2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A kisebbségi magyar író a beszűkülő magyar világ hűséges foglya lett

Végel László
Végel László
A kisebbségi magyar író a beszűkülő magyar világ hűséges foglya lett

Nem veszem észre, hogy az új nemzedék érdeklődését leköti a jelenlegi európai dráma, sorsát és világát nem határozza meg az európai identitás megannyi dilemmája. Az izgalmas és sokszínű Jugoszlávia is eltűnt, a szerbiai irodalommal való kapcsolat pedig kimerül a kötelező udvariassági műfordításokkal. A szellemi interakció elmarad, lehet, hogy ezúttal ez így van rendjén. Végel László:

2021. január 17., vasárnap

Egy barátom ma reggel telefonon arról faggatott, hogy miért hökkentem meg annyira Wallerstein elmélkedésén a világkultúra és a nemzeti kultúra drámai viszonyán. Beismerem, látóköröm nem elég tág, a világkultúra meglétére eddig gondolni sem mertem. Engem eddig az európai és a nemzeti identitás kérdése foglalkoztatott, már csak azért is, mert az uralkodó közvéleményben (sajnos) a kettőt egyre többen konfliktusosnak tartják. A kilencvenes években úgy tűnt, hogy kiegészítik egymást, számomra az európai identitás vállalása emancipatórikus jellegű volt. Ma is kitartok mellette, miközben egyre inkább tapasztalom, hogy harminc év múltán a kettőt gyakran szembeállítják egymással, amivel sehogyan sem tudok megbékélni. Újvidéki, európai identitással rendelkező jugoszláviai magyar író vagyok. Egy nem létező országra hivatkozok, nem véletlenül, hiszen kulturálisan ez sokkal meghatározóbb számomra, mint az, hogy szerbiai. Konstantinović, Krleža, Andrić, vagy Kocbek (hogy csak néhányat említsek a „nagy öregek” közül) együttesen szerepeltek szellemi érlelődésem folyamán, nem választottam szét őket. Azt sem állítom, hogy a nemzeti identitástudat, a magyar író mivoltom, a jugoszlávság, az európaiság mindig és minden alkalommal ideális egyensúlyba került egymással. Erősen közrejátszottak a körülmények, hiszen a kilencvenes években, a kisebbségi közösség veszélyezettsége idején, nyilván a nemzeti érzés erősödött fel, viszont a hatvanas években a közösség is büszkén nevezte magát vajdasági magyarnak és nem vívódott annyira a nemzeti identitással, mint három évtized múltán. A viszonyrendszer tehát nem volt statikus, én is, akárcsak mások, ki voltam téve a történelem kalandjainak és tévedéseim csapdáinak. Időközben azonban a világ beszűkült. Nem veszem észre, hogy az új nemzedék érdeklődését leköti a jelenlegi európai dráma, sorsát és világát nem határozza meg az európai identitás megannyi dilemmája. Az izgalmas és sokszínű Jugoszlávia is eltűnt, a szerbiai irodalommal való kapcsolat pedig kimerül a kötelező udvariassági műfordításokkal. A szellemi interakció elmarad, lehet, hogy ezúttal ez így van rendjén. A kisebbségi magyar író a beszűkülő magyar világ hűséges foglya lett. Ebben a szellemi helyzetben érthetően gondolni sem merek a világkultúrára, ami pedig anélkül, hogy észrevennénk, belopakodik a hétköznapi életünkbe. Talán ezért lepődtem meg kelleténél jobban Walerstein esszéjének olvasása közben. (...) Mélységesen elgondolkodtatott az ÉS új számában Timothy Garton Ash történésszel készült interjú, amelyben Ash figyelmeztet: az Európai Unióban terjedő vélemény szerint, a közép-európai országok alig tekinthetők a felvilágosodott Európa részének, tehát ezeket az „alig felvilágosult” közép-európaiakat távol kell tartani, nélkülük kell előrelépni a mag-Európával. Az angol történész nem osztja ezt az egyre többször elhangzó nézetet, de figyelmeztet: mi lesz, ha a mag-Európa polgárai egyszer azt mondják: elég, ami szintén az EU-szkepticizmus megnyilvánulása, hiszen jól megjegyeztem azt is, hogy az angolok nem annyira az afrikai bevándorlók ellen tiltakoztak, hanem például a kelet-európai vendégunkások ellen.

 

2021. január 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább