2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Végel László
Végel László
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba.  Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Végel László:

2023. április 26., szerda

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi rezignáció és reménytelenség mély nyomokat hagy a magyar irodalomban is. Bennem is. Az irodalom lesz a kivonulás és a menekülés életidegen fellegvára. Vagy a szellem pókhálós menedékhelye. Vagy jobbik esetben palackposta? Miért? Azért, mert nem marad más hátra, mint elkeseredett bevonulás a buborékba.  Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén. Nagy örömömre az olvasóteremben sok régi barátom jelent meg. Jól esett látni őket, mert mostanság sokszor gondoltam arra, hogy nem emlékszik rám senki. A fiatal értelmiségiekre nem is számítottam, hiszen őket arra neveli a társadalom, hogy csak egyetlen múltat ismerjenek. Egyikük tagadja, másikuk része dicsőíti a hivatalos múltat. Alternatív múlt nincs. Jó volt látni, Radnóti Sándort, Parti Nagy Lajost és Závada Pált, bennük mindig bizalmam volt, újvidéki magányomban sokszor gondoltam rájuk. Annak örülök, hogy ezt a reménytelenséget egyenes gerinccel viselik el. Látom Bereményi Géza sztoikus arckifejezését. Ott ült Eörsi László…. Nagy meglepetésemre megjelent Majtényi László, akinek az írásait rendszeresen olvasom a Mozgó Világban. Ott volt Csorba Gábor, történész, akinek egy-egy elejtett szavából régebbi találkozásaim után sokat tanultam. A  vajdaságiak közül Szerbhorváth Gyuri és Bódis Gábor, valamint a felesége Andrea. Megpillantottam Relle Ágnes műfordítót. Szajbély Mihály Szegedről utazott, és nagyon jó volt látni. És még sokan mások…. A barátok jelenléte megerősítette bennem a gondolatot, amelyet már oly sokszor hangoztattam. Mit jelent nekem Magyarország? A barátokat és a könyvkereskedéseket. Budapesten a kezdetekben a könyvkereskedések, az antikváriumok, valamint a barátaim lakása alapján tájékozódtam. A könyvkerekedés jelkép: a  magyar kultúrát jelenti, ezáltal kötődöm legszorosabban a nemzethez. Az én hazám, ha szabad még hazáról beszélni: a könyvtár. Ezzel nem szapulok egy országot, egy nemzetet sem, nem bíráskodom, erről a szerepről már régen lemondtam, csupán azt tisztáztam, hogy mindenütt  félig idegennek tekintenek. Félig idegen, félig ismerős, vagyis ismerős idegen. Esetleg néhány régi barát részére tényleg ismerős vagyok. Az is igaz, hogy számos újvidéki és belgrádi barát viszont Szerbiához is köt. Ezzel a megnyugtató érzéssel léptem a szószék elé, hogy megtartjam rövid bevezetőmet, amelyet, Isaak Babel  egyik mondatával kezdtem. „De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni –  jegyezte le Sinkó Babel szavait  az Egy regény regénye című naplójegyzet-kötetében - emellett a megboldogult Sacher Masoch fantáziája ártatlan kis pincsikutya.” Talán jobban nem is lehetne jellemezni az örökösen hazát kereső hontalan  Sinkót, aki időnként  abban az illúzióban élt, hogy megtalálta hazáját, de a valóság mindig megcáfolta. Több mint ötven évvel a halála után Sinkó Ervin a leghontalanabb magyar író. Miroslav Krleža erőteljes támogatásával a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett, Jugoszlávia nincs többé, sem a horvát, sem a szerb irodalomban nem jegyzik  a nevét. Sinkó halála után egyedül Krleža álmodott róla még az életében, de ő  sincs többé közöttünk. Krleža  68-ban irt naplójegyzetében azt írta, hogy Sinkó szellemiségét a magyar kultúra és a valóság formálta meg, de a magyar kultúrában majdnem ismeretlen.  A tanácsköztársaság nagy és összebékíthetetlen dilemmáiról szóló Optimisták című regénye hozzáférhetetlen. Az újvidéki Magyar Tanszék  alapító tanszékvezető tanára legfeljebb a tanszéki jubileumokon kerül szóba,  de csak úgy érintőlegesen. A kizsákmányolt és kiszolgáltatott munkásmozgalomban kereste a hazáját, de az a fajta munkásosztály immáron  nem létezik.  A szocializmusban reménykedett csakhogy az öngyilkos lett es ezekben az években szitokszóként tartjuk számon. Mindennek tudatában arra a következtetésre jutottam, hogy Sinkó Ervin,  mint ahogy Nietzsche írta a jó európaiakról, többszörösen hontalan, akinek az időszerűségét nem szívesen vesszük tudomásul az anonim  félelem és  a demokratikus erőszak századában. A legidőszerűbb időszerűtlen írónak tartom.  Utána következett Máté Gábor, akit olyan élvezettel hallgattam, mintha nem is én írtam volna a szöveget.

Estefelé egy zsinagógába autózunk, ahol  az Elutazás és hazatérés című rendezvényen a zsidó közösség megemlékezett Konrád Györgyről. Minden elismerésem a zsidó közösségé.  Visszafogott és méltóságteljes emlékest volt. Lehajtott fővel ültem a széken és arra gondoltam, hogy az elmúlt négy évben hány barátom, vagy pedig nagyon értékes ember tűnt el az élők sorából.  Újra Tamás Gáspár Miklósra gondolok, az örök nyugtalan értelmiségire, aki élete utolsó évtizedében a legnagyobb álmodozó volt. Álmodozó? Nincs ebben semmi bagatellizálás. Ezekben az évtizedekben az álmodozás jelentette a legnagyobb bátorságot. Lehet, hogy az álmodozóké  lesz a jövő.

Sinkó Ervin és felesége  sírja a zágrábi Mirogoj temetőben.

Fotó Fárbás Anikó

 

2023. május 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább