2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ez van...

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Ez van...
Józanító csend (adonaispawn illusztrációja)

Ez van, ha szeretni nem is muszáj – ezzel a megállapítással zárja J. Garai Béla a szerbiai választások második fordulójának eredményéről szóló jegyzetét, amely állandó rovatában, a Vajdaság Ma portálon megjelenő Tűsarokban jelent meg.

„A demokrácia alapszabálya szerint most illene fátylat borítani a múltra, és sok sikert kívánni a győztesnek, abban a bízva, hogy állja a szavát, és valóban minden polgár elnöke kíván lenni. És nem fogja megakasztani az integrációt sem egy szemellenzős Koszovó-politikával. Legalább is első nyilatkozataiban ezt ígéri. Bár az kissé gyanút keltett, hogy államfőként elsőként Moszkvát kívánja felkeresni, és csak utána Brüsszelt és Washingtont. És hogy Moszkva örömmel üdvözli az ellenzéki vezér győzelmét, míg Nyugaton egy nacionalista politikus előretöréséről beszélnek, aki megnehezítheti az európai integrálódást. Az elnökcsere, a vezetőcsere a legtermészetesebb dolog kellene hogy legyen, hiszen ez a lényege a demokráciának, amiről Winston Churchill óta tudjuk, hogy „a kormányzat rossz formája, ám még mindig jobb az összes többinél”.

„Az ember azonban valahogy nehezen tudja túltenni magát a megélt dolgokon. Az a fránya emlékezet folyton felidézi a kilencvenes éveket, Nikolić buzgólkodását a Milošević-rezsim idején, amikor kormányalelnökként közreműködött a szerb biztonsági erők koszovói „rendcsinálásánál”. Annál az etnikai tisztogatásnál, aminek végül a NATO vetett végett légiakcióival.”

„És amely háborúnak és pusztításnak máig viseljük következményeit.

Nehéz feledni hajmeresztő kijelentéseit is. Például arról, hogy Szerbia inkább legyen orosz gubernátum, mint EU-tagállam. Vagy hogy nem sajnálja, hogy meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia első demokratikusan megválasztott kormányfőjét. Hogy gyűlöli a horvátokat genocíd természetük miatt. És hogy pártja továbbra se mond le Nagy-Szerbiáról, csak most már nem háborúval, hanem békés eszközökkel igyekszik ezt elérni.

És a munkatársai, akik vasárnap este önfeledten ünnepelték a győzelmet: köztük az az Aleksandar Vučić, aki ugyancsak Šešelj-csatlósként kezdte pályáját, majd a Marjanović-kormány tájékoztatási minisztereként meghozta azt a hírhedt sajtótörvényt, amely börtönbüntetéssel szankcionálta a háborút elítélő, úgynevezett defetista cikkeket. Vajon ő most milyen vezető posztot fog betölteni?”

„Tomislav Nikolić azonban Szerbia elnöke a választók akaratából következő öt évre. Ez van, ha szeretni nem is muszáj.”

2012. május 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább