2021. augusztus 5. csütörtök
Ma Krisztina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Végel László
Végel László
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs tirannizmusával szembesülnek, hanem az új osztállyal. Az értelmiség jelentős része vagy különbékét köt a hatalommal, vagy „belülről rombol”, vagy kivonul a közéletből. Az utóbbi esetben marad az íróasztal, semmi tisztség, semmi stallum, semmi hivatal. Végel László:

2020. október 5., hétfő

Október 5!  Egy nap, amelyre fájó szívvel emlékezem és egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy mi történt valójában. Megbukott Milošević vagy lezárult egy korszak? Nem zárom ki az utóbbit, de abban már nem vagyok biztos, hogy új kezdődött. Helyette mind a mai napig tartó permanens átmeneti korszakban élek. Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is. A befejezetlen történetet pedig lehetetlen a felejtés bugyraiba taszítani. Húsz év után a Vreme különszámot szentelt a néhai remény napjának, amelyből a kiábrándulás napja lett, olvasom ki a Vremeben és a  más újságokban megjelent kommentárokból is. Jovo Bakić nem győzi felsorolni a „nagy nap” sarkalatos balfogásait. Naivok voltunk akkor, amikor elhittük, hogy a privatizáció, a szabadpiac, a parlamentáris demokrácia megoldja a gondjainkat, állítja. Én is nehéz szívvel emlékszem azokra a napokra.  Đelić hozta a nyugati neoliberális recepteket, amelyek Szerbiában végzetesen eltorzultak. A neoliberális kapitalizmus kedvezett a középréteg egy részének, amely 2008-ig egyre jobban érezte magát, de a munkavállalók, a szegényebb rétegek helyzete nem javult és Bakić szerint a jövőben rosszabb lesz. A hatalomra jutó Egyesült Szerb Ellenzék keretén belül baloldali párt nem volt – a mai ellenzéki tömörülésben sincs. Megszabadultunk Miloševićtől, de helyette a maffiával szövetkező tekintélyelvű oligarchia ölébe hullott a hatalom, fejtegeti Bakić. Egyedüli reménye, hogy a legfiatalabb nemzedék kész tiltakozni a kapitalizmus minden formája ellen, legyen az neoliberális vagy fasiszta. Húsz év után bevallom, hogy én is ünnepeltem a Szabadság téren, de a naplójegyzeteim tanúsága szerint lejegyeztem: újra győzött a nacionalizmus. Szeretném osztani Bakić reményét, hogy a húsz évi kerülőút után jönnek új nemzedékek, amelyek nem felejtenek, és nem ismétlik meg felmenőik hibáit. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen szembe kell nézniük a „dicsőséges október 5-e” kudarcaival, továbbá azzal is, hogy manapság sokkal bonyolultabb helyzetbe kerültünk. Akkoriban Szerbia európai ellenpont volt, ma legalább részlegesen igazodott a kelet-közép-európai etnopopulista trendekhez. A kilencvenes évek durva nacionalizmusa a demokratikus nacionalizmus diskurzusára váltott. A nemzetállami eszme felerősödött, legtöbbször kerüli a brutalitást, még a kisebbségi politikai elitek nagy részével is békét kötött. Szerbiát nem fenyegeti a gazdasági embargó, érkeznek a külföldi befektetők, s a szerbiai adófizetők pénzéből támogatott külföldi tőke érdeke a jelenlegi kormányzat konszolidálása. Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs tirannizmusával szembesülnek, hanem az új osztállyal. Az értelmiség jelentős része vagy különbékét köt a hatalommal, vagy „belülről rombol”, vagy kivonul a közéletből. Az utóbbi esetben marad az íróasztal, semmi tisztség, semmi stallum, semmi hivatal.

 

 

 

2020. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A koszovói csavar

A szerb alkotmány szerint Koszovó Szerbia része. Ha Orbán tiszteletben tartja a szerbiai alkotmányt, akkor Koszovó >

Tovább

A Tanyaszínház kálváriája

Hajnalnak és Pásztornak, ha csak egy pici önérzete/önbecsülete van, ilyen és ennyi blamázs, közfelháborodás után önként >

Tovább

Némi tisztázás, kurtán

Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: >

Tovább

A páriák és az ellenzékiséget imitálók

A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár >

Tovább

A kulturális háború halottai

A fasizmus pusztítása békésen, számottevő akadály és nehézség nélkül bontakozik ki – ezt neveztem huszonegy évvel >

Tovább

Magyar Nemzet kontra Hajnal Jenő

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az >

Tovább

Elkártyázott tolerancia

Köztudott, hogy legnagyobbnak – és legmagyarabbnak – tartott költőnk, Petőfi Sándor származása szerint nem volt magyar. >

Tovább

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább