Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A szabadság egyféle vákuumban él
Végel László
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, a halkabb rész pedig tanácstalan, bizonytalanabb vagy pedig félelemben él. Vagy pedig elfordul a közösségtől. Ezt abból is kiderül, hogy egyre több író akad, akik a hatalom nagy örömére, egyre hangosabban jelenti be, hogy őt bezzeg nem érdekli a „piszkos politika”, mivel a tiszta művészetnek áldoznak és a piszkos üzelmeket megkerülő szép történetekéként írnak. Arról persze nem regélnek, hogy ezek után a hatalom keblére öleli őket. Az egyik avantgárd, a másik konzervatív – egészen mindegy, közös bennük, hogy sikerül elérni, hogy koruktól elszigetelve éljenek és alkossanak. Lehet ez is egyféle bravúr, miért ne? Végel László:
2023. november 6. hétfő
Karl Markus Gauss-est a néhai Ifjúsági Tribünön, a mai városi kulturális központban. Kissé idegenként léptem be az épületbe, ahol a hatvanas években életem legszebb részeit töltöttem. Itt most minden csillog-villog, hiányzik a patina, amely negyven évvel ezelőtt jellemezte. De sokat változott a világ. Ma már nincsenek olyan nyílt viták, amelyek az egykori Ifjúsági Tribünt jellemezték. Manapság a hatalom sokkal ügyesebben ellenőrzi a közéleti fórumokat, mint a szocializmus idején, bár – ezt is elismerem - a formális szólásszabadság sokkal nagyobb, mint akkor volt. Elmondhatom a véleményen az interneten, vagy esetleg néhány ellenzéki újságban, azonban ezek a fórumok a margóra vannak szorítva. A szabadság egyféle vákuumban él. Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, a halkabb rész pedig tanácstalan, bizonytalanabb vagy pedig félelemben él. Vagy pedig elfordul a közösségtől. Ezt abból is kiderül, hogy egyre több író akad, akik a hatalom nagy örömére, egyre hangosabban jelenti be, hogy őt bezzeg nem érdekli a „piszkos politika”, mivel a tiszta művészetnek áldoznak és a piszkos üzelmeket megkerülő szép történetekéként írnak. Arról persze nem regélnek, hogy ezek után a hatalom keblére öleli őket. Az egyik avantgárd, a másik konzervatív – egészen mindegy, közös bennük, hogy sikerül elérni, hogy koruktól elszigetelve éljenek és alkossanak. Lehet ez is egyféle bravúr, miért ne? Akad köztük kiváló tehetség is, és nem kétlem, hogy méltó helyet kapnak majd az irodalomtörténetben. Mert annak - ezt Németh László jegyezte fel - mindegy, hogy az író sétaúton éri el a hegycsúcsot, vagy a hason csúszott fel oda. A néhai Ifjúsági Tribün lépcsőin baktatva óhatatlanul eszembe jutott, hogy valaha mindannyian hason csúszva kezdtük, de aztán kiderül, hogy a sétaút kellemesebb. Érthető, hogy ezekkel a gondolatokkal idegennek éreztem magam a néhai Ifjúsági Tribünön, hogy arról a Karl-Markus Gaussról szóljak néhány szót, aki ugyan kritikusan szólt a Balkánról és Kelet közép Európáról, de nem azzal a fölénnyel, amivel a nyugati értelmiségiek szoktak beszélni, hanem nagy empátiával. Kissé pontatlannak vélném Karl-Markus Gaussról azt mondani, hogy kelet-közép-európai és balkáni utazó, annak ellenére, hogy majdnem minden könyve az utazáshoz kapcsolódik és gyakran tesz említést az utazásról, mint művészi életformáról. Sokkal több ennél, ő ennek a régiónak a szelíd és lelkiismeretes vándora, a Balkán, és Kelet--Közép-Európa szellemének és lelkének a feltárója, aki nem a nagy politikai projektumokban gondolkodik, hanem azt a rejtőzködő valóságot tárja fel, amelyről mi, a térség lakói könnyelműen megfeledkezünk. Engem különösen vonzott a Habsburg Monarchia, a szocialista Jugoszlávia és az Európai Unió el kell el kell párhuzamba állítása. Persze, nem egyenlítette ki őket - nem is lehet, de felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló problémákkal vívódtak. Különös élményt jelentett számomra, Futak. Ezt a városkát akarta nagyvárossá varázsolni Hadik András Mária Terézia tábornoka, aki huszárjaival bevette Berlint. Gauss felmenői a futaki katolikus temetőben leltek örök felmenő. Örök nyugalomra, teszem fel keserűen a kérdést. Lerombolt siremlékeket láttam a halára ítélt temetőben. Mikor rombolták le, kérdezem a bennünket kísérő papot. 1945 után vallja be a pap, aki kikisért bennünket a temetőbe. Botorkálok a szétdobált márványdarabok között, még a temetőben is felfedezem a „temetetlen múltunkat”. A temetőben is, motyogom magam elé, miközben sokkal inkább bánt, hogy mi magunk sem akarunk tudni róla. Hadik András
Következő cikk: Antiszemita aggályokat kelt a magyar kormány legújabb kampánya is
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >