Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Végel László
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba. Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Végel László:
2023. április 26., szerda
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba. Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Jó volt látni, Radnóti Sándort, Parti Nagy Lajost és Závada Pált, bennük mindig bizalmam volt, újvidéki magányomban sokszor gondoltam rájuk. Annak örülök, hogy ezt a reménytelenséget egyenes gerinccel viselik el. Látom Bereményi Géza sztoikus arckifejezését. Ott ült Eörsi László…. Nagy meglepetésemre megjelent Majtényi László, akinek az írásait rendszeresen olvasom a Mozgó Világban. Ott volt Csorba Gábor, történész, akinek egy-egy elejtett szavából régebbi találkozásaim után sokat tanultam. A vajdaságiak közül Szerbhorváth Gyuri és Bódis Gábor, valamint a felesége Andrea. Megpillantottam Relle Ágnes műfordítót. Szajbély Mihály Szegedről utazott, és nagyon jó volt látni. És még sokan mások…. A barátok jelenléte megerősítette bennem a gondolatot, amelyet már oly sokszor hangoztattam. Mit jelent nekem Magyarország? A barátokat és a könyvkereskedéseket. Budapesten a kezdetekben a könyvkereskedések, az antikváriumok, valamint a barátaim lakása alapján tájékozódtam. A könyvkerekedés jelkép: a magyar kultúrát jelenti, ezáltal kötődöm legszorosabban a nemzethez. Az én hazám, ha szabad még hazáról beszélni: a könyvtár. Ezzel nem szapulok egy országot, egy nemzetet sem, nem bíráskodom, erről a szerepről már régen lemondtam, csupán azt tisztáztam, hogy mindenütt félig idegennek tekintenek. Félig idegen, félig ismerős, vagyis ismerős idegen. Esetleg néhány régi barát részére tényleg ismerős vagyok. Az is igaz, hogy számos újvidéki és belgrádi barát viszont Szerbiához is köt. Ezzel a megnyugtató érzéssel léptem a szószék elé, hogy megtartjam rövid bevezetőmet, amelyet, Isaak Babel egyik mondatával kezdtem. „De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni – jegyezte le Sinkó Babel szavait az Egy regény regénye című naplójegyzet-kötetében - emellett a megboldogult Sacher Masoch fantáziája ártatlan kis pincsikutya.” Talán jobban nem is lehetne jellemezni az örökösen hazát kereső hontalan Sinkót, aki időnként abban az illúzióban élt, hogy megtalálta hazáját, de a valóság mindig megcáfolta. Több mint ötven évvel a halála után Sinkó Ervin a leghontalanabb magyar író. Miroslav Krleža erőteljes támogatásával a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett, Jugoszlávia nincs többé, sem a horvát, sem a szerb irodalomban nem jegyzik a nevét. Sinkó halála után egyedül Krleža álmodott róla még az életében, de ő sincs többé közöttünk. Krleža 68-ban irt naplójegyzetében azt írta, hogy Sinkó szellemiségét a magyar kultúra és a valóság formálta meg, de a magyar kultúrában majdnem ismeretlen. A tanácsköztársaság nagy és összebékíthetetlen dilemmáiról szóló Optimisták című regénye hozzáférhetetlen. Az újvidéki Magyar Tanszék alapító tanszékvezető tanára legfeljebb a tanszéki jubileumokon kerül szóba, de csak úgy érintőlegesen. A kizsákmányolt és kiszolgáltatott munkásmozgalomban kereste a hazáját, de az a fajta munkásosztály immáron nem létezik. A szocializmusban reménykedett csakhogy az öngyilkos lett es ezekben az években szitokszóként tartjuk számon. Mindennek tudatában arra a következtetésre jutottam, hogy Sinkó Ervin, mint ahogy Nietzsche írta a jó európaiakról, többszörösen hontalan, akinek az időszerűségét nem szívesen vesszük tudomásul az anonim félelem és a demokratikus erőszak századában. A legidőszerűbb időszerűtlen írónak tartom. Utána következett Máté Gábor, akit olyan élvezettel hallgattam, mintha nem is én írtam volna a szöveget.
Estefelé egy zsinagógába autózunk, ahol az Elutazás és hazatérés című rendezvényen a zsidó közösség megemlékezett Konrád Györgyről. Minden elismerésem a zsidó közösségé. Visszafogott és méltóságteljes emlékest volt. Lehajtott fővel ültem a széken és arra gondoltam, hogy az elmúlt négy évben hány barátom, vagy pedig nagyon értékes ember tűnt el az élők sorából. Újra Tamás Gáspár Miklósra gondolok, az örök nyugtalan értelmiségire, aki élete utolsó évtizedében a legnagyobb álmodozó volt. Álmodozó? Nincs ebben semmi bagatellizálás. Ezekben az évtizedekben az álmodozás jelentette a legnagyobb bátorságot. Lehet, hogy az álmodozóké lesz a jövő.
Sinkó Ervin és felesége sírja a zágrábi Mirogoj temetőben.
Fotó Fárbás Anikó
Következő cikk: A Nyugat-Balkánon Putyin második frontot nyithat a NATO ellen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >
TÁBLARONGÁLÁS – VAGY VALAMI MÁS?
Nyilvánvaló, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi/közösségi jogok gyakorlati alkalmazása akadályokban ütközik, s ez rontja a nemzeti >
A hontalan jugoszláv író
Mindenhol otthon volt és – sehol. Miljenko Jergović pontosan fogalmazott, amikor száműzött írónak nevezte. A magyar >
Az otthonmaradás egy „alternatíva”?! – „Hagyd már abba”!
A Kossuth Rádió jobbat érdemlő hallgatói egy szubjektív, megalapozatlan, a Szerb Haladó Párt és az Orbán–Vučić >
Tanúja voltam a legabszurdabb metamorfózisoknak
Jeleskednek azok, akik Titóhoz írtak ódát, aztán diadalmasan gyalázták a párt örökös elnökét. Voltak barátaim, akik >