2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Dušan Mandić emlékére

Blaskó Márta
Dušan Mandić emlékére

Elhunyt Dušan Mandić, a Zágrábi Rádió, a BBC és a Napló sokéves belgrádi tudósítója.

A Horvát Rádió és Televízió talán legrégebben ott dolgozó újságírója és szerkesztője 2011. június 4-én meghalt Belgrádban. A 76. évében elhunyt kollégánk – a rideg adatokon túl – egy jelenség és fogalom volt a régió újságírói között. Az egykori Jugoszláv Képviselőházból tudósította a Zágrábi Rádiót, de nemcsak a képviselőház eseményekről, hanem szinte mindenről, ami Belgrádban történt, s érdekes volt.

Nekünk, fiatal újságíróknak a legszívélyesebb segítő kolléga, minden információt, nevet telefonszámot megosztott velünk, s mindenkihez volt egy kedves szava. Duško a csokornyakkendőben vagy selyemsállal a nyakában mindig elegánsan és derűsen elismert és kedves szerkesztő volt, mindenki szerette. Olvashattuk írásait a belgrádi Večernji list, a horvátországi Jutarnji list, Slobodna Dalmacija hasábjain, de rendszeresen jelentkezett a Deutsche Welle, a spliti és a mostari rádióban, és a szlovéniai lapok is örömmel közölték cikkeit. Tudósította a vajdasági magyar lapokat is, írt az esztelen háborúról és annak értelmetlenségéről. A Napló hasábjain a kilencvenes években Krampusz néven jelentette meg őszinte és önvizsgálatra késztető cikkeit egy olyan világban, ahol pont az ellenkezőjét tette a társadalom és az egyének egyaránt.

Számára – mint mondta – ez nem munka, ez az élete. A világ legszebb foglalkozása embereket ellátni hírekkel, információkkal, s elgondolkodtatni a világról és önmagukról, tisztességes álláspontot és véleményt közölni velük, és reményt adni a legnehezebb pillanatokban is.

Köszönjük Duško, nyugodjál békében!

•••

Duško emlékére közöljük a Naplóban 1991. október 2-án megjelent írását:

A törvény, a logika és az erkölcs

Ha valaki megkísérelné komolyabban elemezni a jugoszláviai történéseket, akkor azt a kockázatot vállalná magára, hogy könnyen nevetségessé válik. Nálunk ugyanis a front mindkét oldalán lévők szigorúan a törvény és az alkotmány értelmében cselekszenek.

Horvátországban a köztársasági alkotmány megváltoztatásával törvényesítették az önállóságot, később pedig a referendumon (amely iránt annyira áhítozott Milosević úr) megerősítették a szuverenitást. No mármost, ha egy szuverén állam csapatai szembeszállnak bármilyen erővel, amely beavatkozik az illető ország belügyeibe, akkor logikus, hogy a törvény szerint cselekedtek, amikor az erőszakra erőszakkal válaszoltak. Ez egyébként a vezetőség erkölcsi kötelezettsége is a polgárok (állampolgárok) iránt, akik szavazataikkal megbízták, hogy képviseljék az eszméket, amelyekkel elkötelezték magukat. Másrészt a még mindig érvényben lévő szövetségi alkotmány szerint a hadseregnek kötelessége őrizni az állam egészét, de a „szocialista önigazgatású állam- és társadalmi berendezést” is. Ha valaki ez ellen vét, a hadsereg közbelép. És közbelépett.

Gyakorlati szempontból most tulajdonképpen két alkotmány harcol egymás ellen, a köztársasági és a szövetségi. Hogy kinek van igaza, azt a halottak számával igazolja mindkét fél. Miután mindannyian szépen és biztonságosan magukra öltötték a törvényes alkotmányos köpönyeget, és népeik előtt tiszták maradtak, az ügy a propaganda kezében van. Csak minél hangosabban, gyakrabban és állhatatosabban kell kiabálni. Hogy hazugságokat? Istenem, ez minden háborúzás velejárója, és ha a „magasztosabb” célokért történik, akkor erkölcsi alapja is lehet. A háborús célok maradéktalan megvalósításának logikája mindent legyőz. Még érdekesebb, hogy ez nemcsak olyan országra érvényes, mint a miénk, ahol a szocializmus még mindig nem vált történelemmé, hanem más, volt szocialista országokra is, ahol felületes és formális ítélettel az ügyet már lezárták. Számos ilyen államban lesznek szociális zavargások, amelyek hosszabb jövőt szavatolhatnak a szocializmusnak annál a három napnál, ameddig felújítva tartott Moszkvában.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha az önkezdeményezések gyakorivá válnak. Nálunk a miniszterelnök saját honvédelmi miniszterét összeesküvéssel vádolja. Kadijević tábornok titkos moszkvai útja és a későbbi puccsistákkal való tárgyalása nem naiv dolog, és a jogállamban, ha ezt bebizonyítják, végzetes lehet. De ha nálunk valaki mond valamit, a másik megcáfolja, és minden marad a régiben. A fontos az, hogy melyik fél szerzi meg a sajtót és a televíziót utána már könnyen bebizonyítható az „igazság”. Ebben a konkrét esetben azonban érdekes tanúvallomásokra kerülhet sor. Például Jazov marsall, akire bírósági per vár, beszámolhat a Kadijevićtyel fenntartott titkos kapcsolatáról. Ha ezt megteszi, akkor az egész szerbiai sajtó sem védhetné meg Kadijevićet, habár azt nem lehet tudni, ki ítélkezne felette.

Jazovval már másként áll a dolog. Ő úgy gondolja, ügyvédjei pedig nyilvánosságra is hozták, hogy a Szovjetunió alkotmányával összhangban cselekedett. Ebben az alkotmányban ugyanis az áll, hogy a hadsereg köteles őrizni a területi egységet és a szocialista rendszert, tehát a puccsista társaság ennek értelmében lépett színre. Bíróság elé viszont azokat kell állítani, akik megdöntötték a rendszert és feldarabolták a Szovjetuniót. Vagyis Gorbacsovot és Jelcint. Ezt állítják a kiemelkedő moszkvai ügyvédek, akiknek a per jó alkalom a nemzetközi elismerésre (abban az esetben természetesen, ha sikerül megvédeniük Jazovot és csapatát). Úgy mellékesen, diplomáciai körökben azt mesélik, hogy a védőügyvédek többsége zsidó nemzetiségű. A hatalmon levő garnitúra követeli, hogy a tárgyalást zárt ajtók mögött bonyolítsák le, nehogy államtitkok szivárogjanak ki. Az ügyvédek a teljes nyilvánosságot kérik. Ha valami csoda folytán Jazovot sikerülne megvédeni, akkor a Kadijevićtyel kötött állítólagos megállapodása sem lenne törvénytelen.

De van az éremnek másik oldala is. Ugyanebben a szovjet alkotmányban, világosabban, mint a jugoszlávban, a népeknek megadják az önrendelkezésre (és az elszakadásra!) való jogot, amit most a gyakorlatban alkalmaznak. A rendszerbeli változások átmentek a parlamenti procedúrán, a demokratikus országokban viszont a parlamentnél magasabb hatalom nem létezik. Ez történik valahol távol, a Szovjetunióban.

Nálunk mindenki a saját lépéseit húzza, és a szövetségi állami csúcson megmaradt két utolsó mohikánnak (akikre a világ odafigyel), Ante Markovićnak és B. Lončarnak rossz híre van minden köztársaságban, kivéve Boszniát és Macedóniát. Ki támadja meg őket hevesebben, ki hagy ki egy alkalmat, ez a pillanatnyi érdekektől függ. Kadijević tábornok megjelent a Sky TV-n.

Nem véletlenül választotta ezt a befolyásos tévéállomást. Sok mindent el kellett mondania. A filmen tapasztalható káderváltások a tapasztaltabb újságírókat és diplomáciai megfigyelőket arra ösztönzik, hogy gyanakodva fogadják a hazai használatra készült verzió hitelességét. Hogy ott a britek mit hallanak, az itt nem fontos. Majd egyszerűen azt mondjuk, hogy azok ott hazudnak.

A Studio B-92 népszerű belgrádi rádióállomás már másnap beszámolt arról, hogy a szöveget tényleg megrövidítették, és az eredeti filmen Tuđman mellett a tábornok Miloševićet is megvádolta. Sót, azt mondta, hogy az egészet ő kezdte.

Krampus
(Belgrád)

2011. június 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább