Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Végel László
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba. Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Végel László:
2023. április 26., szerda
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba. Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Jó volt látni, Radnóti Sándort, Parti Nagy Lajost és Závada Pált, bennük mindig bizalmam volt, újvidéki magányomban sokszor gondoltam rájuk. Annak örülök, hogy ezt a reménytelenséget egyenes gerinccel viselik el. Látom Bereményi Géza sztoikus arckifejezését. Ott ült Eörsi László…. Nagy meglepetésemre megjelent Majtényi László, akinek az írásait rendszeresen olvasom a Mozgó Világban. Ott volt Csorba Gábor, történész, akinek egy-egy elejtett szavából régebbi találkozásaim után sokat tanultam. A vajdaságiak közül Szerbhorváth Gyuri és Bódis Gábor, valamint a felesége Andrea. Megpillantottam Relle Ágnes műfordítót. Szajbély Mihály Szegedről utazott, és nagyon jó volt látni. És még sokan mások…. A barátok jelenléte megerősítette bennem a gondolatot, amelyet már oly sokszor hangoztattam. Mit jelent nekem Magyarország? A barátokat és a könyvkereskedéseket. Budapesten a kezdetekben a könyvkereskedések, az antikváriumok, valamint a barátaim lakása alapján tájékozódtam. A könyvkerekedés jelkép: a magyar kultúrát jelenti, ezáltal kötődöm legszorosabban a nemzethez. Az én hazám, ha szabad még hazáról beszélni: a könyvtár. Ezzel nem szapulok egy országot, egy nemzetet sem, nem bíráskodom, erről a szerepről már régen lemondtam, csupán azt tisztáztam, hogy mindenütt félig idegennek tekintenek. Félig idegen, félig ismerős, vagyis ismerős idegen. Esetleg néhány régi barát részére tényleg ismerős vagyok. Az is igaz, hogy számos újvidéki és belgrádi barát viszont Szerbiához is köt. Ezzel a megnyugtató érzéssel léptem a szószék elé, hogy megtartjam rövid bevezetőmet, amelyet, Isaak Babel egyik mondatával kezdtem. „De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni – jegyezte le Sinkó Babel szavait az Egy regény regénye című naplójegyzet-kötetében - emellett a megboldogult Sacher Masoch fantáziája ártatlan kis pincsikutya.” Talán jobban nem is lehetne jellemezni az örökösen hazát kereső hontalan Sinkót, aki időnként abban az illúzióban élt, hogy megtalálta hazáját, de a valóság mindig megcáfolta. Több mint ötven évvel a halála után Sinkó Ervin a leghontalanabb magyar író. Miroslav Krleža erőteljes támogatásával a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett, Jugoszlávia nincs többé, sem a horvát, sem a szerb irodalomban nem jegyzik a nevét. Sinkó halála után egyedül Krleža álmodott róla még az életében, de ő sincs többé közöttünk. Krleža 68-ban irt naplójegyzetében azt írta, hogy Sinkó szellemiségét a magyar kultúra és a valóság formálta meg, de a magyar kultúrában majdnem ismeretlen. A tanácsköztársaság nagy és összebékíthetetlen dilemmáiról szóló Optimisták című regénye hozzáférhetetlen. Az újvidéki Magyar Tanszék alapító tanszékvezető tanára legfeljebb a tanszéki jubileumokon kerül szóba, de csak úgy érintőlegesen. A kizsákmányolt és kiszolgáltatott munkásmozgalomban kereste a hazáját, de az a fajta munkásosztály immáron nem létezik. A szocializmusban reménykedett csakhogy az öngyilkos lett es ezekben az években szitokszóként tartjuk számon. Mindennek tudatában arra a következtetésre jutottam, hogy Sinkó Ervin, mint ahogy Nietzsche írta a jó európaiakról, többszörösen hontalan, akinek az időszerűségét nem szívesen vesszük tudomásul az anonim félelem és a demokratikus erőszak századában. A legidőszerűbb időszerűtlen írónak tartom. Utána következett Máté Gábor, akit olyan élvezettel hallgattam, mintha nem is én írtam volna a szöveget.
Estefelé egy zsinagógába autózunk, ahol az Elutazás és hazatérés című rendezvényen a zsidó közösség megemlékezett Konrád Györgyről. Minden elismerésem a zsidó közösségé. Visszafogott és méltóságteljes emlékest volt. Lehajtott fővel ültem a széken és arra gondoltam, hogy az elmúlt négy évben hány barátom, vagy pedig nagyon értékes ember tűnt el az élők sorából. Újra Tamás Gáspár Miklósra gondolok, az örök nyugtalan értelmiségire, aki élete utolsó évtizedében a legnagyobb álmodozó volt. Álmodozó? Nincs ebben semmi bagatellizálás. Ezekben az évtizedekben az álmodozás jelentette a legnagyobb bátorságot. Lehet, hogy az álmodozóké lesz a jövő.
Sinkó Ervin és felesége sírja a zágrábi Mirogoj temetőben.
Fotó Fárbás Anikó
Következő cikk: A Nyugat-Balkánon Putyin második frontot nyithat a NATO ellen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >