Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hontalanul (15)
Három esztendő után a naplósok szerte a világban
Bódis Gábor
Két apró részletre szerettem volna még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen bevallom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már riporterként és főszerkesztőként, és mindig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a különböző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket, amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vására az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet. Bódis Gábor:
1993. májusában úgy éreztem, Napló mindig is volt, és hiába törtem a fejem, alig emlékeztem arra, mi volt előtte. Legtöbbünk televíziózott meg rádiózott, voltak, akik írtak is. Aztán egymásra találtunk, mert beszűkültek a honi tájékoztatás lehetőségei. És mert volt fölösleges energiánk, amit aztán bele is öltünk a lapalapításba. Ebbe már úgy belejöttünk, hogy alapítgattunk tovább (TV-Napló, Hornyik-könyv), csak hát közbeszólt a háború, és ismét színtelenné váltunk – fedőlapilag. Ami csak a javunkat szolgálta, mondták egyesek „Mert így hitelesebb a mindig is félig szamizdatnak ható Napló” – érveltek a jóhiszeműek. A kevésbé jóhiszeműek pedig azt állították, eléggé el nem Ítélhető módon, hogy a színtelenség híven tükrözi lelki világunkat.
Függetlenül az érvelésektől, büszkék voltunk arra, hogy még léteztünk. Arra már kevésbé, hogy senki sem követte a példánkat, és maradtunk egyedüli itteni független magyar nyelvű újságnak. Meg egyáltalán tájékoztatási eszköznek. No de, sebaj, majd a háború után. Habár a hivatalos sajtó akkori hirtelen pálfordulása és békehirdetése, meglehet a jobb érzésűeknek örökre elveszi a kedvét az újságírástól. Az már nem újdonság, ha azt mondom, hogy a hamis próféták korát éltük, de hogy ennyire hamisak, az már sok.
Mi maradtunk olyanoknak amilyenek voltunk csak egy kicsit megöregedtünk. Tele voltunk viszont élettapasztalattal, és a helyzet (mert az mindig van) különböző sodrásokba kényszerített bennünket
Vegyük sorba. A Napló egyik alapítója, Németh Árpád akkortájt már több mint egy éve a boszniai hegyeket járta, és ritka haza ruccanásaikor szokott élménybeszámolót írni. Csíkos Zsuzsa sem tűnt el, csak éppen szülési szabadságon volt, de közben áldásos tevékenységet folytatott marketingügyben. Tolnai Ottót kényszerszabadságolták, így hát hol Budapesten, hol Veszprémben, hol Újvidéken, hol a nagyvilágban bukkant fel. Balázs Attila a Pesti Hírlap főmunkatársa lett és Mucsi Gézával együtt igyekezett színt vinni a fővárosi napilapba. Blaskó Márta a határon túli magyarok, de főleg a délvidékiek sorsát egyengette (Határon túli Magyarok Hivatala). Guelmino Sándor is Budapestről küldte cikkeit. Molnár Imre visszajött Los Angelesből, és azonnal a boszniai hegyekbe vándorolt hasonló megbízatással, mint Németh Árpád. Az újvidéki stáb kicsi, de annál erősebb volt: Keszég Károly csapatkapitány vezetésével Balogh Emerencia, Tóth Lívia, Dormán László, Léphaft Pál, Gáspár Mihály, Nemes István, Bozsoki László, Klier Mária, Grác Mária összetételű csapat futott ki hetente a pályára. Őket erősítették állandó munkatársaink Tomán László, belgrádi kollégánk Krampus, Balla Lajos-Laci, a Nagy Kópé, Szloboda János, Soltis Gyula, Klemm József, Szántó Zoltán, Németh Zoltán, Kókai Péter, Varga Zoltán, Hübsch Éva, Spitzer Éva. Reméltem, a felsorolás nem szolgált alapul valamilyen rendőrségi dokumentációnak.
Két felejthetetlen munkatársunk már nem szerepelhet ebben a névsorban – élőként – fogalomként a hivatás megszállottjainak jelképeként azonban mindörökké. Pintér Lajos és Slobodan Stanojević. Miket tudnátok írni erről a hőbörgő világról?!
Két apró részletre szerettem volna még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen bevallom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már riporterként és főszerkesztőként, és mindig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a különböző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket, amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vására az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet.
1993. május 12.
A másik apró részlet, amelyet akkor felidéztem egy epizód volt. Történt 1992 nyarán egy nagy budapesti rendezvényen. A tömegben egy fiatalember hátulról megfogta a vállamat és ezt mondta: „Az Isten áldja meg.” Most is belepirulok. Én csak azok miatt írom le ismét, akiket elbátortalanítanak a múltbeli, de a jelenlegi körülmények és a hivatás feladására készülnek. Ennél nagyobb fizetést nem lehet kapni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >