2021. december 1. Szerda
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem stratégia, cselekvési terv kell!

Az MNT nyelv- és íráshasználati stratégiájáról: Nem használ, nem is árt!

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Nem stratégia, cselekvési terv kell!

Lehetne a nyelvhasználati stratégiát még tovább is elemezni és talán ki is alakulna egy valós kép a magyar nyelv hivatalos használatáról a Délvidéken/Vajdaságban. Az ezzel kapcsolatos tennivalókról is. Ez azonban az MNT tisztségviselőinek, hivatalnokainak lenne a feladata (akik ezért havi fizetést is kapnak). Ha felkészültek lennének erre! A gyakorlatias(abb), a mindennapi életen alapuló viszonyulás bizonyára egy másfajta stratégiát, vagy inkább egy cselekvési tervet eredményezne. Ismerve azonban az MNT vezetőinek politikai hozzáállását, ami tömören abból áll, hogy „ne verj hullámot”, ez nem várható el. Akkor meg a Stratégia minek? Azért hogy csináljunk valamit? Ez azonban se nem használ, se nem árt! Bozóki Antal:

Április 15-étől 30-áig tartott a közvita a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2021-2026 évi nyelv- és íráshasználati stratégiájának (a továbbiakban: Stratégia) tervezetéről.

A dokumentummal a korábbi, 2012-és a 2017 közötti időszakban hatályos stratégiát kellene helyettesíteni. A Hajnal Jenő irányította MNT hivatala csak öt év kihagyással készítette el az önazonosság megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb működési területére vonatkozó meglátásait!

– A stratégiával kapcsolatos közvita során „csaknem tíz komolyan átgondolt, jó szándékú észrevétel érkezett, személyektől és szervezetektől egyaránt. Nagy örömünkre azonos mértékben képviseltette magát mind a jogi, mind pedig a nyelvtudományi szakértelem, ezeknek a képviselői értékes meglátásaikkal igyekeztek jobbá tenni a szöveget – nyilatkozta Lulić Emil, az MNT hivatalvezetője a Magyar Szó nevű véemeszes lapnak. A szavaiból viszont nem derül ki, hogy ezek „az észrevételek” kitől származnak, és miről szólnak.

 

Az áprilisban készült 2021-2026 évi nyelv- és íráshasználati stratégia tervezete hét fejezetből áll és 80 oldal (!) terjedelmű.

Az 1. Bevezetés című fejezet egy oldal terjedelmű (5. o.) és – nagy általánosságban és eléggé homályosan – kifejti, hogy a Stratégia „egyszerre gondolkodik (sic!) a nyelvhasználati jogok tényleges gyakorlásának kereteiben és a magyarul beszélő emberekben, és nem csupán a magyar nyelvért akar cselekedni, hanem az építhető és építendő anyanyelvi készségért, helyhez és körülményekhez szabva”.

A 2. Lehetőségek c. fejezet 14 (6-19. o.) oldalon mutatja be a nyelvi jogok helyzetét Európában, Szerbiában és a Vajdaságban. Kitér az itteni magyar nyelvhasználat „néhány sajátosságára”, a vajdasági magyar „regionális köznyelvre” és az itteni „magyar beszédre” is.

Az Esélyek és folyamatok c. 3. fejezet (20-28. o.) áttekinti „a szerbiai egyéni és közösségi kisebbségi jogok történetét”, bemutatja a 2012-2017. évi nyelvhasználati stratégiát, „a magyar nyelv használatának jogi és gyakorlati lehetőségeit”, „hivatalos használatának felügyeletét”, „költségtérítését” és „támogatását”, valamint a magyar közösségnek „az anyanyelv és a hivatalos nyelvhasználat iránti viszonyát”.

A 4., leghosszabb fejezet (29-71. o.) „a vajdasági magyar nyelv- és íráshasználat stratégiájának prioritásaival” foglalkozik. Ezek közül a legfontosabbnak talán „a magyar nyelv hosszú távú fennmaradását a Vajdaságban” lehetne mondani.

Ez a fejezet, az előbbiekhez viszonyítva, amelyek túlságosan általánosak, a tartalmuk pedig szinte semmi újat nem mond, már konkrétabb, mivel – a célkitűzéseken túl – határidős „intézkedéseket”, „feladatokat” is tartalmaz, megindokolja azokat, megjelöli a „célcsoportokat” és az „elvárt eredményeket”, valamint a „hatásokat” és kijelöli a „partnereket” is, amelyek a megvalósításban részt vesznek (majd).

Az 5. fejezet a „pénzügyi tervezésről” szól (72. o.), amivel kapcsolatban a szerző(k) rámutat(nak), hogy ezt „leginkább épp a költségvetési támogatástól való függés, annak késői nyilvánosságra hozatala és gyakori visszavonása nehezíti”.

Az „operatív feladatok” a 6. fejezetbe (73. o.) kerültek, rövidre sikerült és általános megfogalmazásban, holott ennek kellett volna a Stratégia központi, legkonkrétabb részének lenni.

Kiemeli ugyan, hogy „a hivatalos nyelv- és íráshasználat tevékenységi területen különösen fontos az állandó monitoring, a több helyről való egyidejű, meghatározott szempontú adatgyűjtés, a megfigyelő és elemző tevékenység”, de semmilyen „operatív feladatot” nem határoz meg, habár itt lett volna lehetőség megnevezni az MNT-nek és a szerveinek, valamint a többi itteni magyar intézmények is a Stratégia megvalósításával kapcsolatos feladatait. Ez azt jelenti, hogy a fejezet szövege még a címének sem felel meg.

A 7. fejezet „a hivatalos nyelv- és íráshasználat szerbiai jogi kereteit” ismerteti, ami valójában az e területet rendező – többnyire ismert – jogszabályok címszerű felsorolásából áll.

Mi az, amit a Stratégia – ha szégyenlősen is, de – mégis tartalmaz, s amit meg lehet tudni a magyar nyelv  hivatalos gyakorlati alkalmazásáról?

Például azt, hogy „a magyar nyelv közigazgatási és bírósági eljárásokban történő használatának a legnagyobb gátja a megfelelő, magyarul kiválóan tudó szakemberek hiányán túl a nyelvhasználat kizárása minden másodfokú eljárásból” (3.3.1.4./23. o.).

Ebből a megfogalmazásból két dolog is kiviláglik: Az egyik, hogy az igazságügyben (és nem csak ott) hiányzanak „a magyarul kiválóan tudó szakemberek”, a másik pedig, hogy a magyar nyelv ki van zárva „másodfokú (bírósági – B. A.) eljárásból”.

A dokumentum azt is írja (3.3.1.6/24. o.), hogy „a közjegyző köteles eljárásaiban alkalmazni a székhelye és tevékenységi területe szerinti hivatalos kisebbségi nyelveket is – beleértve a dokumentumok fogadását és kiállítását is. Ennek biztosítása érdekében a közjegyzőknek, akik nem ismernek egy-egy hivatalos nyelvet, szerződéssel kell bizonyítaniuk irodájuk megnyitása előtt, hogy alkalmaznak szükség szerint bírósági fordítót”.

A Stratégia ennél az általános, törvényi kötelezettségnél meg-/le is ragad, arra ugyanis már nem tér ki, hogy ez a norma a gyakorlatban hogyan valósul meg, illetve hogyan nem érvényesül. Arról már nem szól, hogy Újvidék város területén, például, ahol – a városi alapszabály szerint – egyebek mellett, a magyar nyelv is hivatalos használatban van, a közjegyzők csak szerb nyelvű és cirillírásos szövegeket hitelesíthetnek. Még a magyar nyelvű aláírást sem hajlandók hitelesíteni!

Ez a gyakorlat ellentétes a Szerb Köztársaság Alkotmányával, és a szerbiai nemzeti kisebbségi nyelvek egyenrangú hivatalos használatát szabályozó egyéb előírásokkal! Az ilyen gyakorlat bizonyára más vajdasági helyi önkormányzatokban is mindennapos. Az MNT stratégiája viszont mélyen hallgat erről (mint egyébként sok más) problémáról is!

A tervezetben az is megtalálható (3.3.1.7./25. o.), hogy „az utóbbi években érzékelhető egy enyhe visszalépés a helyi hivatalos lapok fordításának kárára. Ez elsősorban a helyi fordítószolgálatok túlterheltségével magyarázható, aminek fő oka az évek óta tartó foglalkoztatási létszámstop, de néhol közrejátszik a legújabb, a fordítást gyorsító és segítő technikai eszközök alkalmazásának hiánya is”.

Ide kapcsolódik a stratégiának az része is (3.3.1.7./25. o.), miszerint „a Tartományi Képviselőházhoz és a helyi képviselő-testületekhez hasonlóan a Köztársasági Parlamentben is biztosított a képviselőknek az anyanyelvű felszólalás lehetősége, viszont ehhez a műszaki és szinkron tolmácsolási feltételek csak igény szerint biztosítottak, sőt bejelentésfüggő, ugyanakkor az ülésanyag csak szerb nyelven biztosított. A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének fordítása nincs előirányozva, de 2018 óta a törvénykezés tartalmaz rendelkezéseket a legjelentősebb törvények fordításáról az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium és a kisebbségi nemzeti tanácsok által, viszont ezeknek a rendelkezéseknek az alkalmazása még nem kezdődött el”!?

Ebből azt lehet kihámozni, hogy a képviselők anyanyelvhasználata a köztársasági és tartományi parlamentben biztosított ugyan, csak éppen nincsenek meg az ehhez szükséges műszaki feltételek. A Hivatalos Közlöny fordítása elő se nincs irányozva! Ha viszont Vajdaság AT Hivatalos Lapját keressük, akkor – a Hivatalos Lap internetes oldalán – arról értesülhetünk (2021. április 29-i keltezéssel), hogy „a jogszabályok és egyéb aktusok közzétételéről szóló tartományi képviselőházi rendelet (VAT Hivatalos Lapja, 54/2014. és 29/2017. szám) 5. szakasza 2. bekezdésének értelmében, Vajdaság Autonóm Tartomány jelen Hivatalos Lapja nem jelenik meg a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek nyelvén”! Magyarán: A nemzeti kisebbségi nyelveken megszűnt! A Stratégia azonban erről említést sem tesz!

– A települési szintű hivatalos nyelv-és íráshasználat kizárólag a nyilvános feliratokra vonatkozik. Ez a magyar nyelv hivatalos használatának leggyakoribb és leglátványosabb formája, így ennek az elmaradása váltja ki a leghangosabb elégedetlenséget is a polgárok körében – írja a Stratégiában (3.3.1.8./26.) Ebből, burkoltan ugyan, de azt lehet kiolvasni, hogy települési szinten gyakran el- és lemaradnak a magyar nyelvű feliratok! Nos, ezzel kapcsolatosan mi is a teendő?

Az 2021. évi MNT hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégiájának tervezete jórészt a korábbi 2012-2017. évi (49 oldalas) ilyen dokumentumának szerkezetét kölcsönzi, átcsoportosítva az egyes fejezeteket. Ilyen szempontból, a Stratégia (meg nem nevezett) szerzője/szerzői nem alkotott/alkottak szinte semmi újat.

Úgy tűnik, hogy az előző nyelvhasználati Stratégia még életszerűbb és konkrétabb is, mint a mostani. Különösen azok a részei, amelyek „a nyelvhasználatra szánt anyagi eszközök és műszaki feltételek megvalósulásáról” és „a magyar közösség hivatalos nyelvhasználati jogainak hatékony érvényesítéséről” szólnak.

Különösen felróható a szerzőnek/szerzőknek, hogy nem készítettek elemzést arról, hogyan, miben valósult meg és miben nem a 2012-2017. évi stratégia. Ebből a szempontból is adósak maradt a délvidéki/vajdasági magyar közösségnek. A szerző(k) az előző stratégiára mindössze 17 sorban tekintenek vissza. A következményeinek, eredményeinek, vagy eredménytelenségének és a tanulságok bármilyen megállapítása/levonása nélkül! Lehet-e/érdemes-e egyáltalán így dolgozni? Van-e ennek értelme? Mindig velünk kezdődik a történelem?

Az eddigi megjegyzésektől függetlenül, a 2012. és a 2021. évi nyelvhasználati stratégiával kapcsolatosan is az gond, hogy egyiket sem előzte meg egy részletes elemzés a magyar nyelv hivatalos használatáról a Délvidéken/Vajdaságban. Erre aztán épülhetett volna egy cselekvési terv a hatályos jogszabályok hatékony(abb) alkalmazásáról, az észlelt problémák megoldásáról a gyakorlatban, a helyi önkormányzatokban, a helyi közösségekben, az igazságügyben, a közigazgatásban, a közszolgálatokban stb.

A Stratégia egyébként nem tartalmaz semmilyen érdemi jogszabály-módosítási javaslatot sem, a gyakorlatban észlelt hiányosságok kiküszöbölésére, a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használatának hatékonyabb érvényesítésére.

Az MNT Stratégiája így azt az érzést kelti, hogy „lóg a levegőben” és szinte önmagáért készült, vagy azért, hogy a testület vezetői „letudjanak” egy kötelezettséget, miközben a magyar nyelv gyakorlati alkalmazása jottányival sem kerül előbbre!

Lehetne a nyelvhasználati stratégiát még tovább is elemezni és talán ki is alakulna egy valós kép a magyar nyelv hivatalos használatáról a Délvidéken/Vajdaságban. Az ezzel kapcsolatos tennivalókról is. Ez azonban az MNT tisztségviselőinek, hivatalnokainak lenne a feladata (akik ezért havi fizetést is kapnak). Ha felkészültek lennének erre!

A gyakorlatias(abb), a mindennapi életen alapuló viszonyulás bizonyára egy másfajta stratégiát, vagy inkább egy cselekvési tervet eredményezne. Ismerve azonban az MNT vezetőinek politikai hozzáállását, ami tömören abból áll, hogy „ne verj hullámot”, ez nem várható el. Akkor meg a Stratégia minek? Azért hogy csináljunk valamit? Ez azonban se nem használ, se nem árt!

 

2021. június 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább

Topolyai hétköznapok

Szóval sz@r itt minden úgy ahogy van. Kibaszott középkori gondolkodás, ahol az újat, a modernet, a >

Tovább