2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Montaigne Esszéi

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, de a maival - amiben nem politizálok - kivételt teszek, ízelítőként. Végül is, azért ír az ember, hogy valaki elolvassa ... Csorba Zoltán:

Ma reggel – ahelyett, hogy végre elkezdtem volna a tervezett akvarell-festést – Montaigne Esszéit olvastam. Szabadságon vagyok, megtehetem. Tegnap késő délután késztetést éreztem, hogy, hosszabb kihagyás után, franciául olvassak. Kár lenne veszni hagyni ezt a tudásomat. Jacques Prévert életéről olvastam, érdekes részleteket tudtam meg a Barbara vers költőjéről, a legtartósabb örökzöld, a Hulló falevél dal szövegírójáról. Prévert-nek köszönhető, vagy ő a tehető felelősnek, hogy a francia könnyűzene szövegcentrikus. Magasra tette a lécet, még a két háború között. Utána akármivel egyszerűen nem jelentkezhettek szövegírók. Szerzemény olyan szöveggel, hogy „Ne menj el, gyere vissza, összetörted a szívemet ...” nemigen kerül rögzítésre. Noha, egy másik francia örökzöldnek, Jacques Brel felejthetetlen szerzeményének éppen az a címe, hogy Ne me quitte pas – azaz, ne hagyj el. (Angol átköltésben If You Go Away). Csak Brel ezt a gondolatot, kérést olyan szinten öntötte versbe, hogy okulhatnak a szövegírók. Az utóbbi időben nem kísérem a francia könnyűzenét, de hiszem, hogy ez a követelmény megmaradt. Ami akkora hagyomány, mint Vajdaságban a jó házi pálinka.

Mivel a könnyű bemelegítés sikerült, ma már komolyabb irodalomhoz nyúltam. Azt nem írom, hogy eredetiben olvastam, mert – az első magyar fordításban Montaigne Mihálynak (!) nevezett – író műveit a XVI. századi francia nyelven írta. Igaz, az egyetemen tanították a régi francia nyelvet is, az Esszéket olvastam abban a formában is. Ezúttal azonban  –1962-ben André Gide előszavával megjelent – modern francia nyelvű változatot vettem kézbe. Mivel Montaigne többnyire Cicero, Horatius, Seneca és más klasszikus írók, filozófusok gondolataiból indult ki és arra építette mondandóját, érdekes lenne egyes témát az én gondolkodásom szerint megírni. Folytatni a gondolatmenetet. Igaz, jó esszét még pályafutásom alatt nem sikerült összehozni. (Jut eszembe Bada Dada: "Anyám főz, apám esszét ír.") De az előzőekben már foglalkoztam azzal, hogy a műfaji követelményeket általában lazábban veszem.

Montaigne-el kapcsolatban eszembe jutott egy régi, kellemetlen leégésem. Amikor megkezdtem tanulmányaimat az Újvidéki Bölcsészeti Kar Francia Nyelv és Irodalom Tanszékén egy olyan lány volt a barátnőm, aki rengeteget olvasott, nálamnál sokkal járatosabban mozgott az irodalomban és általában műveltsége túlszárnyalta az én akkori szintemet. Középiskolás koromban ugyanis a foci és a zene ( a focizás és a zenélés) érdekelt elsősorban, az irodalom és az olvasás, bevallom, háttérbe szorult. Volt mit a későbbiekben bepótolnom.

Egy beszélgetés alkalmával az esszékre terelődött a szó. Azt találtam mondani, hogy „Montesquieu esszéi”. A lány kijavított, hogy nem Montesquieu, hanem Montaigne. Erre felfortyant a hiúságom és visszapofáztam: melyikünk tanul az egyetemen francia irodalmat, te vagy én? A válasza: te, ezért nagyobb a baj. De majd ha befejezed az egyetemet, minden(ki) a helyére kerül. (Az én műveltségem is).

Mentségemre legyen mondva – ezt akkor nem hoztam fel – hogy akkor épp, hogy csak elkezdtem a tanulmányaimat, a francia irodalom órákon még csak, Villonig jutottunk. Misi a második év, Montesquieu Károly (az ő nevét is fordításban használták) és a Felvilágosodás kora a harmadik év tananyagában került sorra. A tévedést és bunkó reakciómat azóta is szégyellem.

 

2020. szeptember 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább