2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Konformizmus-vita

Végel László
Végel László
Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, végül is az európai és a jugoszláviai hatvannyolc mentette meg. Ez hozott még egy utolsó nagy fellobbanást, amelynek a fényét nem lehet elfelejteni. Pár év múlva, Bosnyák szerint, bekövetkezett a vereség. Azoknak az eszméknek a veresége, amelyeket továbbra is a legértékesebbnek tartok. Az volt a legjobb bennünk, ami vereséget szenvedett, vagy amelyekhez hűtlenek lettünk. Végel László:

2020. szeptember 8., kedd

Az elmúlt pár esztendőben több alkalommal is megemlékeztek az Új Symposion folyóiratról, amelynek hosszú ideig egyik szerkesztője voltam. Rendben is találtam hiszen a folyóirat rászolgált erre, de sajnos az „ünneplés” megrekedt a személyes érdemek tálalásában. Jöttek mentek a nemzedékek, és minden rendben találtatott. Milyen kulturális modellt képviselt? Milyen eszmék hatottak rá? Milyen belső szellemi, esztétikai ellentmondásokkal vergődött? Egy vonulat létezett benne vagy több, sokszor egymással ellentétes? Baloldali volt vagy nem? Attól a gondolattól meg különösen óvakodtak az ünneplők, hogy kifejtsék: időszerű-e a folyóirat ma vagy nem? Mi benne az időszerű és mi nem?  Azoknak a verseknek, novelláknak és kritikáknak a legnagyobb része akár a HÍD-ban is megjelenhetett volna. Mi tette mégis az Új Symposiont egyedivé? Bosnyák István a Politikai Symposion a Délvidéken című 2003-ban megjelent könyve ezeket a kérdéseket is meri feszegetni. Engem különösen meglepett, hogy hozzányúlt a mindmáig nagy tabuhoz, a konformizmus-vitához és ahhoz, hogy miért talált kedvezőtlen fogadtatásra az Egy makró emlékiratai és Tolnai Érzelmes tolvajai A nemzedék elsőszámú kritikusa Bányai János – írja Bosnyák – nem rejti véka alá, hogy az Új Symposionban megjelenő elutasító kritikája éppen az említett regényekre irányul. Szerinte prózairodalmunk „szinte egyenes irányba halad a nem konszolidáló, de önmagát éppúgy nem ismerő tördelékalakok, zagyvaegyéniségek, részlethősök” ábrázolása felé. A főszerkesztő Fehér Kálmán pedig A konformista erkölcs és az erkölcstelen nonkonformista című esszéjében azt állítja, hogy a szocialista önigazgató társadalomban káros a nonkonformizmus. A főszerkesztő azon háborodik fel, hogy „az utóbbi időben nagyon divatossá vált a konformista és a nonkonformista jelleg kiemelése (…), ami olyan jellemző az utóbbi időben megjelent írásokra (…) bevonulnak a hipsteri és a beatniki hősök (…) Igy borul fel lassan a valóság, hogy pozitív helyet kapjanak benne a nonkonfrmisták, hosszú hajjal, gitárral a kezükben és a lelkükben nagy, nagy unalommal…” Bosnyák könyvének alcíme: Egy  ellenzéki nemzedék  mozgalmi kibontakozása és veresége. Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, végül is az európai és a jugoszláviai hatvannyolc mentette meg. Ez hozott még egy utolsó nagy fellobbanást, amelynek a fényét nem lehet elfelejteni. Pár év múlva, Bosnyák szerint, bekövetkezett a vereség. Azoknak az eszméknek a veresége, amelyeket továbbra is a legértékesebbnek tartok. Az volt a legjobb bennünk, ami vereséget szenvedett, vagy amelyekhez hűtlenek lettünk.

 

2020. szeptember 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább