Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Dušan Mandić emlékére
Elhunyt Dušan Mandić, a Zágrábi Rádió, a BBC és a Napló sokéves belgrádi tudósítója.
A Horvát Rádió és Televízió talán legrégebben ott dolgozó újságírója és szerkesztője 2011. június 4-én meghalt Belgrádban. A 76. évében elhunyt kollégánk – a rideg adatokon túl – egy jelenség és fogalom volt a régió újságírói között. Az egykori Jugoszláv Képviselőházból tudósította a Zágrábi Rádiót, de nemcsak a képviselőház eseményekről, hanem szinte mindenről, ami Belgrádban történt, s érdekes volt.
Nekünk, fiatal újságíróknak a legszívélyesebb segítő kolléga, minden információt, nevet telefonszámot megosztott velünk, s mindenkihez volt egy kedves szava. Duško a csokornyakkendőben vagy selyemsállal a nyakában mindig elegánsan és derűsen elismert és kedves szerkesztő volt, mindenki szerette. Olvashattuk írásait a belgrádi Večernji list, a horvátországi Jutarnji list, Slobodna Dalmacija hasábjain, de rendszeresen jelentkezett a Deutsche Welle, a spliti és a mostari rádióban, és a szlovéniai lapok is örömmel közölték cikkeit. Tudósította a vajdasági magyar lapokat is, írt az esztelen háborúról és annak értelmetlenségéről. A Napló hasábjain a kilencvenes években Krampusz néven jelentette meg őszinte és önvizsgálatra késztető cikkeit egy olyan világban, ahol pont az ellenkezőjét tette a társadalom és az egyének egyaránt.
Számára – mint mondta – ez nem munka, ez az élete. A világ legszebb foglalkozása embereket ellátni hírekkel, információkkal, s elgondolkodtatni a világról és önmagukról, tisztességes álláspontot és véleményt közölni velük, és reményt adni a legnehezebb pillanatokban is.
Köszönjük Duško, nyugodjál békében!
•••
Duško emlékére közöljük a Naplóban 1991. október 2-án megjelent írását:
A törvény, a logika és az erkölcs
Ha valaki megkísérelné komolyabban elemezni a jugoszláviai történéseket, akkor azt a kockázatot vállalná magára, hogy könnyen nevetségessé válik. Nálunk ugyanis a front mindkét oldalán lévők szigorúan a törvény és az alkotmány értelmében cselekszenek.
Horvátországban a köztársasági alkotmány megváltoztatásával törvényesítették az önállóságot, később pedig a referendumon (amely iránt annyira áhítozott Milosević úr) megerősítették a szuverenitást. No mármost, ha egy szuverén állam csapatai szembeszállnak bármilyen erővel, amely beavatkozik az illető ország belügyeibe, akkor logikus, hogy a törvény szerint cselekedtek, amikor az erőszakra erőszakkal válaszoltak. Ez egyébként a vezetőség erkölcsi kötelezettsége is a polgárok (állampolgárok) iránt, akik szavazataikkal megbízták, hogy képviseljék az eszméket, amelyekkel elkötelezték magukat. Másrészt a még mindig érvényben lévő szövetségi alkotmány szerint a hadseregnek kötelessége őrizni az állam egészét, de a „szocialista önigazgatású állam- és társadalmi berendezést” is. Ha valaki ez ellen vét, a hadsereg közbelép. És közbelépett.
Gyakorlati szempontból most tulajdonképpen két alkotmány harcol egymás ellen, a köztársasági és a szövetségi. Hogy kinek van igaza, azt a halottak számával igazolja mindkét fél. Miután mindannyian szépen és biztonságosan magukra öltötték a törvényes alkotmányos köpönyeget, és népeik előtt tiszták maradtak, az ügy a propaganda kezében van. Csak minél hangosabban, gyakrabban és állhatatosabban kell kiabálni. Hogy hazugságokat? Istenem, ez minden háborúzás velejárója, és ha a „magasztosabb” célokért történik, akkor erkölcsi alapja is lehet. A háborús célok maradéktalan megvalósításának logikája mindent legyőz. Még érdekesebb, hogy ez nemcsak olyan országra érvényes, mint a miénk, ahol a szocializmus még mindig nem vált történelemmé, hanem más, volt szocialista országokra is, ahol felületes és formális ítélettel az ügyet már lezárták. Számos ilyen államban lesznek szociális zavargások, amelyek hosszabb jövőt szavatolhatnak a szocializmusnak annál a három napnál, ameddig felújítva tartott Moszkvában.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha az önkezdeményezések gyakorivá válnak. Nálunk a miniszterelnök saját honvédelmi miniszterét összeesküvéssel vádolja. Kadijević tábornok titkos moszkvai útja és a későbbi puccsistákkal való tárgyalása nem naiv dolog, és a jogállamban, ha ezt bebizonyítják, végzetes lehet. De ha nálunk valaki mond valamit, a másik megcáfolja, és minden marad a régiben. A fontos az, hogy melyik fél szerzi meg a sajtót és a televíziót utána már könnyen bebizonyítható az „igazság”. Ebben a konkrét esetben azonban érdekes tanúvallomásokra kerülhet sor. Például Jazov marsall, akire bírósági per vár, beszámolhat a Kadijevićtyel fenntartott titkos kapcsolatáról. Ha ezt megteszi, akkor az egész szerbiai sajtó sem védhetné meg Kadijevićet, habár azt nem lehet tudni, ki ítélkezne felette.
Jazovval már másként áll a dolog. Ő úgy gondolja, ügyvédjei pedig nyilvánosságra is hozták, hogy a Szovjetunió alkotmányával összhangban cselekedett. Ebben az alkotmányban ugyanis az áll, hogy a hadsereg köteles őrizni a területi egységet és a szocialista rendszert, tehát a puccsista társaság ennek értelmében lépett színre. Bíróság elé viszont azokat kell állítani, akik megdöntötték a rendszert és feldarabolták a Szovjetuniót. Vagyis Gorbacsovot és Jelcint. Ezt állítják a kiemelkedő moszkvai ügyvédek, akiknek a per jó alkalom a nemzetközi elismerésre (abban az esetben természetesen, ha sikerül megvédeniük Jazovot és csapatát). Úgy mellékesen, diplomáciai körökben azt mesélik, hogy a védőügyvédek többsége zsidó nemzetiségű. A hatalmon levő garnitúra követeli, hogy a tárgyalást zárt ajtók mögött bonyolítsák le, nehogy államtitkok szivárogjanak ki. Az ügyvédek a teljes nyilvánosságot kérik. Ha valami csoda folytán Jazovot sikerülne megvédeni, akkor a Kadijevićtyel kötött állítólagos megállapodása sem lenne törvénytelen.
De van az éremnek másik oldala is. Ugyanebben a szovjet alkotmányban, világosabban, mint a jugoszlávban, a népeknek megadják az önrendelkezésre (és az elszakadásra!) való jogot, amit most a gyakorlatban alkalmaznak. A rendszerbeli változások átmentek a parlamenti procedúrán, a demokratikus országokban viszont a parlamentnél magasabb hatalom nem létezik. Ez történik valahol távol, a Szovjetunióban.
Nálunk mindenki a saját lépéseit húzza, és a szövetségi állami csúcson megmaradt két utolsó mohikánnak (akikre a világ odafigyel), Ante Markovićnak és B. Lončarnak rossz híre van minden köztársaságban, kivéve Boszniát és Macedóniát. Ki támadja meg őket hevesebben, ki hagy ki egy alkalmat, ez a pillanatnyi érdekektől függ. Kadijević tábornok megjelent a Sky TV-n.
Nem véletlenül választotta ezt a befolyásos tévéállomást. Sok mindent el kellett mondania. A filmen tapasztalható káderváltások a tapasztaltabb újságírókat és diplomáciai megfigyelőket arra ösztönzik, hogy gyanakodva fogadják a hazai használatra készült verzió hitelességét. Hogy ott a britek mit hallanak, az itt nem fontos. Majd egyszerűen azt mondjuk, hogy azok ott hazudnak.
A Studio B-92 népszerű belgrádi rádióállomás már másnap beszámolt arról, hogy a szöveget tényleg megrövidítették, és az eredeti filmen Tuđman mellett a tábornok Miloševićet is megvádolta. Sót, azt mondta, hogy az egészet ő kezdte.
Krampus
(Belgrád)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >