Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ez van...
Bódis Gábor
Ez van, ha szeretni nem is muszáj – ezzel a megállapítással zárja J. Garai Béla a szerbiai választások második fordulójának eredményéről szóló jegyzetét, amely állandó rovatában, a Vajdaság Ma portálon megjelenő Tűsarokban jelent meg.
„A demokrácia alapszabálya szerint most illene fátylat borítani a múltra, és sok sikert kívánni a győztesnek, abban a bízva, hogy állja a szavát, és valóban minden polgár elnöke kíván lenni. És nem fogja megakasztani az integrációt sem egy szemellenzős Koszovó-politikával. Legalább is első nyilatkozataiban ezt ígéri. Bár az kissé gyanút keltett, hogy államfőként elsőként Moszkvát kívánja felkeresni, és csak utána Brüsszelt és Washingtont. És hogy Moszkva örömmel üdvözli az ellenzéki vezér győzelmét, míg Nyugaton egy nacionalista politikus előretöréséről beszélnek, aki megnehezítheti az európai integrálódást. Az elnökcsere, a vezetőcsere a legtermészetesebb dolog kellene hogy legyen, hiszen ez a lényege a demokráciának, amiről Winston Churchill óta tudjuk, hogy „a kormányzat rossz formája, ám még mindig jobb az összes többinél”.
„Az ember azonban valahogy nehezen tudja túltenni magát a megélt dolgokon. Az a fránya emlékezet folyton felidézi a kilencvenes éveket, Nikolić buzgólkodását a Milošević-rezsim idején, amikor kormányalelnökként közreműködött a szerb biztonsági erők koszovói „rendcsinálásánál”. Annál az etnikai tisztogatásnál, aminek végül a NATO vetett végett légiakcióival.”
„És amely háborúnak és pusztításnak máig viseljük következményeit.
Nehéz feledni hajmeresztő kijelentéseit is. Például arról, hogy Szerbia inkább legyen orosz gubernátum, mint EU-tagállam. Vagy hogy nem sajnálja, hogy meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia első demokratikusan megválasztott kormányfőjét. Hogy gyűlöli a horvátokat genocíd természetük miatt. És hogy pártja továbbra se mond le Nagy-Szerbiáról, csak most már nem háborúval, hanem békés eszközökkel igyekszik ezt elérni.
És a munkatársai, akik vasárnap este önfeledten ünnepelték a győzelmet: köztük az az Aleksandar Vučić, aki ugyancsak Šešelj-csatlósként kezdte pályáját, majd a Marjanović-kormány tájékoztatási minisztereként meghozta azt a hírhedt sajtótörvényt, amely börtönbüntetéssel szankcionálta a háborút elítélő, úgynevezett defetista cikkeket. Vajon ő most milyen vezető posztot fog betölteni?”
„Tomislav Nikolić azonban Szerbia elnöke a választók akaratából következő öt évre. Ez van, ha szeretni nem is muszáj.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >