2024. szeptember 10. kedd
Ma Nikolett, Hunor, Miklós névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

Végel László
Végel László
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani a cinkosságot. Nem, nem utasítja el, hanem színre viszi a porosz Hamletet. Ezen a lejtőn nincs megállás.  Érdekes, hogy időnként a színházi direktorok ma is lelkiismeretük megnyugtatása végett színre viszik a Mephistot, csakhogy ez a Mephisto nem ITT ÉS MOST él, hanem valahol a kozmoszban. A kozmikus Mephisto színrevitele után az igazgató nem győzi dicsérni saját bátorságét. Az uralkodó párt vezetői atyáskodva veregetik a vállát. Ilyesféle művészi szabadság kell nekünk, mondják. Végel László:

2023. február 19., vasárnap

Tegnap este a tévén újra láttam Szabó István Oscar-díjas Klaus Mann regénye nyomán készült Mephisto című filmjét és bevallom, sokkal nagyobb hatást tett rám, mint amikor vagy 30 éve először láttam. Akkor inkább a hitleri Németország kontextusában értelmeztem, tegnap viszont - bizonyára a jelenlegi kelet-európai szellemi helyzet függvényében általánosabb jelentéssel bír. Akkor a kényszer hatása alatti megalkuvást tapasztaltam, manapság viszont Hendrik Höfgen önkéntes behódolása ragadja meg a figyelmemet. Az egykori harcias baloldali színész, a siker, a dicsőség, a hiúság érdekében a nácihoz sodródik, művészetével őket szolgálja, mindeközben azzal igaszolja magát, hogy ő nem politikus, csak színész, aki úgysem tudna változtatni a helyzeten. Érzékeli a művészi és erkölcsi lezüllését, nem híve a rendszernek, de mégis szolgálja, s lelkiismeretét azzal nyugtatja, hogy több veszélyeztetett munkatársát menti meg – de csak akkor, ha a hatalom engedélyezi. Ha nem, akkor úgy bánnak vele is, mint egy utolsó cseléddel, ő azonban ezt is elviseli. Nevezhető ez a film náci ellenesnek, a szocialista tekintélyelvűség bírálatának, de nevezhető a kelet-közép-európai értelmiségi magatartás pontos látleletének is. Ebben a világban az írók és a művészek a hallgatással önként hódolnak be az autokrata vezetőknek. Különalkut kötnek a hatalommal, becses tisztségeket vállalnak gyakran azzal a megindoklással, hogy ha ők távoznának rosszabbak jönnének a helyükbe. Két emlékezetes jelenet örökre megmarad az emlékezetemben. Az egyikben a tábornok színházi páholyában Höfgen lekezel a tábornokkal, megalázkodva színészként kiegyezik az elnyomó hatalommal. A másikban pedig a tábornok magához hívatja, előveszi a dossziéját, felolvassa fiatalkori „botlásait”, majd felajánlja neki a Porosz Állami Színház intendánsi tisztségét. El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani a cinkosságot. Nem, nem utasítja el, hanem színre viszi a porosz Hamletet. Ezen a lejtőn nincs megállás.  Érdekes, hogy időnként a színházi direktorok ma is lelkiismeretük megnyugtatása végett színre viszik a Mephistot, csakhogy ez a Mephisto nem ITT ÉS MOST él, hanem valahol a kozmoszban. A kozmikus Mephisto színrevitele után az igazgató nem győzi dicsérni saját bátorságét. Az uralkodó párt vezetői atyáskodva veregetik a vállát. Ilyesféle művészi szabadság kell nekünk, mondják.

 

2023. március 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA

A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >

Tovább

Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?

Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >

Tovább

A halálnál is rosszabb: a szolgaság

Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >

Tovább

Állítsuk meg Pásztor Bálintot!

Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >

Tovább

„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”

A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >

Tovább

Alaptalan önreklámozás

Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >

Tovább

„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás

Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >

Tovább

Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?

Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >

Tovább

Gazdátlan telefonfülkék

Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >

Tovább

„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”

Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >

Tovább

FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?

Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >

Tovább

Tisza Pártra várunk!

A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >

Tovább