2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Végel László
Végel László
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs tirannizmusával szembesülnek, hanem az új osztállyal. Az értelmiség jelentős része vagy különbékét köt a hatalommal, vagy „belülről rombol”, vagy kivonul a közéletből. Az utóbbi esetben marad az íróasztal, semmi tisztség, semmi stallum, semmi hivatal. Végel László:

2020. október 5., hétfő

Október 5!  Egy nap, amelyre fájó szívvel emlékezem és egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy mi történt valójában. Megbukott Milošević vagy lezárult egy korszak? Nem zárom ki az utóbbit, de abban már nem vagyok biztos, hogy új kezdődött. Helyette mind a mai napig tartó permanens átmeneti korszakban élek. Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is. A befejezetlen történetet pedig lehetetlen a felejtés bugyraiba taszítani. Húsz év után a Vreme különszámot szentelt a néhai remény napjának, amelyből a kiábrándulás napja lett, olvasom ki a Vremeben és a  más újságokban megjelent kommentárokból is. Jovo Bakić nem győzi felsorolni a „nagy nap” sarkalatos balfogásait. Naivok voltunk akkor, amikor elhittük, hogy a privatizáció, a szabadpiac, a parlamentáris demokrácia megoldja a gondjainkat, állítja. Én is nehéz szívvel emlékszem azokra a napokra.  Đelić hozta a nyugati neoliberális recepteket, amelyek Szerbiában végzetesen eltorzultak. A neoliberális kapitalizmus kedvezett a középréteg egy részének, amely 2008-ig egyre jobban érezte magát, de a munkavállalók, a szegényebb rétegek helyzete nem javult és Bakić szerint a jövőben rosszabb lesz. A hatalomra jutó Egyesült Szerb Ellenzék keretén belül baloldali párt nem volt – a mai ellenzéki tömörülésben sincs. Megszabadultunk Miloševićtől, de helyette a maffiával szövetkező tekintélyelvű oligarchia ölébe hullott a hatalom, fejtegeti Bakić. Egyedüli reménye, hogy a legfiatalabb nemzedék kész tiltakozni a kapitalizmus minden formája ellen, legyen az neoliberális vagy fasiszta. Húsz év után bevallom, hogy én is ünnepeltem a Szabadság téren, de a naplójegyzeteim tanúsága szerint lejegyeztem: újra győzött a nacionalizmus. Szeretném osztani Bakić reményét, hogy a húsz évi kerülőút után jönnek új nemzedékek, amelyek nem felejtenek, és nem ismétlik meg felmenőik hibáit. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen szembe kell nézniük a „dicsőséges október 5-e” kudarcaival, továbbá azzal is, hogy manapság sokkal bonyolultabb helyzetbe kerültünk. Akkoriban Szerbia európai ellenpont volt, ma legalább részlegesen igazodott a kelet-közép-európai etnopopulista trendekhez. A kilencvenes évek durva nacionalizmusa a demokratikus nacionalizmus diskurzusára váltott. A nemzetállami eszme felerősödött, legtöbbször kerüli a brutalitást, még a kisebbségi politikai elitek nagy részével is békét kötött. Szerbiát nem fenyegeti a gazdasági embargó, érkeznek a külföldi befektetők, s a szerbiai adófizetők pénzéből támogatott külföldi tőke érdeke a jelenlegi kormányzat konszolidálása. Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs tirannizmusával szembesülnek, hanem az új osztállyal. Az értelmiség jelentős része vagy különbékét köt a hatalommal, vagy „belülről rombol”, vagy kivonul a közéletből. Az utóbbi esetben marad az íróasztal, semmi tisztség, semmi stallum, semmi hivatal.

 

 

 

2020. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább