2021. január 23. szombat
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát, nem volt fontos, ki a magyar, ki a szerb, de mióta átéltük a háborús éveket, ez is megváltozott. Amikor a régi időkről mesélek a gyerekeimnek, a fiam mindig azt mondja, hogy „Nektek legalább vannak szép emlékeitek, de nekünk nincsenek!” És ez annyira bánt, evvel mindig elszomorít. Szabó Angéla:

A csonoplyai Rajcsányi házaspárral beszélgettem nemrégiben arról, hogy majd harminc év elmúltával hogyan emlékeznek a 90-es években zajlott délszláv háborúk időszakára, hogyan élték túl azokat a hónapokat, amikor ott dörögtek az ágyúk, nem messze a falujuktól.

– Szörnyű időket éltünk akkoriban, jobb nem is gondolni rá, nem is szoktunk azt az időszakot emlegetni – mondta Rajcsányi Krizsán Jolán. 

– Sokan kaptak katonai behívót a csonoplyai férfiak közül?

–  A barátaink közül mindegyik megjárta a háborút.  Az unokaöcsémnek is el kellett mennie, de ő soha nem mesélt arról, hogy mit látott, miben vett részt. A szomszéd fiatalember bomlott elmével tért haza, és azóta sem heverte ki az ott átélt szörnyűségek hatását. A mi gyerekeink akkor még kicsik voltak, de az apjukat két alkalommal is elvitték tartalékosnak. Ráadásul úgy került a nyilvántartásba, hogy önként jelentkezett katonának – ami nem igaz.  Először a zombori kaszárnyába vitték, később meg a Duna-partra kapott beosztást, szerencsére a folyó innenső oldalán, nem irányították át horvát területre.

 – Mennem kellett volna nekem is a többiekkel, de én nagyon határozottan megtagadtam a parancsot, azért nem vittek át. Ezen múlott minden, ezért mondhatom most nyugodt lélekkel azt, hogy én nem vettem részt a háborúban, vagyis a harcokban. Mert nagyon piszkos háború volt az, nem arról szólt, hogy a hazánkat meg kell védeni, valami más volt mögötte – fűzi hozzá Jolán férje, Ferenc.

– Milyen feladatuk volt a Duna mellett?

– Mikor a zombori katonai egységgel megérkeztünk Gombosra, kivezényeltek bennünket a Duna-partra, négy-öt kilométerre a folyótól őrhelyeket alakítottunk ki, elszórtan, végig a part mellett. Figyelnünk kellett a túloldalt, ha ott mozgást észleltünk, jelenteni kellett. Ha a horvátok megindultak volna a folyó irányába, akkor be kellett volna avatkoznunk.

– Mennyien lehettek egy-egy csoportban?

– Kilencvenen, százan talán, de voltak ott fegyverek is, tankok is. Tőlünk mindössze 2 kilométernyire lehetett a híd, követhettük az ottani történéseket. Minden nap láttuk, ahogy szállították át a sebesülteket a zombori kórházba.

– Egyik rokonunk éppen a kórházban dolgozott, az intenzív osztályon. Mesélte, milyen szörnyű látvány volt a sok kéz- meg lábnélküli katona – mondja Jolán. – Nagyon megviselte őt is az az időszak, láttuk rajta. Időnként itt, a faluban is hallottuk az ágyúzást, félelmetes volt.

– Közel vannak a horvát határhoz. Nem fordult meg a fejükben, hogy elmeneküljenek?

 – Dehogynem, mihelyt kitört a háború, azonnal menni akartunk. Amerikába szerettünk volna eljutni, képesek lettünk volna két kisgyerekkel is nekivágni a nagy útnak, de nem tudtunk annyi pénzt összeszedni. Itthon maradtunk, és aztán még az 1999-es NATO-bombázást is át kellett vészelnünk. Görcsbe rándult a gyomrunk, ha megszólalt a légvédelmi sziréna, de azért csak kiálltunk az udvarra és vártuk, mi fog történni. Csonoplya és Kerény között van 9 siló, azokban békeidőben kerozint tároltak. Mindig attól rettegtünk, hogy valamelyiket találat éri. Szét is lőtték, de szerencsére csak azokat, amelyek éppen üresek voltak. A zombori repülőteret több alkalommal is bombázták, és egy üresen álló lakóház is találatot kapott.

A pusztítás nyomait nem csak itt láttuk. Két évvel ezelőtt eljutottunk a Plitvicei-tavakhoz, és döbbenten néztük a sok megrongált épületet, akad még bőven olyan, amit azóta sem újítottak fel.

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát, nem volt fontos, ki a magyar, ki a szerb, de mióta átéltük a háborús éveket, ez is megváltozott. Amikor a régi időkről mesélek a gyerekeimnek, a fiam mindig azt mondja, hogy „Nektek legalább vannak szép emlékeitek, de nekünk nincsenek!” És ez annyira bánt, evvel mindig elszomorít.

– Ferenc mennyi ideig viselte a katonaruhát?

 – Én valójában hosszabb ideig voltam tartalékos, mint fiatal koromban tényleges katona. Tizenöt hónapot szolgáltam a hadseregben, a háború alatt pedig 18 hónapig voltam távol a családomtól. Ezt be is írták a katonakönyvembe.

 

2020. november 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább