár ránk Tolnai Ottó, Bódis Gábor, Balázsa Attila és Pressburger Csaba. Láthatóan megörültünk egymásnak, hiszen a Vajdaságban hiányoznak az értelmiségi terek, ahol az emberek találkozhatnak. Mindannyian sajnálattal vettük tudomásul a magyar pártok választási felsülését, főleg a Bánságot és Dél-Bácskát féltjük. Szerémséget már emlegetni sem merjük. Aztán az elkövetkező hónapok teendőiről beszélgetünk, s elhatározzuk, hogy beindítjuk a Napló-műhelyt. Utazunk oda, ahol helyet kapunk, klubokba, és kávézókba, hogy emberekkel találkozzunk, beszélgessünk velük, felolvassunk kész, vagy készülő írásainkból. Kávéházi beszélgetések, villan meg a fejemben miután Tolnai előhozakodott a tervvel. Először Szabadka, aztán Újvidék. Menjünk Bánátba is, javaslom, Nagybecskereken tudok egy jó kis klubbot.”

2012. május 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább