2024. április 21. vasárnap
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Pásztor-kultusz építés

Egy téves, közösségre káros politika díjazása

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás helyett a pénzt inkább a túlélésért küzdő családoknak kell adni!! Pásztor István nem érte meg, hogy tevékenysége az objektív értékítélet mérlegére kerüljön. Nincs távlat és szabad politikai légkör, ami előfeltétele lenne a pártatlan értékelésnek. Mentesült attól is, hogy feleljen tetteiért és azok következményeiért. Eljön azonban az az idő, amikor felszínre kerül a józan és szakszerű vélemény. Ezt nem fogják elhomályosítani a pártkatonák kapkodva születő díjai, a mímelt kegyelet, a tolakodó túlzások. Az öntömjénezésben – minden jó ízlést nélkülözve – maga Pásztor István járt az élen életében, nem volt olyan megnyilatkozása, amelyben ne fényezte volna önmagát. Bármennyi pénzt és mesterséges áhítatot is ölnek kultuszának giccses kifényesítésébe a pártgépezet szolgái, csak visszatetszést keltenek. Bozóki Antal:

Áldás az, ha vannak őseink, akiknek

érdemes szobrot emelni, mert sokat

tettek a közösségért. Kontár munka, ha

olyan embereknek emelnek szobrot, akik csak

züllést hoztak a közösségre.

Magyar Szó (Grimasz), 2024. március 16. 28.

 

Aleksandar Vučić, szerb autokrata elnök már közvetlenül Pásztor István VMSZ-elnök elhalálozása napján (tavaly október 31-én) kijelentette, hogy „emlékművet tervez emelni a tiszteletére”. Tudvalévő, hogy Pásztor ezt azzal érdemelte ki, hogy a szerb nacionalista elnököt megbízható lakájként kiszolgálta, a magyar közösség kárára is támogatta – elherdálva ezzel a VMSZ mint magyar párt tekintélyét.

– Pásztor István tett a legtöbbet a magyarok és a szerbek közötti baráti kapcsolatok kialakításáért. Ezért a történelem is meg fogja majd említeni. Mindezekért a cselekedeteiért emlékművet tervezünk állítani a tiszteletére – jelentette ki Vučić a Happy TV Ćirilica című műsorában mintegy utat nyitva ezzel a már sok pénzzel és marketinggel megalapozott, de mesterkélt és érdemtelen Pásztor-kultusz további építésének.

A szerb elnököt természetesen a legkevésbé sem érdekli, hogy a néhai VMSZ-es elnök téves politikájának milyen demográfiai és egyéb katasztrofális következményei vannak a magyar közösségre nézve. Ez egyenesen meg is felel neki, aki a „szerb világ” építésén fáradozik! 

Január 5-én Pásztor Istvánnak ítélték oda posztumusz a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) Aranyplakettjét.

A szervezet közleménye szerint „az elismerést egy olyan személy nagyságának ajánlja, a díjjal egy olyan nagy ember életműve előtt tiszteleg, aki ösztönösen tudta, tanította, hogy a közösség- és nemzetszolgálat jegyében való közös cselekvés lehet egyedül a mindennapok iránytűje, hogy nem futhatunk el a ránk szabott küldetés elől, hogy vitorlánk lehet mindez”.

A díj „Pásztor István megmaradásunkat, jelenünket és jövőnket is meghatározó életútja előtt tiszteleg” – olvasható a közleményben.

A VMMSZ vezetősége aranyplakettet adományozott a VMSZ volt elnökének, akinek pártja élén a kultúrában (is) „sikerült a NER-módszert a totális végletekig vinni, aminek fő fegyverhordozója (az élettársa – B.A.) Lovas Ildikó lett, Pásztor István engedelmével”. Miután a Szabadkai Népszínházat csaknem két évtizedes „kitartó munkával sikerült lepusztítani és kiiktatni a kulturális életből a lassan szerb provinciális várossá váló Szabadkán”.

De ez csak a sor eleje volt.

Március 9-én a Magyar Szó nevű pártlap a címoldalán közölte, hogy „Esterházy-díjban részesült a VMSZ (Vajdasági Magyar Szolgapárt) elhunyt elnöke”, vagyis Pásztor István, a junior Pásztor apja, felrúgva ezzel (is) a közszolgálatúság minden elvét.

A díjat Kövér László, az Országgyűlés elnöke adta át március 8-án a Parlamentben tartott ünnepségen az elhunyt fiának. Pásztor Istvánt méltatva Kövér László úgy fogalmazott: „személyében egy olyan kiemelkedő magyar vezető előtt tisztelegnek, akinek megadatott, hogy politikai tehetségét és erényeit ne eméssze fel az állam nélküliség, hanem azokat egyenesen két állam és két nemzet, Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek szolgálatába állíthassa”.

 A (hamis) kultuszteremtők serénykedése ezzel nem állt le: Alapítványt is létre fognak hozni, amely Pásztor Istvánnak, a VMSZ elhunyt elnökének a nevét viseli majd és egy díjat is elneveznek a néhai politikusról – mondta a fia, Pásztor Bálint a március 13-ai ugyancsak rezsimhű Hét Napnak adott alákérdezős interjújában.

– Az a cél, hogy egyrészt Pásztor István emlékét és munkásságát ápoljuk, illetve őrizzük mindazt, amit ő ezért a közösségért tett. Másrészt pedig, hogy anyagilag is támogassa azokat a célokat, amelyeket Pásztor István fontosnak tartott, és amelyekre vonatkozóan jelen pillanatban nem igazán léteznek Vajdaságban támogatási formák, illetve lehetőségek. Például a fiatal, tehetséges sportolóknak a kijutása, eljutása különféle versenyekre. […] Ezt ő személy szerint fontosnak tartotta, ezért ilyen célok elérését tűzi ez az alapítvány a zászlajára. Ami pedig a díjat illeti, az alapítvány majd pontosan kidolgozza a kritériumrendszert, de olyanoknak kell kapniuk, akik azoknak az értékeknek a teljesüléséért küzdenek, amelyekért ő küzdött (?? – B.A.) – mondta a junior Pásztor.

Arról azonban nem beszélt és az újságírónak sem jutott eszébe megkérdezni, honnan, miből lesz az alapítványnak pénze? Vagy ezt is a magyarországi adófizetők zsebére szándékoznak működtetni?

Március 18-án az említett pártlap ismét a címoldalán (alcímként) közli, hogy március 16-án (!!?) „a szabadságharcra emlékeztek Tiszaszentmiklóson – Emléktáblát avattak fel Pásztor István tiszteletére”.

– Nagy megtiszteltetés családunk számára, hogy édesapámnak emléktáblát avathatunk, amiért köszönetet a tiszaszentmiklósi magyarságnak. Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni. Ezek voltak Kossuth Lajos szavai, ez jellemezte a vajdasági magyar közösséget az elmúlt több mint száz évben. Ez jellemezte Pásztor Istvánt is egész életében, aki mindig azon fáradozott, hogy a magyar közösség számára mindent megadjon, függetlenül attól, hogy tömbről vagy szórványról, Bácskáról, Bánátról, vagy Szerémségről van szó – mondta az apja pártvezetői székébe ült Pásztor Bálint az emléktábla-avatón.

Tiszaszentmiklóson március 16-án volt március 15., de mi köze van a néhai Pásztor Istvánnak az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz, hogy azzal összefüggésben avassanak neki emléktáblát? Semmi, illetve legfeljebb annyi, hogy a táblaavatással megalázták az ünnepet. Kossuth Lajoshoz hasonlítani pedig egyenesen irreális!

A politikai kizárólagosságban, mohóságban és lehengerlő törtetésben szenvedő díjazók és személyi kultusz-ápolók ugyanannak a politikai modornak a követői, amelyet Pásztor István honosított meg Vajdaságban, amelyet – az ellenzéki és a független gondolkodás, a sokszínűség és szabadság teljes kiirtásáig – tűzzel-vassal terjesztett, aminek tragikus következményei lettek az utóbbi másfél évtizedben a magyar közösségre nézve.

Ennek illusztrálására elég csak azt megemlíteni, hogy az utóbbi 11 évben 69.457-tel lettünk kevesebben, ami 27,36 százalékos csökkenést jelent.

Szabadkának tíz éve 123.952 lakosa volt, most 17.602-vel, vagyis 12 százalékkal kevesebb, mint 2011-ben – írja a belgrádi Politika[10]. Danica Abraham, a szabadkai statisztikai hivatal ügyvezető helyettese azt mondja, hogy a lakosság gyorsított iramban csökken Szabadkán és Palicson is, de a külvárosi településeken, falvakban is. A városban 11, a falvakban 17 százalékkal csökkent a lakosság tíz év alatt.

– Először fordult elő, hogy a városban többségben vannak a szerbek, összesen 38.174-en, de ez is százzal kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. […] Magyarból 50.469 volt tíz évvel ezelőtt, míg most a számuk 37.200. – közli a lap. 

A budapesti díjátadók és az egymást túllicitáló vajdasági poltronjaik ismét világossá tették: cinikusan fittyet hánynak az igazságra, az itteni magyarság szomorú valóságára!

Töröktopolya, Drea és Hódegyháza is bánáti/bánsági települések, akárcsak Tiszaszentmiklós, „ahol akkora a mélyszegénység, hogy a gyerekek a karácsonyra kapott ajándékból a csokoládét a kezük között szétmorzsolják, mert nem tudják, mit kezdjenek vele. Települések, ahol a családoknak nem jut pénz mosogatószerre és mosogató szivacsra, ezért a mosogatáshoz régi, rossz rongyokat használnak – nem beszélve a többi alapvető tisztálkodó szerről és élelmiszerről, amelyek hiánya mindennapossá vált”[13].

 Erkölcsös-e ilyen sikertelen, a magyar közösséget kivéreztető Pásztor-politikát elismerésben részesíteni, díjazni?

A néhai elnök fiának esze ágában sincs, hogy változtasson ezen a retrográd politikán, hogy mentse a menthetőt, hanem még alapítványt, díjat akar létrehozni az apja „emlékére és munkásságának ápolására, illetve őrzésére mindannak (a nagy semminek – B.A.), amit ő ezért a közösségért tett”.

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás helyett a pénzt inkább a túlélésért küzdő családoknak kell adni!!

 Pásztor István nem érte meg, hogy tevékenysége az objektív értékítélet mérlegére kerüljön. Nincs távlat és szabad politikai légkör, ami előfeltétele lenne a pártatlan értékelésnek. Mentesült attól is, hogy feleljen tetteiért és azok következményeiért.

Eljön azonban az az idő, amikor felszínre kerül a józan és szakszerű vélemény. Ezt nem fogják elhomályosítani a pártkatonák kapkodva születő díjai, a mímelt kegyelet, a tolakodó túlzások. Az öntömjénezésben – minden jó ízlést nélkülözve – maga Pásztor István járt az élen életében, nem volt olyan megnyilatkozása, amelyben ne fényezte volna önmagát. Bármennyi pénzt és mesterséges áhítatot is ölnek kultuszának giccses kifényesítésébe a pártgépezet szolgái, csak visszatetszést keltenek.

2024. március 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Tovább

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább