2020. november 29. vasárnap
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Le kell vetni, mint egy rongyos kabátot!

Bence Erika
Bence Erika
Le kell vetni, mint egy rongyos kabátot!

Nincs jó helyzetben a kritikai véleményének hangot adó. Nemcsak azért, mert bírálatával magára vonhatja a bírált személy(ek) haragját, hanem mert kritikája olyanokat is eltalálhat, akik ugyancsak az érintett területen dolgoznak, de munkájukat kiválóan végzik. Több évtizedes kritikusi/recenzensi tapasztalatom azt mutatja, hogy magukra a bírálatot inkább ők veszik, holott a tehetségteleneknek, a rosszul teljesítőknek, a felkészületleneknek, a lustáknak kellene okulniuk belőle. Bence Erika:

Az öndicséret diszkrét bája

Egyikük napilapban nyilatkozott, másikuk álnéven (a név és a pszeudonim hasonlósága miatt többen úgy vélik, a kettő ugyanaz a személy!) írt dicsérő hangvételű kommentárt egy (állítólagos) véleményportálon. A nyilatkozat az MNT (szak)emberei által koordinált televíziós távoktatásról szólt: az oktatás célját szolgáló 20 perces felvételek sikerességéről. A kommentár ugyancsak az MNT-t dicséri. Megtudjuk belőle, hogy „a Magyar Nemzeti Tanács munkatársai és koordinátora már évek óta azon munkálkodnak, hogy megfelelő és színvonalas könyvek és munkafüzetek kerüljenek a nebulók elé és a pedagógusok kezébe”, múlhatatlan érdeme az intézménynek, hogy „felkérte” a szerzőket, fordítókat, lektorokat, korrektorokat, grafikusokat stb. És ha ez nem lenne elegendő: „Elévülhetetlen a Vajdasági Magyar Szövetség képviseleti ereje ebben az ügyben, mert minden szinten képviselve van és tudja a közösség probémáit (sic!) és annak a módját is, hogy érvényesíteni tudja azokat.”

Őszintén remélem, hogy a nyilatkozó oktatási megbízott és az álneves cikkíró nem egy és ugyanaz a személy, mert létezhetetlen, hogy egy pedagógus ennyire ne legyen birtokában semmilyen, a szabatos fogalmazást és kifejezést lehetővé tevő íráskultúrának és affinitásnak. S talán, el kellene gondolkodnia azon, hogy az említett „névhasonlóság” miatt elhatárolódjék a többször is plagizált tartalmakkal tetten ért cikkíró tevékenységétől. Az internet ugyanis – sok átkosnak ítélt tulajdonsága mellett – ilyen szempontból nagyon megbízható, elég egy keresőprogram, néhány kattintás, és máris beazonosítja a gyanúsnak ítélt szöveg eredeti forrását. És nem lehet letagadni. Ott van megmásíthatatlanul, feketén-fehéren.  

Úgy látszik azonban, hogy az említett portál alapítói, főszerkesztője, támogatói és olvasói számára nem mérvadó fontosságú komponens a megjelent írások eredetisége, de az MNT és a VMSZ számára sem kényelmetlen, hogy egy ilyen portálon, efféle kontextusban hangozzék el a neve, minősítsék tevékenységét. S bár térségünkben ismert szólás utal arra, milyen az öndicséret „szaga”, az említett struktúrák évek óta alkalmazzák ezt a kizárólagos, önfényező, erőteljesen demagóg retorikát. Támogatóik és hívek jelentős része, nyilván, ezt akarja hallani, nem tud, vagy nem akar önálló véleményt formálni. Esetleg: nem mer. De rendjén van-e, hogy maga a képviselő, a megbízott, a szolgáltató mondja meg, hogy támogatásának vagy szolgáltatásának volt-e, s milyen hatása, sikere? Hiszen, ha valaki jól végzi munkáját, nincs szüksége arra, hogy önkényesen formált pozitív önképét másokra erőszakolja. A jelzett cikk alá írt kommentemben „kikértem magamnak”, mint „felkért” szerző, hogy a véleményt, amit csak én alkothatok meg saját és közvetlen tapasztalataim alapján, egy bizonyítottan plagizáló, álneves, propagandaterjesztő és – írásai tanúskodnak róla – egyértelműen pancser cikkíró fogalmazza meg, tegye közzé helyettem. Nem beszélve arról, hogy nem igaz.

Régi beidegződések kopott gúnyájában

Az elmúlt év őszén, miután a szakmában illetékes testület ajánlott a munkára, az MNT koordinátora valóban beszélt velem telefonon, és felkért arra, hogy vállaljam el az általános iskolai hetedik osztályos olvasókönyv és munkafüzet megírását azzal, hogy akaratom szerint választhatok (vagy nem) társszerzőt és munkatársakat (például: lektort és korrektort). Választottam. Nagyon jó csapattal dolgoztam, beleértve a kiadó szerkesztőjét is. Még véletlenül sem amatőrök, miként azt (remélem, csak meggondolatlanul) nyilatkozta a televízió műsorában a kisebbségi érdekszervezet említett munkatársa: „Senki sem profi…” De. Igen. És ezt a véleményt nem én alkottam – a bírált szervekhez hasonlóan – magamról/magunkról és munkánkról. Hanem a véleményalkotásban mérvadó szakvéleményezők és kritikusok. (Ha – ennek ellenére – mégis amatőrök lennénk, akkor miért bízta a munkát „ilyenekre” az érdekvédelmi szervezet? Vagy kire gondolt?)

Az említett telefonon kívül jómagam és munkatársaim semmilyen „múlhatatlan támogatást” nem kaptunk és nem is igényeltünk sem az MNT, sem a VMSZ részéről. Hacsak nem a kiadó által felkért recenzensek munkáját pluszban „felülbíráló”, a szervezet(ek) által angazsált, valahol a cenzor és a kritikus szerepe közötti térben ténykedő, minden bizonnyal „legmegbízhatóbb” recenzens tevékenységéről van szó. Nem értettem, a hatalomfitogtatáson kívül mi célt szolgált ennek az eljárásnak a beiktatása, hiszen korábban hárman is, köztük a jelölt véleményezőnél tekintélyesebb, jelentősebb szakemberek mondtak bírálatot a munkánkról. Mindenesetre, szerepe ellenére, igen hasznos és hozzáértő javaslatai voltak, amelyeknek nagyobb részét meg is fogadtam. Ha nem így lett volna, biztos, hogy megtagadom az együttműködést. Egyik megjegyzésén viszont nevettem, és szakmaiságra hivatkozva utasítottam el. Azt javasolta, hogy írjam meg a Nemes Nagy Ágnes költeményét értelmező egységben, hogy a költő „milyen szép nő volt”. Biztos az volt. De az irodalomtanítás szempontjából „bányarém” is lehetett volna. Mert nem arról szól. Irodalmat: szövegeket, jelenségeket, kulturális, mediális és textuális összefüggéseket értelmezünk. Egy nagyon bonyolult hálózatot járunk be, amikor irodalmat tanítunk. Ami nem csak irodalom. És nem csak magyar.

Nem írok véleményt az MNT oktatási megbízottja által „hallelujah”-zott” televíziós távoktatás felvételeiről. Megnéztem a magyar irodalomból készülteket. És nem szeretném bántani azokat a kiváló magyartanárokat, akik a lehető legjobbat tudnák nyújtani műveltségük és felkészültségük alapján, de egy ritka hanyag, felületes, kétségbeejtően rossz operatív terv alapján kell dolgozniuk. Miért? Mert a tervkészítők alkalmazásakor a szervezeti hűség, a szófogadás, a kis léptékű gondolkodás fontosabb volt a tantervértelmezési készségnél, az olvasottságnál, a korszerű szemléletben és módszerekben való jártasságnál.

Pedig visszaüt a dolog. Rá fognak jönni a tanulók (ha máskor nem, a kisérettségin), hogy Kosztolányi Dezső, a világ szürreális jelenségtartományai felé kilendülő versének megértése szempontjából a szövegközi átjárások értelmezésének van jelentősége, például a „farkasok órája”- és a Don Quijote-jelenségnek, nem annak, hogy a költő feleségét Harmos Ilonának hívták.

(Családi Kör)

 

2020. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább