2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Dragaštól Stockholmig

Németh Árpád
Németh Árpád
Dragaštól Stockholmig
Léphaft Pál karikatúrája

A minap – hóna alatt egy halom amerikai és angol lappal – szabadságra látogatott haza Molnár Imre, Los Angeles-i tudósítónk.

A többi között magával hozta az általunk már ismert, kontinentális jellegű Eu­ropean hetilap legújabb számát is. Abban az időjárás jelentést az öreg kontinens térképével il­lusztrálják, s ezt látva sóhajtott fel műszaki szerkesztőnk a címadó mondattal.

Tehát Dragaštól Stockholmig...

Megannyi asszociáció jut eszünkbe. Elhallgatunk, magunkba roskadunk; nekünk elsősorban Dragaš és környé­ke, az itt történtek sejlenek föl.

A horvát állam kihirdette szuvereni­tását, az ott élő szerbek (mintegy hét­százezren) válaszként – latba vetve az utoljára 45-50 éve lengetett halálfejes lobogót – kihirdették autonómiájukat. Az egymil­lió-hétszázezer albán autonómiáját, spa­nyol konkvisztádorok mintájára, tűzzel-vassal tiporj(t)ák el.

A belgrádi napilapok a srbi nagy­gyűlést fenségesnek titulálják, ugyanak­kor Tuđnan politologikai bukfencként nyilatkozza egy német lapnak, hogy a horvátországi szerb autonómiát (amit, ne fe­ledjük, Jugoslav Kostić, Vajdaság elnöke ja­vasolt fél évvel ezelőtt), nem ismeri el, viszont „a kosovói autonómia megszüntetését sem fogadhatja el”.

„Itt nem, de másutt igen” – harsogják politikusaink, sajtóorgánumaink (vagy az övé­ik), fittyet hányva kijelentéseik lázító következ­ményeire, sőt, szemrebbenés nélkül hivatkoz­va utóbb arra, hogy ők csak a nép akaratát közvetítik.

A nép akarata...

Ugyan ki kérdezett bennünket, mit aka­runk? Ki kérdez bennünket, milyen iskolába akarunk járni; milyen nyelven akarunk írni, olvasni; hajlandók vagyunk-e fizetni az egész­ségügyi szolgáltatásokért; adunk-e (egyebek között) pénzt a Kosovóban székelő karhata­lom fenntartására; Drmno építésére? Kit ér­dekel, akarunk-e napilapot; akarjuk-e, hogy a napilapot olyan valaki irányítsa, aki hozzánk vagy a többséghez hasonlóan gondolkodik, emellett pedig azt sem zavarja, ha netalán valaki másként merészel gondolkodni.

Nagy – a nevünkben is hatalomra jutott – vezetőinket az aggasztja a leginkább, hogy egyáltalán merjük a fejünket használni. Orwelli robotok sokkal inkább megfelelnének, olyanok, akik nem kérdeznek, nem áhítoznak, hovatovább: nem akarnak, akik béna szemlélői uralkodójuk kénye-kedvének (vö. Lajkó/Schlotzer eset etc).

Kizárólag önös hatalmi érdekeiknek aláren­delve mindent – magukat a népek tribunjainak kinevezve – bennünket ugrasztanak egymásnak.

Ki is itt a fűtő, faszikám? – idézhetném Balázs Attilát, vagy magyarán, kit is illett a döntés fennkölt joga?

Normáliséknál (rájuk szeretek hivatkozni) bennünket illetne. Miért ne lehetnénk mi is normálisak? (Egyen)jogunk, hogy válasszunk; jogunk, hogy leváltsunk, még akkor is, ha egyesek ennek pont az ellenkezőjét akarják elérni: bennünket leváltani.

Igenis mi fogjuk eldönteni, milyen iskolá­ba akarunk járni; milyen nyelven akarunk gondolkodni; szánunk-e (egyebek között) pénzt a kosovói karhatalom fenntartására.

Mint ahogy köztársaságunkban már dön­tögetnek is (no, nem a hatalmat!), vagy legalábbis tiltakoznak, hangjukat hallatják. A nišiek kizsákmányolással vádolják Belgrádot (ismerős, ugye?), a fővárosi asszonyok pedig erélyesen ellenzik a családtervezési törvény legújabb javaslatát, amely megadóztatná az utód nélküli házasságokat!

Nos, ennyit Dragašról, miközben Stock­holmban azon törik a fejüket, hogyan csatla­kozzanak Európához. Hát, nekik sem könnyű!

És merre tartunk mi? Egymás­nak?

Kárrr! – idézhetném ezúttal Léphaft Pál varját.

Mellesleg, legutóbbi számunk óta mindenki azt kérdezi tőlünk, esett-e bántódásunk. Nem tudom, miért gondolták, hogy kellene? Ott csak azt rótták fel, hogy az Elnöknek gyilkot adtunk a kezébe, holott a karikatúrán csak a hatalmat jelképező kardot és jogart fogja. Az viszont igaz, hogy százezer márkás kártérítést követel (majd) tőlünk az egyik miniszter(e) – (jellemző módon ő sem számol dé­nárban), dehát, istenem, milyen újság az, amelyiknek még sajtópöre sem volt.

Azt is rebesgetik, hogy kilakoltattak ben­nünket, pedig á…

Egyszerűen szűkös helyen szorultunk meg, úgyhogy mától új címre költözünk. Mindkét eddigi régi címünk is érvényes, úgyhogy a számunkra címzett kül­demények nem vesznek el.

S végezetül még csak annyit, hogy 10%-kal megdrágult a papír, hússzal pedig a nyomdai szolgáltatások Az áremelést megkí­séreljük magunk semlegesíteni, tehát a Nap­ló ára (egyelőre) változatlan. Az viszont biz­tos, hogy hamarosan újra bővülünk és szépü­lünk, ugyanis tervbe vettük a színes borítót, amellyel egy csapásra négy oldalt is nyer(ünk)nek.

1990. augusztus 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább