2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyilasnak látszó írót temetnek Erdélyben

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Nyilasnak látszó írót temetnek Erdélyben
Nyírő szobra Székelyzsomboron (Csedő Attila fotója)

Szily László, az Index szerzője hosszabb írásban elemzi Nyirő József író pályafutását. Az erdélyi születésű írót most szándékoznak újratemetni Székelyudvarhelyen. Ezt közöljük kivonatosan.

„Ki az a Nyirő József, akinek a magyar parlament által támogatott székelyföldi újratemetése ellen tiltakozik a román kormány? A hamvai május 24-én indulnak Budapestről a csíksomlyói búcsúba tartó Boldogasszony Zarándokvonattal, hogy pünkösd vasárnapján Székelyudvarhelyen újratemessék.”

„A székelyföldi születésű Nyirő harmincéves koráig katolikus pap volt. Erdély 1919-es elcsatolása dupla traumát jelentett neki: a román hatalomátvétellel egy időben szakított a papi hivatással és feleségül vette gyerekkori szerelmét, Bedő Ilonát. Ekkor, a megélhetés végett kezdett irodalommal és újságírással foglalkozni, első kenyérkereső próbálkozása, a malombérlés ugyanis nem jött be neki.”

„Novellái azonnal sikert arattak, több pályázatot is megnyert, majd a kolozsvári Keleti Újság munkatársa lett. A magyar irodalmi köztudatba 1924-ben robbant be a Jézusfaragó ember című novelláskötetével, amit az irodalomtörténészek már a szerző életében dicsértek, de máig is a messze legerősebb művének tartják.”

„Művészként Nyirő az erdélyi népi írók első generációjába tartozott, és nagy rajongója volt Szabó Dezsőnek. A Nyirő-féle népi írócsapat Tizenegyek antológiája címen adott ki kötetet. Ennek előszavában Balázs Ferenc az irodalmat a faj önkifejezéseként értelmezte, a különleges, csak rájuk jellemző erdélyiség szerinte az erdélyi lélekben és nyelvben nyilatkozik meg.“

„Hiába az írói és újságírói sikerek, Nyirő komolyan vette, amit az anyaföldről írt, és a harmincas éveket gazdálkodással töltötte egy nyolc hektáros, akkoriban örökölt birtokon, bár közben is írt. Aztán a II. bécsi döntés és Erdély vissza csatolása után a magyar parlament képviselője lett.

Míg korábban irodalmi, szabódezsőista értelemben volt a fajelmélet híve, a negyvenes évek elején politikai értelemben is ehhez a táborhoz csatlakozott.”

„Az 1944 októberi nyilas hatalomátvétel után elindult a menekülés az ostromlott fővárosból nyugat felé. Sopron lakossága 130 ezresre duzzadt ekkor. Maga a nyilas kormány is ide menekült, Szálasi nemzetvezető a közeli Brennbergbányán lakott, és onnan járt be a városba.”

„Nyirő Józsefet semmiképpen sem nevezhetjük a körülmények, a háborús helyzet vagy a nyilas erőszak áldozatának – a 240 felesküdött képviselőnek ugyanis mindössze egyharmada volt hajlandó Sopronba költözni, a kétharmaduk sikeresen megtagadta a nyilasokkal való végső cimborálást.“

„A soproni nyilas parlament az utolsó pillanatokig kitartott a mozgalom kedvenc témái mellett. 1945. január 3-án Budinszky László igazságügy miniszter például a „nem-zsidók és zsidók között kötött házasságok felbontásáról” nyújtott be törvényjavaslatot. De az igazi magyarokkal sem bántak kedvesebben, itt döntöttek például arról is, hogy besorozzák, majd német egyenruhába öltöztetik a 15-16 éves leventéket is. A soproniak ezt élesben tapasztalhatták meg, a nyilas osztagok ugyanis az utcákról gyűjtötték be a megfelelő korúnak kinéző fiúkat.”

„A soproni utca Nyirőnek is kedves terepe volt, ő szerkesztette ugyanis az úgynevezett Eleven Újságot. Ez egy hangszórókkal felszerelt kocsit jelentett, ami a Pannónia szálló előtt állt, és tánczenét, híreket és nyilas propagandát sugárzott.”

„Nyirő a végén együtt menekült Ausztrián át Németországba Szálasi leghűségesebb követőivel.

„Nyirő jó barátja volt Szálasi udvari költőjének, Alföldi Gézának, és amíg Németországban volt emigráns, munkatársa volt a költő folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott Hídverőknek. Alföldi írta egyébként a magyar költészet legszenvedélyesebb sorait szarvasmarha-témában, úgymint „Még a magyar ökör nézése is más / S mások, de mások a magyar bikák!"

„Nyirő 1950-ig különböző bajor városokban élt, és emigráns lapokba írt. Rajk László belügyminiszter 1947-ben eredménytelenül próbálta kikérni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól mint háborús bűnöst.”

„A hungarista költőt végül Franco tábornok volt hajlandó befogadni, így Spanyolországban telepedett le, és ott is halt meg 1953-ban.”

2012. május 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább