Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nosztalgia a lépcsőházban
Bódis Gábor
Ezzel a címmel jelenik meg a Mozgó Világ júniusi számában Végel László írása, amelyből most a szerző által kiválasztott részt közöljük.
„Ha már a nosztalgia hangulata érint meg előveszem, és újra olvasom Szerb Antal Utas és a holdvilág című regényét. Valamikor a hatvanas évek közepén olvastam, amikor rendszeressé vált a magyarországi könyvbehozatal. Ma már, sajnos, ez is megszűnt, nem térhetek be valamelyik Forum könyvkereskedésbe se, hogy az új könyvek között válogassak. Manapság főleg politikusok érkeznek Budapestről, legfeljebb sor kerül egy-egy rendezvényre, amit megint csak politikusok nyitnak meg. Ezért ünneplőbe kell öltözni. Akkor, azon a szenttamási nyáron a Krivaja partján javasoltam Gion Nándornak (egyikünk sem volt ünneplőben, hanem klott gatyában), hogy olvassa el ő is. Úgy éreztem, hogy a regényben élek, s én is a regény szereplője vagyok. Egyikünk sem fogta fel a regény végét, a nosztalgiával való leszámolás, olyannak tűnt, mint valami deus ex machina. Legalább is én ezt bizonygattam. Később rájöttem, hogy, sajnos, nem így van. Most már nem úgy olvasom, mintha a regény szereplője lennék, hanem úgy, mint aki elárulta, cserbenhagyta azt a világot. Sokkal durvább talajra vetett a sors.“
„Aztán szépen folytatódott a május. Még a múlt hónapban Bódis Gábor és Németh Árpád az egykori Napló alapítói javasolták, hogy néhányan hozzuk létre a Napló-kört. Napló volt az első magánlap a Vajdaságban, s nem csak szabadabban lehetett írni oda, hanem felcsillantotta a reményt, hogy független fórumokat is létre lehet hozni. A miloševići hatalom rögtön lecsapott rá, s elbocsájtással fenyegette az állami médiumokban dolgozó alapítókat, s azokat, akik oda merészelnek írni. Nem tartott sokáig a hajsza, mert a hatalom felismerte, hogy egy ilyen kis kör nem sokat nyom a latba. Megkötötte az alkut a kisebbségi politikusokkal, akik kaptak néhány tucat bársonyszéket, és minden rendbe jött. De az első egy-két év minden esetre izgalmas volt. Húsz év után az alapítók összehozták a régi társaságot. De mi történt? Az új állami kisebbségi sajtó azonnal nekünk rontott, holott még nem is volt alkalmunk hallatni szavunkat. Miféle liberalizmus ez? A neoliberális gazdaságpolitikát hűségesen megszavazó politikusaink, természetesen a kisebbségiek is, ugyanis úgy leplezik magukat, hogy az ördögöt kikiáltották liberálisnak. És a nemzet, zakatoltak a mondatok, miután bejelentettük, hogy megalakultunk.”
„Május elején, az első választási kör lezajlása után újra Szabadkán találkoztunk egy cukrászdában. Gerold László autójával utaztam, útközben bámultam a termőföldet, s Szerb Antalra gondoltam. Mi vár ránk? Igazam volt-e amikor klott gatyában a Krivaja partján értetlenül álltam a nosztalgiától való szabadulás ténye előtt? Szabadkán már vár ránk Tolnai Ottó, Bódis Gábor, Balázsa Attila és Pressburger Csaba. Láthatóan megörültünk egymásnak, hiszen a Vajdaságban hiányoznak az értelmiségi terek, ahol az emberek találkozhatnak. Mindannyian sajnálattal vettük tudomásul a magyar pártok választási felsülését, főleg a Bánságot és Dél-Bácskát féltjük. Szerémséget már emlegetni sem merjük. Aztán az elkövetkező hónapok teendőiről beszélgetünk, s elhatározzuk, hogy beindítjuk a Napló-műhelyt. Utazunk oda, ahol helyet kapunk, klubokba, és kávézókba, hogy emberekkel találkozzunk, beszélgessünk velük, felolvassunk kész, vagy készülő írásainkból. Kávéházi beszélgetések, villan meg a fejemben miután Tolnai előhozakodott a tervvel. Először Szabadka, aztán Újvidék. Menjünk Bánátba is, javaslom, Nagybecskereken tudok egy jó kis klubbot.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >