2024. február 27. kedd
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

Méltatlan emlékezési körülmények

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Méltatlan emlékezési körülmények

Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia áldozatai rakparton) a Család nevet viselő emlékmű őrzi, ahol minden év januárjában megemlékeznek róluk. A razziában részes magyar katonai vezetőket felelősségre vonták és megbüntették. Áder János magyar államfő 2013. június 25-én a szerb parlamentben bocsánatot kért az ártatlan szerbek ellen elkövetett bűnökért, amelyeket magyarok követtek el a második világháború idején a Vajdaságban. Hasonló gesztus viszont nem történt meg a szerb állam vezetői részéről. Újvidéken, 79 évvel – a legújabb kutatások szerint – az 1944/45-ös  népirtás után, a két ország állami vezetői szerint „történelmi csúcson” levő magyar-szerb/szerb-magyar kapcsolatok ellenére, a magyaroknak nincsen lehetőségük az ártatlan áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására! Ha a tartományi fővárosban netán be is fejezik az 1944/45-ös emlékművet, de megnyugtató módon nem rendezik az áldozatok listáját, fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz. A VMSZ nemhogy rendezte volna ezt a problémát, hanem még „olajt öntött a tűzre”!  Bozóki Antal:

 

Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia áldozatai rakparton) a Család nevet viselő emlékmű őrzi, ahol minden év januárjában megemlékeznek róluk. A razziában részes magyar katonai vezetőket felelősségre vonták és megbüntették.
Áder János magyar államfő 2013. június 25-én a szerb parlamentben[4] bocsánatot kért az ártatlan szerbek ellen elkövetett bűnökért, amelyeket magyarok követtek el a második világháború idején a Vajdaságban. Hasonló gesztus viszont nem történt meg a szerb állam vezetői részéről.
Újvidéken, 79 évvel – a legújabb kutatások szerint – az 1944/45-ös  népirtás[5] után, a két ország állami vezetői szerint „történelmi csúcson” levő magyar-szerb/szerb-magyar kapcsolatok ellenére, a magyaroknak nincsen lehetőségük az ártatlan áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására!
Ha a tartományi fővárosban netán be is fejezik az 1944/45-ös emlékművet, de megnyugtató módon nem rendezik az áldozatok listáját, fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz. A VMSZ nemhogy rendezte volna ezt a problémát, hanem még „olajt öntött a tűzre”! 
Bozóki Antal:
Nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk,
hanem azért is, amit nem teszünk meg.
Lao-Ce
November 1. 
Méltatlan emlékezési körülmények
A Futaki úti katolikus temetőben, a Turul-szobor előtt, a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az emlékezés az 1944/45-ös vérengzések évfordulója alkalmából.
Guszton András (az egypárti, VMSZ-es Magyar Nemzeti Tanács tagja) a szervezők nevében szólt az egybegyűltekhez.
– Azok miatt vagyunk itt ma, akiknek ártatlanul kellett meghalniuk csak azért, mert magyarok voltak. Ezt Újvidéken meglehetősen méltatlan körülmények között tehetjük meg, immár több mint három évtizede. […] Sokan úgy gondolják, hogy a tíz évvel ezelőtti, történelmi megbékélés után talán elegendő lenne a csendes megemlékezés is, koszorúzás és főhajtás. Sajnos nem. Amíg nem vesszük számba mindegyik ártatlan magyart, amíg olyan helyekről, mint Újvidék vagy Zombor, hiányoznak a kivégzettek listái, amíg tucatszámra léteznek jelöletlen tömegsírok, addig kötelességünk hangosan emlékezni! Történelmi igazság, hogy a második világháború végén itt magyarirtás történt – emlékeztetett Guszton András[1].
Vicsek Annamária, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) Újvidéki Városi Szervezetének elnöke elmondta, hogy „a legutolsó információja szerint (az október 30-án elhunyt pártelnök) Pásztor István még egyszer egyeztetett Vučić elnök úrral azzal kapcsolatban, hogy az emlékmű felszentelésének végső határideje legyen november 1-je”. 
Emlékeztetőül: Arról a „se nem magyar, se nem Makovecz” szoborról van szó, amelyet a Váemeszesek az újvidéki „városi képviselő-testülettel kiharcoltak”. A párt olyan emlékművet akart emelni „az összes áldozatra vonatkozó” lista alapján – amelyen együtt szerepelnek az áldozatok és a bűnözők is[2] –, nem pedig az 1944-ben történt újvidéki „második razzia” magyar ártatlan áldozatainak. A tervezett emlékmű a mai napig nem épült meg, az újvidéki polgárok és civil szervezetek tiltakozásai miatt.
– Annak ellenére, hogy a városi vezetőség ebben a pillanatban nem mutat hajlandóságot a szoborállítás irányában, mi továbbra is szorgalmazni fogjuk ezt. Feladatunkat véghez fogjuk vinni. A szoborállítás útján a probléma a félremagyarázásban van, abban, hogy az áldozatok névlistáját, amelyet az ártatlanul kivégzettek feltárása érdekében létrejött magyar-szerb tudományos vegyes bizottság állított, a nyilvánosság félrevezetési szándékával tolmácsolták mindenféle politikai erők. A VMSZ-nek nem szándéka a félrevezetés, az ártatlan áldozatoknak kíván szobrot emelni. Ezen három nyelven, magyarul, németül és szerbül az fog állni, hogy: az ártatlan áldozatok emlékére. Módosítani nem fogunk, amit kellett, azt leadtuk – emlékeztetett alkalmi sajtónyilatkozatában a szoborállítással kapcsolatos helyzetre Vicsek Annamária.
Az 1942-es újvidéki vérengzés[3] többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia áldozatai rakparton) a Család nevet viselő emlékmű őrzi, ahol minden év januárjában megemlékeznek róluk. A razziában részes magyar katonai vezetőket felelősségre vonták és megbüntették.
Áder János magyar államfő 2013. június 25-én a szerb parlamentben[4] bocsánatot kért az ártatlan szerbek ellen elkövetett bűnökért, amelyeket magyarok követtek el a második világháború idején a Vajdaságban. Hasonló gesztus viszont nem történt meg a szerb állam vezetői részéről.
Újvidéken, 79 évvel – a legújabb kutatások szerint – az 1944/45-ös  népirtás[5] után, a két ország állami vezetői szerint „történelmi csúcson” levő magyar-szerb/szerb-magyar kapcsolatok ellenére, a magyaroknak nincsen lehetőségük az ártatlan áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására!
Ha a tartományi fővárosban netán be is fejezik az 1944/45-ös emlékművet, de megnyugtató módon nem rendezik az áldozatok listáját, fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz. A VMSZ nemhogy rendezte volna ezt a problémát, hanem még „olajt öntött a tűzre”!
November 6.
Nyilas Mihály esküt tett
– A tartományi ombudsman/jogvédő nemzeti kisebbségi ügyekkel megbízott helyettesének nevezték ki Nyilas Mihály egykori magyarkanizsai polgármestert, korábbi tartományi oktatási titkárt, aki 2020-tól a szerb igazságügyi minisztérium államtitkáraként dolgozott. Nyilas (a nyilvánosság számára alig ismert – B.A.) Orosz Jánost váltja a tisztségen, akinek lejárt a mandátuma. Az ombudsman helyetteseit hatéves megbízatásra választják meg – számolt be a sajtó[6].
Nyilas Mihály (1962, Orom) ellen a szabadkai rendőrség 2018-ban büntetőfeljelentést tett egy 2017. december 28-ai közlekedési baleset miatt. Azzal gyanúsították, hogy hivatali autójával halálra gázolt egy 69 éves gyalogost Békován. A közlekedés biztonsága ellen elkövetett súlyos bűncselekménnyel gyanúsították, ám a bűnvádi feljelentést végül elvetették, mivel nem találták megalapozottnak a hivatalból üldözendő bűncselekmény megtörténtét. 2021. áprilisban Magyarországon súlyos közlekedési balesetet szenvedett[7].
Nyilas Mihály okleveles jogászként 1985-ben egy szabadkai bútorgyárban kezdett dolgozni, ahol az általános és jogi osztály vezetője volt.
Az igazságügyi vizsgát követően 1990-ben a magyarkanizsai községi bíróság bírájává nevezték ki, 1993-tól 2008-ig pedig ügyvédként tevékenykedett.
2008-tól 2014-ig Magyarkanizsa polgármestere volt, majd megválasztották a tartományi kormány oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkárává és a Tartományi Kormány alelnökének. Ezt a tisztséget 2020 decemberéig töltötte be[8], amikor az igazságügyi minisztérium (hatodik VMSZ-es) államtitkára lett[9] és „a részarányos foglalkoztatás elvének igazságügyre vonatkozó érvényre juttatását kapta feladatául”[10],
Nyilas Mihály a VMSZ tagja, 2008 és 2013 között, de az utóbbi időben is a párt elnökségének a tagja volt. Mondhatni, a Pásztori „kemény magjához” tartozik. (A helyére most Szakállas Zsolt került, aki Nyilast a Tartományi Kormány alelnöki, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkári tisztségben is váltotta[11].)
Nyilas Mihály a Vajdasági Magyar Jogász Еgylet (VMJE) honlapján[12] még mindig elnökként (Szakállas Zsolt pedig titkárként) szerepel[13] – a szervezet 2016. március 29-ei alakulásától kezdve!
Mindkettejük esetében felvetődik az összeférhetetlenség kérdése: Egyrészt a vezető párttisztség, másrészt pedig az államapparátusi beosztás miatt.
Milyen „nem kormányzati egyesület”[14] a VMSZ fiókszervezetének is nevezett VMJE, ha a tartományi polgári jogvédő helyettes és egy ugyancsak tartományi titkár – vagyis állami hivatalnokok, Szakállas még a VMSZ Elnökségnek is a tagja – vezetik? Milyen jogászok azok, akik még a saját egyesületüknek az alapszabályát sem tartják tiszteletben?  
Nyilas Mihály és Szakállas Zsolt a tisztségeik összeférhetetlenségére már korábban is figyelmeztetve lettek, de mindmáig eszükben nem jutott lemondani a VMJE elnöki, illetve titkári tisztségéről[15]!
Nyilas Mihály 2014-től 2020-ig, vagyis hat hosszú éven át a Tartományi Kormány alelnöke (egyik három közül) és tartományi oktatási, jogalkotási közigazgatási és nemzeti kisebbségi – közösségi titkár volt. 
Ez a hosszú időszak alatt úgyszólván semmit nem tett, annak érdekében, hogy javuljon a közigazgatásban és az igazságügyben a dolgozók nemzeti összetétele, hogy megfelelő legyen a részarányos foglalkoztatás mutatója, hogy a magyarok nagyobb számban jelentkezzenek a pályázatokra, hogy fokozottabban érvényesüljön az anyanyelv hivatalos használatának joga, hogy legyen jogász utánpótlás[16].
Az állami és közhivatalokban meghirdetett részarányos foglalkoztatásból sem lett semmi. A magyarok részaránya a hivatalokban nem hogy javult volna, hanem egyenesen rosszabbodott. A tartományi és az önkormányzati egységekben a magyarok alkalmazási részaránya már csupán 4,52 százalék a magyar[17] (az összlakosságban viszont 10,47% a magyarok jelenléte).
A Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) még 2015. december 2-án pert indított a Jogi Kar ellen, „amiért elutasítja, hogy az érvényes tartományi határozat ellenére magyar nyelven is megszervezze a felvételi vizsgát. A diákszövetség diszkriminációra hivatkozott, s követelte a vizsgák magyar nyelven történő lebonyolítását a jövőben”[18].
A sokéves per idején Nyilas Mihály volt a tartományi közigazgatás nemzeti kisebbségi – közösségi titkára, aki rendezhette volna ezt a problémát, mivel a hatáskörébe tartozott, csak éppen nem tette![19]
A diákszervezet jogi kálváriájának megfutamodás lett a vége. Jogi Karon a felvételi vizsga a magyar diákok számára továbbra is szerb nyelven folyik (a középiskolai Szerb nyelv és irodalom tantárgyból)[20].
– A nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettes védi a nemzeti kisebbségek jogait és jogosult, hogy ellenőrizze a közigazgatási szervek munkáját a nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének és fejlesztésének területein – áll A tartományi polgári jogvédőről – ombudsmanról szóló tartományi képviselőházi rendelet 29/1 szakaszában[21].
A tartományi polgári jogvédő helyettes „megbízatási ideje hat évig tart, és ugyanaz a személy e tisztségre egymásután legfeljebb kétszer választható meg”[22].
Alacsonyabb beosztásban ugyan az eddiginél, kevés munkával, de zsíros fizetéssel, Nyilas Mihály – a VMSZ által – a nyugdíjaztatásig biztosítva van! Jutalom a semmittevésért!?
Nyilas most az emberi jogok azon területének „ellenőrzésére” esküdött fel, amelyen eddig sem mutatott fel eredményt!

Nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk,

hanem azért is, amit nem teszünk meg.

Lao-Ce

 

November 1. 

Méltatlan emlékezési körülmények

 

A Futaki úti katolikus temetőben, a Turul-szobor előtt, a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az emlékezés az 1944/45-ös vérengzések évfordulója alkalmából.

Guszton András (az egypárti, VMSZ-es Magyar Nemzeti Tanács tagja) a szervezők nevében szólt az egybegyűltekhez.

– Azok miatt vagyunk itt ma, akiknek ártatlanul kellett meghalniuk csak azért, mert magyarok voltak. Ezt Újvidéken meglehetősen méltatlan körülmények között tehetjük meg, immár több mint három évtizede. […] Sokan úgy gondolják, hogy a tíz évvel ezelőtti, történelmi megbékélés után talán elegendő lenne a csendes megemlékezés is, koszorúzás és főhajtás. Sajnos nem. Amíg nem vesszük számba mindegyik ártatlan magyart, amíg olyan helyekről, mint Újvidék vagy Zombor, hiányoznak a kivégzettek listái, amíg tucatszámra léteznek jelöletlen tömegsírok, addig kötelességünk hangosan emlékezni! Történelmi igazság, hogy a második világháború végén itt magyarirtás történt – emlékeztetett Guszton András.

Vicsek Annamária, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) Újvidéki Városi Szervezetének elnöke elmondta, hogy „a legutolsó információja szerint (az október 30-án elhunyt pártelnök) Pásztor István még egyszer egyeztetett Vučić elnök úrral azzal kapcsolatban, hogy az emlékmű felszentelésének végső határideje legyen november 1-je”. 

Emlékeztetőül: Arról a „se nem magyar, se nem Makovecz” szoborról van szó, amelyet a Váemeszesek az újvidéki „városi képviselő-testülettel kiharcoltak”. A párt olyan emlékművet akart emelni „az összes áldozatra vonatkozó” lista alapján – amelyen együtt szerepelnek az áldozatok és a bűnözők is –, nem pedig az 1944-ben történt újvidéki „második razzia” magyar ártatlan áldozatainak. A tervezett emlékmű a mai napig nem épült meg, az újvidéki polgárok és civil szervezetek tiltakozásai miatt.

– Annak ellenére, hogy a városi vezetőség ebben a pillanatban nem mutat hajlandóságot a szoborállítás irányában, mi továbbra is szorgalmazni fogjuk ezt. Feladatunkat véghez fogjuk vinni. A szoborállítás útján a probléma a félremagyarázásban van, abban, hogy az áldozatok névlistáját, amelyet az ártatlanul kivégzettek feltárása érdekében létrejött magyar-szerb tudományos vegyes bizottság állított, a nyilvánosság félrevezetési szándékával tolmácsolták mindenféle politikai erők. A VMSZ-nek nem szándéka a félrevezetés, az ártatlan áldozatoknak kíván szobrot emelni. Ezen három nyelven, magyarul, németül és szerbül az fog állni, hogy: az ártatlan áldozatok emlékére. Módosítani nem fogunk, amit kellett, azt leadtuk – emlékeztetett alkalmi sajtónyilatkozatában a szoborállítással kapcsolatos helyzetre Vicsek Annamária.

Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia áldozatai rakparton) a Család nevet viselő emlékmű őrzi, ahol minden év januárjában megemlékeznek róluk. A razziában részes magyar katonai vezetőket felelősségre vonták és megbüntették.

Áder János magyar államfő 2013. június 25-én a szerb parlamentben bocsánatot kért az ártatlan szerbek ellen elkövetett bűnökért, amelyeket magyarok követtek el a második világháború idején a Vajdaságban. Hasonló gesztus viszont nem történt meg a szerb állam vezetői részéről.

Újvidéken, 79 évvel – a legújabb kutatások szerint – az 1944/45-ös  népirtás után, a két ország állami vezetői szerint „történelmi csúcson” levő magyar-szerb/szerb-magyar kapcsolatok ellenére, a magyaroknak nincsen lehetőségük az ártatlan áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására!

Ha a tartományi fővárosban netán be is fejezik az 1944/45-ös emlékművet, de megnyugtató módon nem rendezik az áldozatok listáját, fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz. A VMSZ nemhogy rendezte volna ezt a problémát, hanem még „olajt öntött a tűzre”!

 

November 6.

Nyilas Mihály esküt tett

 

– A tartományi ombudsman/jogvédő nemzeti kisebbségi ügyekkel megbízott helyettesének nevezték ki Nyilas Mihály egykori magyarkanizsai polgármestert, korábbi tartományi oktatási titkárt, aki 2020-tól a szerb igazságügyi minisztérium államtitkáraként dolgozott. Nyilas (a nyilvánosság számára alig ismert – B.A.) Orosz Jánost váltja a tisztségen, akinek lejárt a mandátuma. Az ombudsman helyetteseit hatéves megbízatásra választják meg – számolt be a sajtó.

Nyilas Mihály (1962, Orom) ellen a szabadkai rendőrség 2018-ban büntetőfeljelentést tett egy 2017. december 28-ai közlekedési baleset miatt. Azzal gyanúsították, hogy hivatali autójával halálra gázolt egy 69 éves gyalogost Békován. A közlekedés biztonsága ellen elkövetett súlyos bűncselekménnyel gyanúsították, ám a bűnvádi feljelentést végül elvetették, mivel nem találták megalapozottnak a hivatalból üldözendő bűncselekmény megtörténtét. 2021. áprilisban Magyarországon súlyos közlekedési balesetet szenvedett.

Nyilas Mihály okleveles jogászként 1985-ben egy szabadkai bútorgyárban kezdett dolgozni, ahol az általános és jogi osztály vezetője volt.

Az igazságügyi vizsgát követően 1990-ben a magyarkanizsai községi bíróság bírájává nevezték ki, 1993-tól 2008-ig pedig ügyvédként tevékenykedett.

2008-tól 2014-ig Magyarkanizsa polgármestere volt, majd megválasztották a tartományi kormány oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkárává és a Tartományi Kormány alelnökének. Ezt a tisztséget 2020 decemberéig töltötte be, amikor az igazságügyi minisztérium (hatodik VMSZ-es) államtitkára lett és „a részarányos foglalkoztatás elvének igazságügyre vonatkozó érvényre juttatását kapta feladatául”.

Nyilas Mihály a VMSZ tagja, 2008 és 2013 között, de az utóbbi időben is a párt elnökségének a tagja volt. Mondhatni, a Pásztori „kemény magjához” tartozik. (A helyére most Szakállas Zsolt került, aki Nyilast a Tartományi Kormány alelnöki, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkári tisztségben is váltotta.)

Nyilas Mihály a Vajdasági Magyar Jogász Еgylet (VMJE) honlapján még mindig elnökként (Szakállas Zsolt pedig titkárként) szerepel – a szervezet 2016. március 29-ei alakulásától kezdve!

Mindkettejük esetében felvetődik az összeférhetetlenség kérdése: Egyrészt a vezető párttisztség, másrészt pedig az államapparátusi beosztás miatt.

Milyen „nem kormányzati egyesület” a VMSZ fiókszervezetének is nevezett VMJE, ha a tartományi polgári jogvédő helyettes és egy ugyancsak tartományi titkár – vagyis állami hivatalnokok, Szakállas még a VMSZ Elnökségnek is a tagja – vezetik? Milyen jogászok azok, akik még a saját egyesületüknek az alapszabályát sem tartják tiszteletben?  

Nyilas Mihály és Szakállas Zsolt a tisztségeik összeférhetetlenségére már korábban is figyelmeztetve lettek, de mindmáig eszükben nem jutott lemondani a VMJE elnöki, illetve titkári tisztségéről!

Nyilas Mihály 2014-től 2020-ig, vagyis hat hosszú éven át a Tartományi Kormány alelnöke (egyik három közül) és tartományi oktatási, jogalkotási közigazgatási és nemzeti kisebbségi – közösségi titkár volt. 

Ez a hosszú időszak alatt úgyszólván semmit nem tett, annak érdekében, hogy javuljon a közigazgatásban és az igazságügyben a dolgozók nemzeti összetétele, hogy megfelelő legyen a részarányos foglalkoztatás mutatója, hogy a magyarok nagyobb számban jelentkezzenek a pályázatokra, hogy fokozottabban érvényesüljön az anyanyelv hivatalos használatának joga, hogy legyen jogász utánpótlás.

Az állami és közhivatalokban meghirdetett részarányos foglalkoztatásból sem lett semmi. A magyarok részaránya a hivatalokban nem hogy javult volna, hanem egyenesen rosszabbodott. A tartományi és az önkormányzati egységekben a magyarok alkalmazási részaránya már csupán 4,52 százalék a magyar (az összlakosságban viszont 10,47% a magyarok jelenléte).

A Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) még 2015. december 2-án pert indított a Jogi Kar ellen, „amiért elutasítja, hogy az érvényes tartományi határozat ellenére magyar nyelven is megszervezze a felvételi vizsgát. A diákszövetség diszkriminációra hivatkozott, s követelte a vizsgák magyar nyelven történő lebonyolítását a jövőben”.

A sokéves per idején Nyilas Mihály volt a tartományi közigazgatás nemzeti kisebbségi – közösségi titkára, aki rendezhette volna ezt a problémát, mivel a hatáskörébe tartozott, csak éppen nem tette!

A diákszervezet jogi kálváriájának megfutamodás lett a vége. Jogi Karon a felvételi vizsga a magyar diákok számára továbbra is szerb nyelven folyik (a középiskolai Szerb nyelv és irodalom tantárgyból).

– A nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettes védi a nemzeti kisebbségek jogait és jogosult, hogy ellenőrizze a közigazgatási szervek munkáját a nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének és fejlesztésének területein – áll A tartományi polgári jogvédőről – ombudsmanról szóló tartományi képviselőházi rendelet 29/1 szakaszában.

A tartományi polgári jogvédő helyettes „megbízatási ideje hat évig tart, és ugyanaz a személy e tisztségre egymásután legfeljebb kétszer választható meg”.

Alacsonyabb beosztásban ugyan az eddiginél, kevés munkával, de zsíros fizetéssel, Nyilas Mihály – a VMSZ által – a nyugdíjaztatásig biztosítva van! Jutalom a semmittevésért!?

Nyilas most az emberi jogok azon területének „ellenőrzésére” esküdött fel, amelyen eddig sem mutatott fel eredményt!

 

2023. november 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább

Janicsárok: Pásztor után Juhász?

Juhász Bálint (1982, Szabadka) nyilatkozatából – aki eddig a VMSZ pénztárnoka szerepben és Pásztor István szófogadó, >

Tovább

Topolya fejlődésének krónikása

Vele Topolya krónikása távozott az élők sorából. Az az ember, aki a kamera objektívján keresztül megmutatta, >

Tovább

DUPLA POFON A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK!

Gál Kinga, Deli Andor és Kovács Elvira képviselőkhöz nem méltó módon próbálják csökkenteni az EP határozatainak >

Tovább

A Himnusz

Éjfél előtt Nagy Imréről beszéltek a Szabad Európa rádióban majd következett a magyar Himnusz. A szobában >

Tovább

A csendes esthablishment

Egyedül csak az ejti gondba a mai középnemzedéket, hogy miként ítélik meg őket azok az egyelőre >

Tovább

Vajdaságban 53 százalék az őslakos

Az előző tíz évhez viszonyítva (2011-2022) Vajdaságban 32,5 százalékkal kevesebb horvát, 27,4 százalékkal kevesebb magyar, 21,4 >

Tovább

Üres populizmus, vak nacionalizmus

Ehhez hasonló gondolatokat ma ritkán hallunk a kormánypárti politikusok szájából. Német László mindeközben hivatkozik a szörnyű >

Tovább

Jegyrendszer korszaka

Sokan már hírből sem ismerik, szerencsére. Én még emlékszem a jegyrendszerre. Valahol az ötvenes évek közepén. >

Tovább

TÖRVÉNYSÉRTŐ ÉS MEGOSZTÓ EGYHÁZI VISZONYULÁS

Szükség lenne most Német László érsek intő szavaira, különösen az említett három egyház vezetőinek címezve, hogy >

Tovább