2022. augusztus 8. hétfő
Ma László, Domonkos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Montaigne Esszéi

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, de a maival - amiben nem politizálok - kivételt teszek, ízelítőként. Végül is, azért ír az ember, hogy valaki elolvassa ... Csorba Zoltán:

Ma reggel – ahelyett, hogy végre elkezdtem volna a tervezett akvarell-festést – Montaigne Esszéit olvastam. Szabadságon vagyok, megtehetem. Tegnap késő délután késztetést éreztem, hogy, hosszabb kihagyás után, franciául olvassak. Kár lenne veszni hagyni ezt a tudásomat. Jacques Prévert életéről olvastam, érdekes részleteket tudtam meg a Barbara vers költőjéről, a legtartósabb örökzöld, a Hulló falevél dal szövegírójáról. Prévert-nek köszönhető, vagy ő a tehető felelősnek, hogy a francia könnyűzene szövegcentrikus. Magasra tette a lécet, még a két háború között. Utána akármivel egyszerűen nem jelentkezhettek szövegírók. Szerzemény olyan szöveggel, hogy „Ne menj el, gyere vissza, összetörted a szívemet ...” nemigen kerül rögzítésre. Noha, egy másik francia örökzöldnek, Jacques Brel felejthetetlen szerzeményének éppen az a címe, hogy Ne me quitte pas – azaz, ne hagyj el. (Angol átköltésben If You Go Away). Csak Brel ezt a gondolatot, kérést olyan szinten öntötte versbe, hogy okulhatnak a szövegírók. Az utóbbi időben nem kísérem a francia könnyűzenét, de hiszem, hogy ez a követelmény megmaradt. Ami akkora hagyomány, mint Vajdaságban a jó házi pálinka.

Mivel a könnyű bemelegítés sikerült, ma már komolyabb irodalomhoz nyúltam. Azt nem írom, hogy eredetiben olvastam, mert – az első magyar fordításban Montaigne Mihálynak (!) nevezett – író műveit a XVI. századi francia nyelven írta. Igaz, az egyetemen tanították a régi francia nyelvet is, az Esszéket olvastam abban a formában is. Ezúttal azonban  –1962-ben André Gide előszavával megjelent – modern francia nyelvű változatot vettem kézbe. Mivel Montaigne többnyire Cicero, Horatius, Seneca és más klasszikus írók, filozófusok gondolataiból indult ki és arra építette mondandóját, érdekes lenne egyes témát az én gondolkodásom szerint megírni. Folytatni a gondolatmenetet. Igaz, jó esszét még pályafutásom alatt nem sikerült összehozni. (Jut eszembe Bada Dada: "Anyám főz, apám esszét ír.") De az előzőekben már foglalkoztam azzal, hogy a műfaji követelményeket általában lazábban veszem.

Montaigne-el kapcsolatban eszembe jutott egy régi, kellemetlen leégésem. Amikor megkezdtem tanulmányaimat az Újvidéki Bölcsészeti Kar Francia Nyelv és Irodalom Tanszékén egy olyan lány volt a barátnőm, aki rengeteget olvasott, nálamnál sokkal járatosabban mozgott az irodalomban és általában műveltsége túlszárnyalta az én akkori szintemet. Középiskolás koromban ugyanis a foci és a zene ( a focizás és a zenélés) érdekelt elsősorban, az irodalom és az olvasás, bevallom, háttérbe szorult. Volt mit a későbbiekben bepótolnom.

Egy beszélgetés alkalmával az esszékre terelődött a szó. Azt találtam mondani, hogy „Montesquieu esszéi”. A lány kijavított, hogy nem Montesquieu, hanem Montaigne. Erre felfortyant a hiúságom és visszapofáztam: melyikünk tanul az egyetemen francia irodalmat, te vagy én? A válasza: te, ezért nagyobb a baj. De majd ha befejezed az egyetemet, minden(ki) a helyére kerül. (Az én műveltségem is).

Mentségemre legyen mondva – ezt akkor nem hoztam fel – hogy akkor épp, hogy csak elkezdtem a tanulmányaimat, a francia irodalom órákon még csak, Villonig jutottunk. Misi a második év, Montesquieu Károly (az ő nevét is fordításban használták) és a Felvilágosodás kora a harmadik év tananyagában került sorra. A tévedést és bunkó reakciómat azóta is szégyellem.

 

2020. szeptember 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Tovább

Európa kulturális fővárosában?

Hogy valami még sincs rendben a városrendészeti tervvel bizonyítja az is, hogy a Sodros megóvását követelő >

Tovább

Mit mondana ma Szolzsenyicin?

Putyin ukrajnai agressziójáról. Mit mondana arról a Putyinról, akiről a halála előtt reményteljesen nyilatkozott. Szolzsenyicin már >

Tovább

Vajdaságban nincsenek nemzeti alapú incidensek?

A Vasa Stajić és a József Attila általános iskolában történtek arra utalnak, hogy Újvidéken (de bizonyára >

Tovább

„Föllázadunk ellenetek, szegény hatalmasok, de nem gondolunk rátok”

Csúnya dolog, hogy megszavazzátok meg aláírjátok, de ne izguljatok: fikarcnyit se törődünk veletek. Egymással törődünk meg >

Tovább

Újabb lépést tettünk Putyin felé

Vajon a kelet-közép-európai és a balkáni bársonyos forradalmak végső soron nem autokráciába vezettek? Franzen mindehhez hozzátette, >

Tovább