Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nosztalgia a lépcsőházban
Bódis Gábor
Ezzel a címmel jelenik meg a Mozgó Világ júniusi számában Végel László írása, amelyből most a szerző által kiválasztott részt közöljük.
„Ha már a nosztalgia hangulata érint meg előveszem, és újra olvasom Szerb Antal Utas és a holdvilág című regényét. Valamikor a hatvanas évek közepén olvastam, amikor rendszeressé vált a magyarországi könyvbehozatal. Ma már, sajnos, ez is megszűnt, nem térhetek be valamelyik Forum könyvkereskedésbe se, hogy az új könyvek között válogassak. Manapság főleg politikusok érkeznek Budapestről, legfeljebb sor kerül egy-egy rendezvényre, amit megint csak politikusok nyitnak meg. Ezért ünneplőbe kell öltözni. Akkor, azon a szenttamási nyáron a Krivaja partján javasoltam Gion Nándornak (egyikünk sem volt ünneplőben, hanem klott gatyában), hogy olvassa el ő is. Úgy éreztem, hogy a regényben élek, s én is a regény szereplője vagyok. Egyikünk sem fogta fel a regény végét, a nosztalgiával való leszámolás, olyannak tűnt, mint valami deus ex machina. Legalább is én ezt bizonygattam. Később rájöttem, hogy, sajnos, nem így van. Most már nem úgy olvasom, mintha a regény szereplője lennék, hanem úgy, mint aki elárulta, cserbenhagyta azt a világot. Sokkal durvább talajra vetett a sors.“
„Aztán szépen folytatódott a május. Még a múlt hónapban Bódis Gábor és Németh Árpád az egykori Napló alapítói javasolták, hogy néhányan hozzuk létre a Napló-kört. Napló volt az első magánlap a Vajdaságban, s nem csak szabadabban lehetett írni oda, hanem felcsillantotta a reményt, hogy független fórumokat is létre lehet hozni. A miloševići hatalom rögtön lecsapott rá, s elbocsájtással fenyegette az állami médiumokban dolgozó alapítókat, s azokat, akik oda merészelnek írni. Nem tartott sokáig a hajsza, mert a hatalom felismerte, hogy egy ilyen kis kör nem sokat nyom a latba. Megkötötte az alkut a kisebbségi politikusokkal, akik kaptak néhány tucat bársonyszéket, és minden rendbe jött. De az első egy-két év minden esetre izgalmas volt. Húsz év után az alapítók összehozták a régi társaságot. De mi történt? Az új állami kisebbségi sajtó azonnal nekünk rontott, holott még nem is volt alkalmunk hallatni szavunkat. Miféle liberalizmus ez? A neoliberális gazdaságpolitikát hűségesen megszavazó politikusaink, természetesen a kisebbségiek is, ugyanis úgy leplezik magukat, hogy az ördögöt kikiáltották liberálisnak. És a nemzet, zakatoltak a mondatok, miután bejelentettük, hogy megalakultunk.”
„Május elején, az első választási kör lezajlása után újra Szabadkán találkoztunk egy cukrászdában. Gerold László autójával utaztam, útközben bámultam a termőföldet, s Szerb Antalra gondoltam. Mi vár ránk? Igazam volt-e amikor klott gatyában a Krivaja partján értetlenül álltam a nosztalgiától való szabadulás ténye előtt? Szabadkán már vár ránk Tolnai Ottó, Bódis Gábor, Balázsa Attila és Pressburger Csaba. Láthatóan megörültünk egymásnak, hiszen a Vajdaságban hiányoznak az értelmiségi terek, ahol az emberek találkozhatnak. Mindannyian sajnálattal vettük tudomásul a magyar pártok választási felsülését, főleg a Bánságot és Dél-Bácskát féltjük. Szerémséget már emlegetni sem merjük. Aztán az elkövetkező hónapok teendőiről beszélgetünk, s elhatározzuk, hogy beindítjuk a Napló-műhelyt. Utazunk oda, ahol helyet kapunk, klubokba, és kávézókba, hogy emberekkel találkozzunk, beszélgessünk velük, felolvassunk kész, vagy készülő írásainkból. Kávéházi beszélgetések, villan meg a fejemben miután Tolnai előhozakodott a tervvel. Először Szabadka, aztán Újvidék. Menjünk Bánátba is, javaslom, Nagybecskereken tudok egy jó kis klubbot.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Play Lovas?
A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >
Különbéke honol a szerbiai társadalomban
Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >
Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal
Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >
Siker a semmittevésben!
Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >
A „budapesti buborék”
Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >
Titoról álmodott…
Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >
Szerbia: Se parlament, se kormány
Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >
Oroszország menti meg a katolikus híveket?
Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >
Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?
A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >
Ez is az én Európám!
Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >
Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?
Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >
A Dagi
A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >