2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kurta szó a szólásszabadságról

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Kurta szó a szólásszabadságról

Bájosan tájékozatlan, elegáns miniszterek és miniszternők jelentették ki a közelmúltban, hogy ők – édes Istenem és becsszó – nem tudják, hogy mi a csuda az a jogállam. Egyszerű: a jogállam az az államberendezkedés, hölgyeim és uraim, magyarok! – amelyben az az ember, aki szamárságokat beszél, nem a tömlöcben ül, hanem otthon, és továbbra is szamárságokat beszél bántatlanul és zavartalanul, akkor is, ha a nyájas olvasó és e sorok írója megőrül a sötét dumájától. Tamás Gáspár Miklós:

Mindenekelőtt: a koronavírus-járvány realitás. Az oltás ez esetben is, más betegségek esetében is hatékony eszköz a fertőzés megelőzésére. Én, amint lehet, be fogom oltatni magam és másokat is arra szeretnék rábírni, hogy ugyanezt tegyék.

A szólásszabadságnak, mondják, vannak határai. Háborúban vagy vészhelyzetben a közösség (általában persze: a közösség nevében az állam, az állam nevében a végrehajtó hatalom és a közigazgatás) szűkebbre vonja ezeket a határokat a közveszély elkerülése végett. Háborúban pl. általában nem ajánlatos a katonai ellenfél elképzeléseinek méltánylata (akkor se, ha történetesen az ellenfélnek van igaza, ami előfordul).

Pénteken a Nemzeti Nyomozó Iroda őrizetbe vette dr. Gődény György gyógyszerészt, aki lázadást szít a koronavírus-járványt leküzdeni szánt intézkedések ellen, s aki nem hisz az egész járványban. Vele együtt még három (meg nem nevezett) koronaszkeptikus személyt is előállítottak. Ezeknek a embereknek a nézeteit és akcióit én erősen helytelenítem és eléggé veszélyesnek tartom.

Igen ám, de a szabadság veszélyes. A szólásszabadsággal sok mindent kockáztatunk, mindenekelőtt azt, hogy felebarátainkat, honfitársainkat megtévesztik felelőtlen vagy beszámíthatatlan emberek, s emiatt a nép szenvedni lesz kénytelen.

Ezért, mondják többen, üldözni kell a valótlanságot, a hazugságot, a rágalmat, a rémhírt.

Nem lenne rossz, föltéve, ha egyetérthetnénk benne, hogy mi a valótlanság és a többi.

Teszem azt, én a tömegmédiákban – gyakran jóhiszeműen terjesztett – tartalmak közül igen sokat tartok hazugnak és ártalmasnak, márpedig ezeket nem magánember terjeszti a laptopja segítségével, hanem milliárd forintokat mozgató (leggyakrabban félállami) vállalatok sok száz jól fizetett (vagy legalábbis megfizetett) munkatárssal, számtalan kedvezménnyel és kiváltsággal. Betiltásukhoz forradalomra, államcsínyre, erőszakra volna szükség. Pedig társadalomromboló hatásuk (gondoljunk a nemzeti, az osztály-, faj- és nőgyűlöletre vagy a homofóbiára) tagadhatatlan. De ez még semmi.

Elterjedt ugyancsak (nem annyira hatalmi, mint üzleti célokból) az álművészet és az áltudomány (mint a százezres példányszámban megjelenő népszerű „pszichológiai szakmunkák” és népszerű „életrajzok”, amelyek tönkreteszik a közízlést és hamis nézeteket propagálnak, érzékeny, sebezhető embereket vezetnek félre, nem szólva az ún. tévésorozatokról, valóságshow-król, az állítólagos „profi sport”-ról meg a csalás, népbutítás, antiszociális pénzszórás más alantas módszereiről). Ezeket nagyobb erkölcsi kockázat nélkül be lehetne tiltani és elvetemült elkövetőiket bebörtönözni.

Mégse tesszük, és helyesen tesszük, hogy nem tesszük. Ameddig ugyanis sok honfitársunk úgy gondolja, hogy mindebből szellemi hasznot remélhet, vagy amellyel – bár maga is tudja, hogy ostoba időfecsérlés – elszórakozhat ebben a kutya nehéz életben, addig (bár kártékony, akárcsak a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a kábítószerélvezet, a délibábos nyelvszármaztatás és a pornográfia) ezeket a gondűző pótcselekvéseket tolerálja az alkotmányos állam, amely a honpolgároknak nem nevelőjük és nem elöljárójuk.

Idetartoznak a „koronaszkeptikusok”, a „vírustagadók” és az oltásellenesek, akik szerintünk egyszerűen tévednek. A tévedést az alkotmányos állam nem bünteti, még ha fájlalja is. Dr. Gődény György honpolgári vita részvevője, amelyben a többség ráadásul (ha nem is szó szerint) ővele ért egyet – hiszen a többség egyelőre (sajnos) nem óhajtja a koronavírus-fertőzés ellen beoltatni magát – , ez reprezentatív, noha minden valószínűség szerint téves és káros álláspont, amelynek hangoztatásához dr. Gődénynek és mindenki másnak joga van. Annál is inkább, mert bizonyos, hogy az oltásellenesek jelentős részét nem ő győzte meg, ráadásul a koronaszkepszis és az oltásellenesség nemzetközi jelenség, ott is elterjedt, ahol dr. Gődényről (szerencséjére) senki nem hallott.

Rendkívül helytelen, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda vagy bármely más hatóság megfosztott négy – tagadhatatlanul nem túl bölcs – személyt a szabadságától, és reméljük, hogy perceken belül szabadon engedik őket.

Tudjuk, hogy manapság az állam befolyásos tényezői az emberi jogokat a gyíkemberek és/vagy az illuminátusok álnok trükkjének tekintik – épp most sikerült a jogállam fenyegető veszedelmét (amelynek oka Európából behurcolt szellemi vírus) kioperálniuk e tényezőknek hazánk sajgó testéből – , de egyelőre az emberi jogok mint olyanok még nem képezték betiltás és teljes szétmángorlás tárgyát. Ennek következtében dr. Gődénynek biztonságban kell (kellene) lennie minden ilynemű üldözés felől. Vitatkozni lehet, szabad dr. Gődénnyel, akár kikacagni is szabad, de az állam nem szólhat bele abba – még rendkívüli állapot esetén se – , hogy a kurrens vitákban valamelyik honpolgár miképpen foglal állást, beleértve a totális hagymázt.

Dr. Gődénynek és sorstársainak ezért szabadságot kell követelnünk. Elég érdekes, hogy ennyi viharos évszázad után még mindig (vagy már megint) érdemes – sőt: érdekes – kijelentenünk, hogy se a pofon, se a börtöncella eldobott kulcsa nem érv. Érdemes talán azt is megemlítenünk önnön védelmünkben, hogy a szabadság pártolása nem bűncselekmény (még), és hogy a jogegyenlőség (amely ellenfeleinket is szóhoz juttatja) érvényes, bár be nem tartott alkotmányos jogelv.

Bájosan tájékozatlan, elegáns miniszterek és miniszternők jelentették ki a közelmúltban, hogy ők – édes Istenem és becsszó – nem tudják, hogy mi a csuda az a jogállam. Egyszerű: a jogállam az az államberendezkedés, hölgyeim és uraim, magyarok! – amelyben az az ember, aki szamárságokat beszél, nem a tömlöcben ül, hanem otthon, és továbbra is szamárságokat beszél bántatlanul és zavartalanul, akkor is, ha a nyájas olvasó és e sorok írója megőrül a sötét dumájától.

De kétségtelenül meg kell védenünk dr. Gődényt és mindenki mást attól, hogy vele szemben cenzúrát és rendőri erőszakot alkalmazzanak: Magyarországon, Európában s még máshol is itt-ott (egyelőre) mindkettő tilos, törvénytelen. Remélem, az emberi jogi szervezetek már írják a följelentéseket, már fölkértek ügyvédet. S bízom benne, hogy hiába írok erről, s mire befejeztem a cikket, ezt a négy embert szabadon engedték és elnézést kértek tőlük. Önök, uraim, magyar honpolgárok, vannak jogaik, s erre az önök botladozó államát a nyomokban még föllelhető szabad magyar sajtó figyelmeztetni kénytelen, köteles és boldog.

Egyben szeretném a helyénvaló jogfilozófiai szigorral leszögezni, hogy a frász törje ki az ilyen idióta államot, amely annyira érti a saját alkotmányjogi kötelezettségeit, mint dr. Gődény a járványkórtant, a virológiát és a magyar helyesírást.

(444.hu)

 

2020. december 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább