2023. január 30. hétfő
Ma Martina, Gerda, Jácinta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

Vajdaságban nincsenek nemzeti alapú incidensek?

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Vajdaságban nincsenek nemzeti alapú incidensek?

A Vasa Stajić és a József Attila általános iskolában történtek arra utalnak, hogy Újvidéken (de bizonyára nem csak ott) bajok vannak az oktatással és a neveléssel, hogy elnézik, sőt egyesek táplálják a másság iránti türelmetlenséget, a gyűlöletet. Milyen nemzedékeket nevelnek? A legnagyobb hibát azok a politikusok követik el, akik azt állítják, hogy újabban Vajdaságban megszűntek a nemzeti alapú incidensek. Bozóki Antal:

Június 22. – július 25.

Gyűlöletkeltés

 

– Az újvidéki Vasa Stajić Általános Iskola negyedik osztályos tanulóinak záróünnepségén készült és a Viber platformon terjedő videófelvétel tanúsága szerint a tanulók a Ne volim te Alija, zato što si Balija című, boszniai háborús rémtetteket magasztaló klerofasiszta dalra mulattak.

A nacionalista felvétel lejátszását egyebek közt Muhamed Ziljkić vajdasági mufti is elítélte, aki felszólította az oktatási minisztériumot, valamint a tartományi és városi szerveket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy a bosnyákok és más nemzeti kisebbségek ne érezzék magukat veszélyben.

A történteket a Vasa Stajić Vajdasági Művelődési Klub is elítélte. A szervezet közleményében úgy fogalmaz, „elkeserítő az, ahogyan az újvidéki Vasa Stajić Általános Iskola vezetősége és tanügyi dolgozói nacionalizmussal manipulálják a kiskorúakat”.

A klub arra szólította fel a polgárokat és az érintett diákok szüleit, hogy lépjenek a tettek mezejére, azért hogy ne múlhasson el következmények nélkül ez „a gyerekeket gyűlöletre és bűntettek elkövetésére ösztönző” botrány.

A Demokrata Párt (DS), a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (SLV) és a Koraci fenntartható jövőért egyesület az illetékesek reakcióját, valamint az igazgató lemondását és a felügyelőségi ellenőrzést követelik.

A DS szerint „az újvidéki iskolában történtekért mindenekelőtt a hatalom a felelős”. A párt közleménye szerint „a jelenlegi hatalom a sajtón keresztül már egy évtizede népszerűsíti a gyűlöletet, miközben a tanügyet megalázza, ezért ez az eset a Szerb Haladó Párt (SNS), valamint szatellitpártjai viselkedésének a következménye”.

A Szabad Polgárok Mozgalma (PSG) felszólította Dina Vučinićet, a Városi Tanács oktatással megbízott tagját, hogy az eset miatt mondjon le.

– A tartományi oktatási titkárság indítványozására az illetékes felügyelőség kivizsgálja az újvidéki Vasa Stajić Általános iskola negyedik osztályos tanulóinak tanévzáró ünnepségén történteket – írja a Magyar Szó.

A Szakállas Zsolt irányította Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság június 24-ei közleménye szerint „a tartományban 28 nemzet él együtt évszázadok óta megértésben, ezért elfogadhatatlan, nem tűrhető meg semmiféle történés, amely megzavarhatja azt”.

Korábban Branko Ružić oktatási miniszter is bejelentette, hogy az ügyet kivizsgálja az illetékes felügyelőség, hogy megállapítsák, a dolgozók közül hibázott-e valaki. A miniszter kifejtette, meggyőződése, hogy egyedi esetről van szó, de ilyesmi nem ismétlődhet meg egyetlen iskolában sem – közli a lap.

Az elmúlt több mint egy hónap alatt vajon kivizsgálták-e az esetet és megállapították-e valakinek is a felelősségét a történtekért? Aligha. Mindenki hallgat.

„Ilyesmi nem ismétlődhet meg” – mondta Ružić miniszter. Tegyük hozzá: A következő nemzeti alapú kilengésig.

 

Június 24. – július 25.

Szoborrongálás

 

Június 24-én a 021.rs arról számol be, hogy az előző héten megrongálták József Attila mellszobrát, amely a magyar költő nevét viselő újvidéki általános iskola halljában volt. Az iskola tanárai a portálnak szóvá tették, hogy „az incidenst követően elmaradt az iskola vezetőségének reakciója”.

Egy hét eltelte után az iskola vezetősége „a tanárok kifejezett követelésére megígérte, hogy az eset kapcsán értesítik a rendőrséget, hogy kiderüljön, ki vagy kik voltak a rongálók, azonban a portál a rendőrséghez közeli forrásokból úgy értesült, hogy ebben az ügyben egyelőre még jegyzőkönyv sincs”.

Június 25-én értesültünk, hogy a Magyar Szó nevű Véemeszes pártlap újságírója „a Magyar Nemzeti Tanácsnál (MNT) és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárságon igyekezett utánajárni” az esetnek.

Erdődi Edvina, a testület alelnökének nyilatkozata szerint az MNT csak „a sajtóból értesült az incidensről”, a testületet „hivatalosan nem kereste meg az iskola”.

A hírrel kapcsolatban – a cikk szerint – az oktatási titkárság írásbeli nyilatkozatot kért az iskola igazgatónőjétől, Slobodanka Beukovićtól.

– Az iskola igazgatója által aláírt írásbeli nyilatkozatban az áll, hogy 2022. június 22-én értesítették arról, hogy a mellszobor megsérült. Másnap átnézték a térfigyelő kamerák felvételeit, amelyek alapján megállapították, hogy kamerák nem fedik le azt a helyet, ahol a szobor található, ezért ezt követően egyeztettek a rendőrség képviselőivel.

A mellszobrot még aznap elszállították restaurálásra. A javítás után, június 27-én pedig visszahelyezték az iskola előcsarnokába – írja a lap.

A restaurálás utáni „fényképeken jól látható, hogy József Attila nevét csak szerb nyelven és cirill betűkkel tüntették fel. Úgy gondoljuk, hogy a költő nevét magyarul is ki kellene írni, úgy, ahogyan alkotott” – áll Szakállas Zsolt tartományi oktatási stb. titkárnak a lap szerkesztőségéhez eljuttatott közleményében.

– József Attila mellszobrát még Kaszás Károly (1929-2013) iskolaigazgató idején kapta az intézmény az 1980-as évek végén, amit a József Attila emlékszobában helyeztek el. Az 1990-es években, annak érdekében, hogy ne érje rongálás, nem volt kiállítva, a 2000-es évek elején viszont újra kikerült az előtérbe – írja a Magyar Szó.

Az egyik legnagyobb magyar költő szobrát, tehát, nem a majdnem tíz évig tartó délszláv belháborúk idején rongálták meg, hanem napjainkban. Továbbra sem tudni azonban, hogy kik voltak az elkövetők. Megválaszolatlan a kérdés is, hogy a kamerák miért „nem fedték le azt a helyet, ahol a szobor található”?

Az írásokból az sem derül ki világosan, hogy a költő nevét a restaurálás előtt vagy alatt tüntették fel „csak szerb nyelven és cirill betűkkel”. Szakállas Zsolt – a közleménye szerint – felfigyelt ugyan erre a „mulasztásra”, de a reagálása, miszerint „úgy gondoljuk, hogy a költő nevét magyarul is ki kellene írni”, finoman fogalmazva, félénk, nem megfelelő. Még azt is lehetne mondani, gondbaejtő. Mint ahogy az is, hogy „az incidenst követően elmaradt az iskola vezetőségének a reakciója”.

Ha a véemeszes tartományi titkár, akinek az egyik feladata a hatályos jogszabályok alkalmazásának a számonkérése kellene, hogy legyen, csak „úgy gondolja”, de nem követeli a nyelvi egyenrangúság alkalmazást, akkor nagy bajok vannak. Egyébként is, a költő nevének kiírása az eredeti nyelven is egy magára valamit is adó környezetben természetes dolog lenne.

Az iskolában uralkodó helyzetet illusztrálja az is, hogy „a közelmúltban a szülők és a tanárok egy része is tiltakozott, mert elégedetlenek a megbízott igazgatói tisztségre megválasztott személlyel”. Lett-e ennek az incidensnek (is) egyáltalán valami következménye?

A Vasa Stajić és a József Attila általános iskolában történtek arra utalnak, hogy Újvidéken (de bizonyára nem csak ott) bajok vannak az oktatással és a neveléssel, hogy elnézik, sőt egyesek táplálják a másság iránti türelmetlenséget, a gyűlöletet. Milyen nemzedékeket nevelnek?

A legnagyobb hibát azok a politikusok követik el, akik azt állítják, hogy újabban Vajdaságban megszűntek a nemzeti alapú incidensek.

 

Június 28.

Palicsi szégyen

 

– Azt megszokhattuk, hogy szinte mindenhol csak cirill, vagy csak szerb nyelvű kiírás fogad bennünket az utakon, útközben, esetleg egy-egy ügyintézés során is. A legtöbb esetben elfogadjuk, hogy ez így van, esetleg magunkban elégedetlenkedünk, ritka, hogy ennek hangot is adunk.

Aztán van olyan helyzet, amikor meglepődve tapasztaljuk, hogy bizony itt mindenkire gondolnak, az itt élő magyar kisebbségre, esetleg az egyre sokasodó magyar turistára, s minden információt ki is írnak magyar nyelven is. Az igen ritka, hogy mindez hibamentes is legyen, de ugye a szándék megvolt, fogadjuk el.

Így van ez a szerb oldalon nagyrészt elkészült Szabadka-Szeged vasútvonallal is, ahová az aluljárókba Palicson már ki is kerültek az irányjelző és információs táblák. A szándék itt is megvolt, lektor vagy magyar nyelven beszélő szakember viszont nem volt a közelben, hogy kihelyezés előtt észrevegye, a vágány nem vegány. Több hibát nem kerestünk, pedig lenne, hiszen nem mindig kell mindent lefordítani – így van ez a peron szóval is (magyarul is használatos vagy más szóval kocsiállás), ami minden bizonnyal felület, csak éppen az ember nem tudja, hogy mire vonatkozik – írja Tómó Margaréta: Egy vagány vegány vágány című cikkében.

Szerbiában az útjelző táblák, különböző feliratok többnyelvű, a szerb és a nemzeti kisebbségi nyelve(ke)n való kiírása a gyakorlatban sehogy nem valósul meg. A Tisza mentén például a kétféle írásmóddal, cirill és latin betűkkel feliratozott útirányjelző táblák „sorra tűnnek el” és helyettük csak cirill betűs táblákat helyeznek ki, pedig magyar nyelven is kötelező lenne kiírni azokat!

A palicsi eset csak újabb példája, hogy a hatóságok mennyire nem viselnek gondot a nyelvhasználati jogok alkalmazásról. Történik pedig mindez Szabadka város képviselő-testülete elnökének, a junior Pásztornak a lakóhelyén.

Az elfuserált táblák lecserélése – amit ebben az esetben is el kell végezni – egyáltalán nem olcsó mulatság. Ez általában közpénzekből, vagyis az adófizetők pénzéből történik. A tájékoztatók, az információk nyelvileg helyes kiírására is bizonyára jobban odafigyelnének, ha a költségeket a hiba elkövetőivel fizettetnék meg.

 

2022. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább

Ezt az alkalmat (is) bűn lenne elszalasztani!

Vajdaság Autonóm Tartomány 2023–2030-ig terjedő fejlesztési terve tervezetének a „közszemlére” bocsátása jó alkalom, hogy az MNT >

Tovább

Kovács Vučić szerb elnök magyar hangja

A VMSZ üdvöskéje, Kovács Elvira a szerbiai uniós csatlakozási folyamatért felelős személyek egyike. Ért-e ehhez egyáltalán? >

Tovább

Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja

A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – >

Tovább

Szerződésbontás

A junior Pásztor nem említette a háborús bűnösök törlésének szükségét a listáról. Miért? Nem akarja, vagy >

Tovább

Losoncz Márk nyílt leveléről

Párbeszéd lesz, de nem a VMSZ mostani vezetőségével. Sajnálatos, hogy Losoncz Márk gondolatvilága megrekedt a VMSZ-nél, >

Tovább

„Becsicskultak/ becsicskultunk”!

Amit igazán nem értettem, sem a MM-nél, sem VMDK-nál és sok vajdasági magyar ellenzékinél, hogyan lehet >

Tovább

Ellentmondásos, hiteltelen „filozófus”

Feltűnő, egyrészről, „a VMSZ munkájának dicsérete”, másrészről pedig a párt bírálata, ami szinte szakaszonként váltakozik. A >

Tovább