Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mi így ír magyar
Vezetékes darált hús és Kőteles Sámuel: hejje sírási jelentés
Bódis Gábor
Ezzel a címmel és alcímmel közöl írást az erdélyi Transindex, Kocsis Kitty tollából. Akinek egy vajdasági látogatást is ajánlunk.
Az agyba jutó információk számottevő része vizuális, és meglehetősen negatívan hat helytelen feliratokat látni úton-útfélen Erdély-szerte: „legkisseb árak", „legjobb esső kabatok”, „leárazott márkáink”, „Szabo Katik”, „Kőteles Sámuelek” és „űgyvédek".
„Ha egy oldalon több mint öt hiba van, nem olvasom tovább a szöveget” - figyelmeztetett már első éven egyik tanárom, én meg mosolyogtam a bajszom alatt a többiekkel, nofene, micsoda badarság ez.
A kedves öregúr a kis- és nagy kötőjelek használatát, a központozás helyességét, de még a dátumok pontosságát is hibának számította, nem csoda hát, ha a neki címzett üzeneteim számtalanszor elolvastam küldés előtt. Gyomoridegem volt, ellenőriztem magam, aztán meg ide jutottam: rühellem a nyelvhelyességi és helyesírási hibákat. Na, de nem ám az előbb említett enyhe mulasztásokról beszélek, hanem az amolyan igazi tökös elütésekről, hosszú és rövid magánhangzók használatáról, egybe- és különírásokról, egyszóval mindenről, ami szemnek nem ingere.
És hogy honnan ez a hirtelen felindultság, azt is nyomban elárulom. Az agyba jutó információk számottevő része vizuális, és meglehetősen negatívan hat helytelen feliratokat látni úton-útfélen Erdély-szerte. Akármilyen szűrő- vagy épp „riasztóberendezéssel” rendelkezhetünk, ha nap mint nap szarvashibákkal találkozunk az utcán, az elhagyatott falakon, a kirakatokban, az üzletláncok szórólapjain és igénytelen termékbemutató füzeteiben, a falfirkákon és néha magában a sajtóban is, megkérdőjelezzük azok hitelességét. Nekünk ezért annak idején hajhúzás, anyáink idején pedig körmös járt, a helyzet súlyosságát tekintve pedig valaki(ke)t igazán kukoricára kellene térdepeltetni.
Mi meg csak verjük a mellünket, hiszen „nállunk a legegyszerüb", itt vannak a „legkisseb árak”, a „legjobb esső kabatok”, „leárazott márkáink”, „Szabo Katik", „Kőteles Sámueljeink" és „űgyvédjeink" is csak nekünk vannak. Az üzletekben „fúszer ízű, agyasztot csirkét" vagy épp „zölcséget" árulnak, de „sútéshez" való termékeket is kapni, továbbá „sőrt, űditőitalt, 3.3 koverjes kefírt", de még „sertéskarajt egyben csont nélkül, nagy csonttal" és ami a legjobb: „vezetékes darálthúst orientált salátával”. Ez ám a hallatlan választék! Megéri benézni hát a ruhás részlegre is, hiszen a szerencsés vásárlók a "kaszabon felmutatásával, illetve személyi igazolványal beutalványt" is nyerhetnek.
Kutatásaim során bukkantam a Hejje Sírás blogra, amelyen helyesírási hibákkal teli plakátok, kirakatok, szórólapok, cégtáblák, hirdetések, sőt helységnévtáblák, közintézmények nevei kerülnek fel, innen szemezgettem a fentebb említett példákat. Mindezek görbe tükröt tartanak azok elé, akik még ezek után is bájologni kívánnak.
Laczkó Attilát, a blog alapítóját kérdeztem a felület indításáról, illetve annak (egyértelmű) céljairól: „A kezdeményezés lényege tulajdonképpen egyszerű: oda kell figyelnünk az úgynevezett nyelvi szennyezésre. Én egy kis telefonnal kezdtem fotózni az utamba kerülő hibákat, eleinte csak poénos dolognak szántam, amin jókat derültünk az ismerősökkel. Ezt követően feltöltöttem a képeket egy blogra, és egy idő után egyre nagyobb lett az érdeklődés, és így jött az ötlet a Hejje Sírásra is, amihez mára nagyon sokan kapcsolódtak, az ország több részéből.
Van, ahol szinte mozgalommá alakult, például egy egyetemista csoport ennek a blognak a margójára kellett képeket készítsen a városban. A blog hatása nem sokat váratott magára: van, ahol kicserélték a feliratot, és jeleztek nekünk, hogy tegyük ki a helyes változatot is. A cél tulajdonképpen ez volt, hogy védjük a nyelvet, mert ami ki van írva valahova, az az etalon, azt bárki meglátja, és azt gondolja helyesnek. A bloghoz egyébként társszerkesztőként bárki csatlakozhat.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >