Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) és Kovács Elvirával” (a szerb parlament alelnökével, a SNS magyar hangjával). „Elképzelhetetlennek” tartja, hogy „akár Juhász Bálint, vagy bárki más és közötte hatalmi harc alakuljon ki”. Érthető. Ez a trió ugyanis a néhai elnök által jutott sokéves jól fizetett tisztség(ek)be, hajtotta végre káros politikáját, alázattal tartoznak tehát az új vezetőnek is. Az anyagi jólétük megőrzése, s nem a „testvéri viszony” tartja össze őket! Egyébként is, a politikában nem jó, ha a vezetők „testvéri viszonyban” vannak, ha nincs konkurencia, se ellenőrzés! Viszont a Bibliától errefelé sok eset regél a véres testvéri leszámolásokról. Adva van minden feltétel, hogy – legalábbis egyelőre – folytatódjon a Pásztor-hegemónia! December 17-én alkalmunk lesz erről véleményt mondani! Szavazzunk a dinasztia ellen! Bozóki Antal:

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem!

Ki a magyar haladó párt elnöke e vidéken?

Találós kérdés

 

A vezető székében, de nem az édesapáéban címmel közli Pásztor Bálint(ka) a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) „ideiglenes vezetője” „első nagyinterjúját az újonnan rábízott tisztségben” a VMSZ szócsövének tartott Magyar Szó nevű napilap a hétvégi (november 11-ei) számában. (Ilyen tisztséget egyébként a VMSZ Alapszabálya nem is ismer!)

A 2.443 szavas, 15.370 karakteres (!!), Pesevszki Evelyn által jegyzett alákérdezős, két fotóval illusztrált „interjú” a lap címoldalán kezdődik majd a teljes 7. oldalán folytatódik.

Ennek a cikknek a terjedelme meghaladja Pásztor István volt pártelnök szeptember 16-án – ugyanebben a lapban közölt – 2.091 szóból, illetve 13.219 karakterből álló, A társadalom eróziója senkinek sem érdeke című – utolsó (nagy)interjújának a terjedelmét, amit szintén az említett „sajtómunkás” készített.

Folytatódik a Varjú Márta és Máriás Endre által megkezdett „nagyinterjú”-sorozat a Pásztorokkal – a sötét diktatúrákat jellemző személyi kultusz építése.

– Őszinte válaszok mindenről, tabuk nélkül. A kettős veszteségről, a felelősség terhéről és a megtiszteltetésről, az apa-fiú kapcsolat előnyeiről és hátrányairól a közéleti szerepvállalásban, Pásztor István politikai hagyatékának folytatásáról, a párton belüli egységről, gazdasági és biztonsági kérdésekről, a választások közösségünk számára mindig óriási tétjéről és még sok minden másról... – írja az október 30-án elhunyt apja, Pásztor István örökébe (elő)lépett primus/elsőszülött a közösségi hálón.

A választási propagandának is beillő, a kispásztort népszerűsíteni igyekvő írásból – aki még nem ismeri – véleményt alkothat a jelleméről is.

A pártlap ugyanebben a számában, az 5. oldalon közölt, Töretlen, erős szövetség című írása kiegészíti a képet az újdonsült pártelnökről, aki „a Vajdasági Magyar Szövetség és a magyar kormány között fennálló jó kapcsolatok megerősítésében állapodott meg Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel a Karmelita kolostorban tartott találkozó során november 10-én Budapesten”.

Kétségtelen, hogy a Junior a Véemeszes propaganda terén az utóbbi időben sem tétlenkedett.

Az apját, a pártelnököt, aki október 30-én hunyt el, még el sem temették, a Vajdasági „Magyar” Szövetség Tanácsa október 31-én „ideiglenesen” – „a következő Tisztújító Közgyűlésig”, amelynek időpontjával kapcsolatban „nincsen semmiféle kitétel” – őt bízta meg „a párt vezetésével ”.

Miért volt szükség erre a nagy sietségre?

– Az édesapám halálát követő napon kezembe kellett vennem a zászlót, hiszen ha a VMSZ nem határozott volna a megbízott pártelnök személyéről, nem vehetett volna részt a választásokon – állítja az újdonsült pártvezér.

Nem igaz. A VMSZ ideiglenes vezetőjéről lehetett volna a temetés (november 4.) után is dönteni.

A pártnak három alelnöke volt, Kovács Elvira, Pásztor Bálint, és Vicsek Annamária, de a néhai elnök egyiket sem nevezte ki helyettesének (a VMSZ Alapszabálya 35. szakaszának utolsó bekezdése ellenére), akik ilyen minőségben is felléphettek volna.

Az Alapszabály 27. szakasza szerint a Közgyűlés a párt legfőbb szerve, amely „évente legalább egyszer ülésezik”. A köztes időszakban „a VMSZ legfőbb szerve a Tanács”. A Tanács elnöke Vicsek Annamária, aki elláthatta volna a sürgős teendőket az ideiglenes vezető kijelöléséig. Vicseket nem találták alkalmasnak erre, vagy Bálint(ká)nak volt nagyon sürgős az apja székébe/örökségébe ülni?

Már az írás címe – A vezető székében, de nem az édesapáéban – is bárgyú. Melyik székben ül most P.B., ha nem az apja pártelnöki székében?

– Annak érdekében, hogy a VMSZ sikeresen vegyen részt a választásokon, és a vajdasági magyarság ne maradjon hatékony parlamenti képviselet nélkül, át kellett vennem a munkáját (az apjáét – B.A.). Ugyanakkor a székébe nem ültem bele – állítja a trónkövető Junior.

Az, hogy ott ül az elnöki irodában, állítása szerint fizikailag nem az apja székében, hanem „abban a székben, amelyikben mindig is ült, amikor a közösség és a párt dolgairól beszélgettek”, éppen azon törekvését mutatja, hogy itt semmi változás ne legyen! Mint, ahogy az is, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz – a VMSZ mecénásához – sietett (november 10-én), pártja és a magyar kormány közötti „jó kapcsolatok megerősítése” miatt. Most még csak Aleksandar Vučić szerb (ugyancsak) önkényúr kegyébe kell férkőznie a pásztorvilág néven elhíresült, a magyar közösségre nézve káros, önkényuralmi politika töretlen, dinasztikus folytatásához.

Egyébként, a VMSZ „hatékony parlamenti képviselete”, abból áll, hogy a párt képviselői minden a Szerb Haladó Párt – SNS (a koalíciós partner) által beterjesztett javaslatot megszavaztak. Függetlenül attól, hogy megfelelt az, vagy nem a magyar közösségnek!

– A pártnak jól kell lennie. (?? – B.A.) Azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy hatalmas életműve (mármint Pásztor Istváné – B.A.) veszélybe kerüljön. Olyan időket élünk, amikor mindenki mindent megkérdőjelez. Nem a mi közösségünkre és nem is a politikára gondolok, bármelyik társadalmi kérdés tekintetében jellemző ez, elsősorban a közösségi hálók okán. Ugyanakkor azt látom, senki nem kérdőjelezi meg azt, hogy az a sok jó, ami az elmúlt több mint egy évtizedben érte a vajdasági magyar közösséget, az ő munkájának az eredménye. Másrészről, ha a VMSZ nem lenne egységes és ebben a nehéz helyzetben nem zárna össze, illetve nem tenné ugyanúgy a dolgát, mintha ő lenne a pártelnök, akkor mindez veszélybe kerülhetne – magyarázta az örökségbe lépett Junior. Nem árulta el viszont, hogy miből is áll ez a bennünket ért „sok jó”?

Az állítás hamis, mert a „közösségi hálókon” igenis tömegesen megkérdőjelezik azt „a sok jót, ami az elmúlt több mint egy évtizedben érte a vajdasági magyar közösséget”. Azért a „közösségi hálókon”, mert a Véemeszes „Magyar” Nemzeti Tanács „alapította” médiában az ellenzék még „labdába se rúghat”.

A néhai Pásztor István – az újságíró szerint „hatalmas” – politikai hagyatékának értékelése elkerülhetetlen lesz. A latin közmondás ellenére is, miszerint de mortuis nil, nisi bene [holtakról vagy jót, vagy semmit].

A politikusokra ez nem igazán vonatkoztatható, mivel a tevékenységük nagyon sok ember életét és sorsát érinti. Pásztor pártvezér immár felelősségre nem vonható, de értékelni kell az „életművét”. 2007. május 5-étől a haláláig egyfolytában a VMSZ elnöke volt.

Megkerülhetetlen tény, hogy ez alatt az idő alatt a magyar közösség lélekszáma 69.457-el (27,36%) lett kevesebb! Hogy a VMSZ feladva a közösség érdekeit, hatalmi szövetségre lépett a (radikálisból lett) haladó, pontosabban hátrahúzó Vučić és a (Miloševićet) öröklő szocialista Dačić pártjával. Hogy „élhetetlenné tették a magyarlakta szerbiai falvakat a migránsok”, miközben a VMSZ néhai elnöke  a Tartományi Biztonsági Tanács elnöke (is) volt, stb.

Pásztor Bálint (1979, Szabadka), 2000 óta vesz részt a politikai életben. Soha közvetlen, többpárti, demokratikus választási megmérettetésben nem volt része. Olyan választáson, ahol lehetett volna közte és egy másik párt képviselője között választani. Mindig is a Véemeszes pártlistás választás, a magyarországi pénzek és a sajtó feletti uralom előnyeit élvezte. Ha a Fókuszban c. TV-műsorba került, igyekezett „dölyfösen”, ironikusan és támadóan viselkedni (akárcsak az apja) jogosan feltett kérdések esetében is. Az ellenzékinek tartott sajtóval pedig szóba se állt!

Azokkal a véleményekkel kapcsolatban, miszerint azzal, hogy őt „bízzák meg a párt vezetésével”, „dinasztikus működésről van szó, ami összeegyeztethetetlen a demokratikus alapelvekkel”, (ál)szerényen, önhitten ezt mondta: „Hiszem, hogy ha nem lennének a nagyon szoros rokoni szálak, akkor nem biztos, hogy bárki megkérdőjelezte volna ezt a döntést.”

Más szóval, a Junior úgy véli, hogy eddigi tevékenységével kiérdemelte a VMSZ elnöki tisztségét. Eljutott-e volna odáig? Milyen eredményt tud egyáltalán felmutatni? Az az erénye, hogy mindenben apja bólogató Jancsija volt? Miféle egyéniség valaki, ha nincs önálló világképe, gondolata, álláspontja?! Milyen politikus az? Egyébként minden pártnak olyan vezetője van, amilyet megérdemel!

A szófogadó jókisfiú fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére – apai protezsálással –, kezdettől fogva olyan funkciókat kapott, mint az Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának elnöke, a VMSZ Elnökségének tagja, 2007. február 14-től (!!) köztársasági parlamenti képviselő és csaknem egész idő alatt képviselőházi frakcióvezető, az Újvidéki Egyetem Tanácsának tagja, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke, a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány Igazgatóbizottságának elnöke, az Újvidéki Egyetem Tanácsának tagja, stb. –, ami a politikai életben korábban ismeretlen volt.

Normális-e az, hogy egy személynek ennyi tisztsége legyen? Lehetséges ennyi helyen tisztességesen helytállni? Vagy csak a pénz a fontos?

Köztársasági képviselősége alatt került elfogadásra (2006. április 17-én) az első, majd (2011. december 5-én) a jelenleg is hatályos rehabilitálási törvény és az elkobzott vagyon visszaadásáról és a kárpótlásról szóló törvény meghozatalára (2011. szeptember 26-án).

Mindkét törvény végső megszövegezésében Pásztor Bálintnak meghatározó, az Igazságügy-minisztérium államtitkárával való egyeztető szerepe volt.

Ezekből a törvényekből azonban a magyar közösségnek alig, vagy szinte semmilyen haszna nem származott. A rehabilitálást sokan nem is kérték, másokat elutasítottak, a vagyon-visszaszármaztatás máig nem fejeződött be és nem is hozta meg a várt eredményt.

Újabban (október 1-jétől) Pásztor Bálint rendkívüli egyetemi tanár is az újvidéki Gazdasági Akadémia Univerzitás Gazdasági és Igazságügyi Jogi Karán [Pravni fakultet za privredu i pravosuđe Univerziteta Privredna akademija].

A rendkívüli tanári kinevezés egyik feltétele, hogy a jelölt legalább két (М21, М22 vagy М23 kategóriájú) tudományos munkát publikáljon és „engedélyezett tankönyve, monográfiája, praktikuma, vagy feladatgyűjteménye legyen azon a területen, amelyre választják (ISBN számmal ellátva).

Nem véletlen a szerb mondás, miszerint a tudomány nem nyúl, hogy mindenki kergesse, se nem szamár, hogy nyergelje! [Nauka nije zec da ga svako juri, niti magarac da ga svako jaše.]

Mikor és milyen tudományos munkákat vagy tankönyvet írt Pásztor Bálint? Hol van egyáltalán munkaviszonyban, hány százalékban és milyen pénzeket vesz fel? Neki 200-300%-os munkaviszonya is lehet?

Ha valakinek ennyi bokros teendője akad, alvási zavarai is lehetnek, mint Pásztor Bálintnak, mivel „minden reggel 4 és fél 5 között azzal indul a napja, hogy átnézi a különböző szennyportálok előző napi termését”. (Ahelyett, hogy inkább az új barátnőjével foglalkozna!)

Ezek a „különböző szennyportálok” azok a magyar nyelvű közösségi portálok lehetnek, amelyeken még lehetséges olyan információkat és írásokat találni, amelyeket a Véemeszes Magyar Nemzeti Tanács „alapította” sajtóban elvétve sem lehet olvasni. Nem ártana, ha ezeket nem csak olvasná, hanem tanulna is belőlük!

– Pillanatnyilag nehezen tudom elképzelni, hogy kizárólag egyetemi tanárként dolgozzam, vagy például másfél év múlva, amikor megüresedik az Alkotmánybíróságon egy hely, alkotmányjogászként elmenjek alkotmánybírónak (mintha az már előre biztosítva lenne a részére! – B.A.), ezzel teremtve magamnak szép, könnyed életet (mintha egész életében nélkülözött volna!). Ugyanakkor ezzel ironikusan beleszúrt Korhecz Tamásba is.

Amennyiben a VMSZ-ben úgy gondolják majd, hogy sikeresen tudunk működni ebben a felállásban, akkor ismétlem, engem nem úgy neveltek, hogy elmeneküljek a munka és a felelősség elől – zárta a „nagyinterjút” a munka fakírja szerepében tetszelgő Pásztor Bálint.

Szerényen még kéreti is meg sajnáltatja is magát – pojáca módjára! Mindezt teszi a mecénás Orbánnal és Vučićtyal a háta mögött, akiknek a szavazatokat szállítja!

 

A „nagyinterjúból” kiviláglik az ifjú Pásztor határozott dinasztikus törekvése, hogy folytassa elődje „hatalmas életművét”, tovább vigye „politikai hagyatékát”, hogy minden tekintetben megfeleljen „az ő (mármint az elhunyt apja – B.A.) nagy elvárásainak”. De mi lesz a közösség elvárásaival?A kispásztor semmi kétséget nem hagyott a felől, hogy „mindent úgy csinálnak, ahogy ő (vagyis az apja – B.A.) csinálná”. Véleménykülönbségek „nem voltak” köztük, amit az jelenti, hogy változás se lesz! Egyelőre arra összpontosít, hogy „december 17-én olyan választási eredmény születhessen, amire Pásztor István is büszke lenne”.

Választási parolakén is az értelmetlen „Elnökünkért, közösségünkért, a jövőért!” mondatot választotta. Ebből azonban nem tűnik ki, hogy akkor most melyik elnökért is kell szavazni – a volt, immár halott elnökért, az ifjú Pásztorért, vagy Aleksandar Vučić szerb elnökért? Hogy lehet egy elhunytra jövőt építeni? Hogy lehet egy kampánynak ennyire zavaros jelmondata?

Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) és Kovács Elvirával” (a szerb parlament alelnökével, a SNS magyar hangjával). „Elképzelhetetlennek” tartja, hogy „akár Juhász Bálint, vagy bárki más és közötte hatalmi harc alakuljon ki”.

Érthető. Ez a trió ugyanis a néhai elnök által jutott sokéves jól fizetett tisztség(ek)be, hajtotta végre káros politikáját, alázattal tartoznak tehát az új vezetőnek is. Az anyagi jólétük megőrzése, s nem a „testvéri viszony” tartja össze őket! Egyébként is, a politikában nem jó, ha a vezetők „testvéri viszonyban” vannak, ha nincs konkurencia, se ellenőrzés! Viszont a Bibliától errefelé sok eset regél a véres testvéri leszámolásokról.

Adva van minden feltétel, hogy – legalábbis egyelőre – folytatódjon a Pásztor-hegemónia!

December 17-én alkalmunk lesz erről véleményt mondani! Szavazzunk a dinasztia ellen!

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |