Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Ez van...
Bódis Gábor
Ez van, ha szeretni nem is muszáj – ezzel a megállapítással zárja J. Garai Béla a szerbiai választások második fordulójának eredményéről szóló jegyzetét, amely állandó rovatában, a Vajdaság Ma portálon megjelenő Tűsarokban jelent meg.
„A demokrácia alapszabálya szerint most illene fátylat borítani a múltra, és sok sikert kívánni a győztesnek, abban a bízva, hogy állja a szavát, és valóban minden polgár elnöke kíván lenni. És nem fogja megakasztani az integrációt sem egy szemellenzős Koszovó-politikával. Legalább is első nyilatkozataiban ezt ígéri. Bár az kissé gyanút keltett, hogy államfőként elsőként Moszkvát kívánja felkeresni, és csak utána Brüsszelt és Washingtont. És hogy Moszkva örömmel üdvözli az ellenzéki vezér győzelmét, míg Nyugaton egy nacionalista politikus előretöréséről beszélnek, aki megnehezítheti az európai integrálódást. Az elnökcsere, a vezetőcsere a legtermészetesebb dolog kellene hogy legyen, hiszen ez a lényege a demokráciának, amiről Winston Churchill óta tudjuk, hogy „a kormányzat rossz formája, ám még mindig jobb az összes többinél”.
„Az ember azonban valahogy nehezen tudja túltenni magát a megélt dolgokon. Az a fránya emlékezet folyton felidézi a kilencvenes éveket, Nikolić buzgólkodását a Milošević-rezsim idején, amikor kormányalelnökként közreműködött a szerb biztonsági erők koszovói „rendcsinálásánál”. Annál az etnikai tisztogatásnál, aminek végül a NATO vetett végett légiakcióival.”
„És amely háborúnak és pusztításnak máig viseljük következményeit.
Nehéz feledni hajmeresztő kijelentéseit is. Például arról, hogy Szerbia inkább legyen orosz gubernátum, mint EU-tagállam. Vagy hogy nem sajnálja, hogy meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia első demokratikusan megválasztott kormányfőjét. Hogy gyűlöli a horvátokat genocíd természetük miatt. És hogy pártja továbbra se mond le Nagy-Szerbiáról, csak most már nem háborúval, hanem békés eszközökkel igyekszik ezt elérni.
És a munkatársai, akik vasárnap este önfeledten ünnepelték a győzelmet: köztük az az Aleksandar Vučić, aki ugyancsak Šešelj-csatlósként kezdte pályáját, majd a Marjanović-kormány tájékoztatási minisztereként meghozta azt a hírhedt sajtótörvényt, amely börtönbüntetéssel szankcionálta a háborút elítélő, úgynevezett defetista cikkeket. Vajon ő most milyen vezető posztot fog betölteni?”
„Tomislav Nikolić azonban Szerbia elnöke a választók akaratából következő öt évre. Ez van, ha szeretni nem is muszáj.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >
Vučić a szerb Orbán
Ő is tekintélyelvű, ellenséges a sajtóval szemben és nacionalista. Vagyis a magyar kormányfő természetes szövetségese. A >