Ma Balázs, Oszkár, Celerina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Búcsú előtt”
Egy falu csendes kihalása?
Bozóki Antal
Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek munkahelyeket biztosítanának a helybelieknek és élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! (Ebben a „falugazdásznak” is komoly szerepe kellene, hogy legyen – nem csak a Prosperitati Alapítvány pályázatainak a lehívásában). Lehetséges, hogy minderre már késő? A riport címe („Búcsú előtt”) akár szimbolikus is lehet…Bozóki Antal:
A Pannon RTV április 20-án közölte Kecskés István, a Magyar Szó bánáti tudósítójának „búcsú előtti” riportját a bánsági (Torontál)tordáról, aminek a nyomtatott változata a Magyar Szó április 27-ei számában jelent meg.
A riport apropója, hogy a faluban május 16-án tartják a hagyományos falunapot és a templombúcsút is, amikor a 245. évfordulója lesz a helység újratelepítésének.
Kecskés István „életműdíjas újságírónak”, a (falu)riport szerzőjének egyik megállapítása, hogy Torda is „osztozik a bánáti falvak sorsában”. A helybeliek szerint viszont „a bezártság, a kilátástalanság az, ami jellemzi az egész falut”. Ez bizony egy eléggé lesújtó megállapítás.
– Azelőtt nem nagyon kellett zsebbe tenni a kezét az embernek, amikor az utcán ment, mert inteni kellett a jó barátnak vagy az ismerősnek. Most nem kell szólni senkihez. Azért, mert nincs is kihez szólni. Üres az utca. A falu el van néptelenedve. Persze, amúgy is megfogytunk. De nagyon. Nem tudom, hogy nyolcszázan alszanak-e a faluban mostanában. Nem tudom, hogy mi lesz a búcsúnak a „túlsó vége” – mondta a Pannon RTV-nek a helybeli Matyis József.
A riport szerint „a járvány rányomta a bélyegét a tordaiak hétköznapjára”. Ebben is van bizonyára igazság, de súlyos tévedés lenne Torda elnéptelenedését csupán a járvánnyal összekötni. Ennek elsősorban társadalmi, politikai, gazdasági, stb., de a helyi vezetőséghez köthető okai is vannak, amelyekről hosszan lehetni cikkezni.
A falu csendes kihalása sokkal korábban kezdődött, az utóbbi években pedig csak felgyorsult. Erről azonban a helyi vezetőség nem akart/akar tudomást venni, még kevesebbet pedig az elnéptelenedés megakadályozza ellen tenni. Ha netán akart is fellépni, az eredmény, de a felelősség kérdésének a felvetése is elmaradt.
A helyi viszonyokra jellemző, hogy pontosan még azt sem tudni, hogy a falunak pontosan mennyi lakosa van.
Az 1948. évi népszámláskor még 4172 lakosból 2011-re már csak 1462 maradt. Vannak olyan vélemények is, hogy „faluban a 800-nál sokkal kevesebben alszanak. Olyanok is külföldre távoztak, akikről ezt elképzelni sem lehetett”. A falu hivatalos honlapján most is az elavult adat szerepel, miszerint a helységnek „1791 lakója van”!
A helyi vezetőségnek tudnia kellene legalább az állandó lakosok számát, hogy mennyi üres/lakatlan ház van a faluban! A helybeliek ugyanis pontosan tudják, hogy melyik háznak van lakója, és melyiknek nincsen. Ez, egyébként, az utcákat járva, a lakatlan házak elhagyatottságából, rendezetlenségéből, az utcán elburjánzó, a járdát eltakaró gaz által is könnyen megállapítható. Egyáltalán, hogyan lehet egy falu életét megszervezni, megtervezni, fejleszteni, ha még azt sem tudják, mennyi a lakosok száma?
A szerző másik megállapítása, hogy „Torda elsősorban a rendezvényeiről híres”. Ezek közé tartozik a falunap és a templombúcsú, a Tordai Művelődési Napok, a Kukoricafesztivált, az Aracsi Emléknap és a karácsonyi rendezvények. Ezeken rendre megjelentek Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Tartományi Képviselőház elnöke, Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke (is), stb.
A rendezvények azonban hozzájárultak a faluról alkotott megtévesztő, rózsaszín kép kialakításához is. Az ókori Rómához hasonlóan: Panem et circenses (kenyeret és cirkuszt – a népnek). A tordaiaknak azonban jószerivel csak az utóbbiból jutott bőven. Vagy „vígan megyünk tönkre”?
Hiába volt a Dobai János által irányított helyi vezetőség figyelmeztetése, hogy csupán a rendezvényekből nem lehet megélni, hogy elsősorban új munkahelyeket kell teremteni!
Kecskés riportjának most valósabb a hangvétele, a korábbi, a falu állapotát rózsaszínben bemutató és a helyi vezetőség – legfőképpen a rendezvények szervezésében elért – sikereit bemutató írásokhoz viszonyítva. Nem késett-e el azonban a hangvétel megváltoztatásával? A Magyar Szóban, de a Tordai Újságban továbbra se nincsenek a falu életét meghatározó problémákról, a lakosság valós helyzetével foglalkozó írások.
A 101. (2021. március 26-i) számtól új „szerkesztője” van a Tordai Újságnak. Az új szerkesztő – valamilyen oknál fogva nem „felelős” szerkesztő, mint a korábbi – által készített lap legújabb számában nem észlelni semmilyen változást.
Csak ennek a számnak az alapján azonban korai lenne ítélni, mégis nagy kérdés, hogy a fiatal újságíró képes lesz-e önálló szerkesztéspolitikát folytatni, és végre elkezdeni tárgyilagosan bemutatni a falu, valamint a lakosság helyzetét, vagy az újság továbbra is a helyi (véemeszes) vezetőség – önreklámozó – hivatalos lapja lesz.
A helyi közösség véemeszes elnöke, az egyébként nyugdíjas „polgármester” által „kinevezett” tanácstagoknak kellene törődni a lakosság életét hosszú évek óta keserítő problémák rendezésével, a községi központban (Begaszentgyörgyön), tartományi és egyéb szinten felvetni azokat, a lakosság érdekeit erélyesen és hatékonyan képviselni. Ez lenne az alapvető feladat! Ennek ellenére a falu elnéptelenedik, lepusztul.
A lakosság elvándorlásához nagyban hozzájárult az is, hogy a faluban szinte nincsen semmilyen munkalehetőség, az életkörülmények is alig változtak. A születések elenyésző száma miatt néhány éven belül az általános iskolában nem lesznek tanulók, sokan panaszkodnak az ivóvíz minőségére is (laboratóriumban kellene kivizsgálni), a vezetőség nem tart falugyűlést, gyakoriak az áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, megszűnt a helyi anyakönyvi hivatal, autóbusz-közlekedés is csak akkor van, „amikor a tanulók járnak az iskolába”, a helyi postán csak az a személy vehet fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál (JP „Pošta Srbije”) van számlája, így, bankkártyával számlá(ka)t sem lehet fizetni, a Tordai Újság a helyi tisztségviselők lapja...
A faluban – a Tartományi Ombudsman néhány évvel ezelőtti ajánlása ellenére – továbbra se nincsen a magyar nyelvet is beszélő orvos. A (Törzs)udvarnokon élő, a magyar anyanyelvű orvost pedig szerb lakosságú faluba utaztatják dolgozni…
Szükséges lenne azt is tudni, hogy a begaszentgyörgyi közigazgatásban hogyan alakul a foglalkoztatottak nemzetiségi aránya, hogyan valósul meg a magyarok „részarányos foglalkoztatása” és a magyar nyelv hivatalos használata? Tudja-e ezt valaki? A média is minderről hallgat!
A kiút egy új összetételű helyi közösségi tanács és „polgármester” választása lehetne, amelyik – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – elkezdeni végre foglalkozni a falu és a helyi lakosság érdemi problémáival is. Erre, mivel a jelenlegi vezetőség – a falu honlapja szerint – 2017-ben lett megválasztva, ebben az évben kellene, hogy sor kerüljön.
Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek munkahelyeket biztosítanának a helybelieknek és élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! (Ebben a „falugazdásznak” is komoly szerepe kellene, hogy legyen – nem csak a Prosperitati Alapítvány pályázatainak a lehívásában). Lehetséges, hogy minderre már késő?
A riport címe („Búcsú előtt”) akár szimbolikus is lehet…
Következő cikk: Levél a Klubrádiónak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nincsenek új megbotránkoztatók
Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >
„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?
Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >
Mindig Nyugatra menj...
Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >
Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!
Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >
„Tordán elégedettek”?
Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >
A népszámlálási eredményekre várva
Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >
Összeborulás vagy elszámoltatás?
Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra a VMSZ vezetésében és politikájában >
„A kézfogás csodája”
Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >
Ez lenne Lovas tandíja?
A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >
Ezt az alkalmat (is) bűn lenne elszalasztani!
Vajdaság Autonóm Tartomány 2023–2030-ig terjedő fejlesztési terve tervezetének a „közszemlére” bocsátása jó alkalom, hogy az MNT >
Kovács Vučić szerb elnök magyar hangja
A VMSZ üdvöskéje, Kovács Elvira a szerbiai uniós csatlakozási folyamatért felelős személyek egyike. Ért-e ehhez egyáltalán? >
Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja
A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – >