2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A kisebbségi irodalom térben szűkebb, szellemiségében tágabb

Végel László
Végel László
A kisebbségi irodalom térben szűkebb, szellemiségében tágabb

Bori Imre műve nem talált folytatóra, nincs ki kritikusan átértékelje, vagy elutasítsa. Nagy tisztelettel titokban tagadjuk meg. Ma már azt sem tudjuk, ki a vajdasági író. Hol él? Mi ennek a világnak a jellemzője? Mit jelent a meghatározás, hogy a lelki élet új matériája? Végel László:

2021. március 10., szerda

Jóval a Temetetlen múltunk megírása után került a kezembe Hunyady Sándor Családi album című önéletrajzi kötete. A trianoni paktum után Hunyady visszaköltözik Kolozsvárra, ahol találkozik a „csodával”. „…a magyar kisebbség minden kulturális és gazdasági megmozdulása fölött valami tiszta komolyság lebegett. Méhmunka folyt, mézgyűjtés, a szükség időszakára, amely nemsokára el is érkezett egész Európa gazdasági krízisének nagy apályával, amelyben minden összeomlott, ami nem volt nagyon jól megalapozva.”. Nem is csoda, hogy az író olyan jól érezte magát és olyan erővel próbált odatapadni Kolozsvár talajához, mint az osztriga egy kellemes szikla oldalára. A vajdasági magyar szellemi életben is tapasztaltam hasonló heroikus helytállást. Ugyanazt észleltem, amiről a regényemben (Temetetlen múltunk) írtam: nagyapánk „csodáját”.  Az urak jelentős része kivándorolt (erről Németh László is irt Erdély kapcsán), de maradt a kétkezi nép és egy gondolkodó réteg. Tele sebbel, de egyenes gerinccel az értelmiségiek új világra készültek fel. Ez foglalkoztatta az írókat, a maradék értelmiségieket. Dettre János volt az egyik a sok közül. „Az utódállambeli magyar már most is egész más szemmel figyeli az eseményeket – írta - mint idegen országok magyarjai, habár nyelvben és kultúrában édestestvérei maradtak. Más célok hevítik őket, más problémák foglalkoztatják, más-más feladatok előtt állnak, más-más gazdasági elhelyezkedésben vívják az élet csatáit, megváltozott a miliő és megváltozott az élet tartalma, az új vizekre új evezők jöttek és új bor az új tömlőbe. Megmaradt és megmarad a nyelvnek s a kultúra tradícióinak közössége, de a lelki élet matériája, tartalma merőben megváltozott.” Új bor, az új tömlőbe! Új lelki matéria! Szenteleky Kornél nyomorúságos körülmények között (a maradó urak nagy többsége – miként a Bácsmegyei Napló cikkei is kiderítik - nem gondolt a szellemi értékekre) továbbgondolta a problémákat. A második világháború utáni építkezést viszont Bori Imre fejezte be. A vajdasági magyar irodalom háza elkészült, de úgy tűnik mostanra lakatlan lett. „Kivándorló irodalom” (Láng Gusztáv) lettünk. Bori Imre műve nem talált folytatóra, nincs ki kritikusan átértékelje, vagy elutasítsa. Nagy tisztelettel titokban tagadjuk meg. Ma már azt sem tudjuk, ki a vajdasági író. Hol él? Mi ennek a világnak a jellemzője? Mit jelent a meghatározás, hogy a lelki élet új matériája? Erről nem a vajdasági magyar, sem az anyaországi magyar író vagy kritikus keresi a választ, hanem a francia filozófusok, mint például Deleuze és Guattari. Igaz, az általuk felállított kritériumok szigorúak, a kisebbségi művek a priori idegen nyelvű környezetben születnek és kifejezetten politikai töltésűek. Definiálják, hogy milyen a tömlő és milyen benne a bor, milyen a lelki élet új matériája. Legfeljebb Erdélyben történnek kísérletek az új értelmezésre. Cs. Gyimesi Éva a Gyöngy és homok című kötetében sajnálattal veszi tudomásul, hogy a legfiatalabb írók elutasítják a transzilvanizmust. Ágoston Vilmos ama ritka kivételek közé tartozik, aki új definíciót keres. „A transzilvanizmus csak akkor éltető paradoxon, ha úgy fogjuk fel, mint nem teljesen zárt, de körülhatárolt térre épített nyitottság ideológiáját. Hívei tudatosan vállalnak egy szűkebb teret, hogy nyitni tudjanak más közösségek, új minőségek felé” (A konvenció vendégei). Ebből vonja le rendkívül izgalmas konklúzióját: a kisebbségi irodalom térben szűkebb, szellemiségében tágabb, mint a magyarországi  magyar irodalom.”

 

2021. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább