2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Végel László
Végel László
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért szemlélik ma szótlanul a szabadság megnyirbálását. Mivel magyarázható ez? Csak a puszta félelemmel? Ez felszínes magyarázat, hiszen húsz évvel ezelőtt is okuk lett volna a félelemre. Talán jogosabban, mint ma. Talán arról van szó, hogy helyeslik a szabadság megnyirbálását? Végel László:

2021. február 9., kedd

Olvasom, hogy Ivica Dačić a parlament elnöke is elismerte: Veljko Belivuk bandavezérnek komoly kapcsolatai voltak az állami szervekkel. Ennyit árult el, és semmi többet.

Hogyan lesz a szabadságharcosból diktátor? A Népszavában Rónay Tamás - nyilván a fennálló magyar viszonyokra célozva - Robespierre-ről és Fidel Castróról ír. Robespierre, „a szegények ügyvédje” maximálisan kiállt a szólás- és a sajtószabadság mellett, azt állította, hogy egyik sem büntethető, de hatalomra kerülve már a feltételezett gyanús gondolatok miatt is egymás után küldte halálba az embereket, de legalább nyíltan kimondta miről van szó.  A forradalmi időkben az erény terror nélkül hatástalan, erény nélkül a terror öldöklés, hangoztatta, és kegyetlenül gyakorolta az „erényes öldöklést”. Fidel Castroról nem kell külön beszélni. Az igazság és a szabadság híve volt, de a hiteles forradalmárból diktátor lett. Nem tétovázott. „Szocializmus vagy halál”, hirdette. A jugoszláviai fiatalok lelkesen üdvözölték a forradalmárt. Köztük én is. Először őt, aztán Che Guevarát. Csinos miniszoknyás lányok trikójáról Che Guevara nézett ránk. Ő már romantikus hős volt, hiszen távozott a hatalomból, hogy folytassa a forradalmat. Ezért lett az ifjúság ikonja. Valamit kompenzáltunk, mivel mi már nem lehettünk forradalmárok. Emlékszem, Vicsek Károllyal együtt építettük a dél-szerbiai autóutat és ő a Fidel Castroról szóló könyvet vitte magával. Castro lett a beceneve, s ő ezt eleinte szívesen vette. Egy napon azonban furcsa fintort vágott, ha Castronak neveztem. Igaza volt, a becenévről lemondtam, mert torkig vagyok a demokrata jelszavakkal sáfárkodó önkényuralkodókról szóló történetekkel, figyelmemet inkább a lokális metamorfózisok kötik le, akik ugyanúgy sáfárkodnak a demokrata jelszavakkal, mint a nagyok. Arra gondolok, aminek tanúja vagyok. Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért szemlélik ma szótlanul a szabadság megnyirbálását. Mivel magyarázható ez? Csak a puszta félelemmel? Ez felszínes magyarázat, hiszen húsz évvel ezelőtt is okuk lett volna a félelemre. Talán jogosabban, mint ma. Talán arról van szó, hogy helyeslik a szabadság megnyirbálását? Helyeslik, hogy kipenderítsék onnan azokat, ahol ők is szerepelnek? Mikor jogos ez és mikor nem? Erről hallgatnak azok, akik hallgatnak a szabadság megnyirbálásának láttán. Nagy kár.

Hallgatnak és tudomásul veszem, hogy az inkvizítorok szókimondóbbak voltak. Márai remek regényében az Erősítőben az Inkvizíció legfőbb ura, a Kardinális mondta ki az eretnekség végzetes csíráját. Giordano Brunóval vitatkozva felismerte, hogy Bruno „Hitt abban, hogy az értelem erősebb, mint a hit. Aki egyezést hirdet a hit és az értelem között, áruló. Az ilyennek pusztulnia kell, mert előbb-utóbb elárulja a hitet. Vagy az értelmet.”

 

2021. február 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább