2021. február 24. Szerda
Ma Mátyás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Színjátszó logika

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Színjátszó logika

Boldogan támogatjuk a színiakadémiát, de miben? A vezetőinek teljesen kilátástalan egyezkedésében a szerintük is elfogadhatatlan, ellenséges, antidemokratikus, ősreakciós kuratóriummal vagy a diákság elutasító, következetes akcióiban? A diákság meg akarja tartani azokat a vezetőket, tanárokat, akik egészen mást csinálnak, mint a hallgatóik. Tamás Gáspár Miklós:

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE, színiakadémia) autonómiájának széttiprása után gyönyörű és lelkesítő tiltakozás, ellenállás bontakozott ki. A színiakadémiai diákság, a többi egyetemek hallgatói, a maradék független sajtó, a magyar értelmiség határon innen és túl, a legjobb intézmények, a rokonszakmák képviselői bátor, ötletes és jó stílusú szolidaritási szövegeket tettek közzé, az egyetem szenátusa közösen lemondott, a diáktüntetések meghatók és szépek. A tiltakozást külföldön is nagy rokonszenv kíséri.

Mindenben támogatjuk a színiakadémiát.

Igen ám, de miben is?

Amikor a kormány eldöntötte, hogy alapítványi működési formába viszi át a színiakadémiát, akkor az SZFE vezetősége – bár bírálta ezt – nem tiltakozott, hanem neveket javasolt a kinevezendő kuratóriumba. Az Orbán-kormány pontosan azt tette válaszul, amit ilyen puha ellenféllel szemben tenni kell: az SZFE szenátusának javaslatait egyáltalán nem vette tekintetbe, és megvetőleg kinevezte az egyetem fölé az egyetem legádázabb ellenségeit.

Erre kitört a tiltakozás és az ellenállás. A bátor és okos diákifjúság lezárta az épületet, ahová nem engedi be a Vidnyánszky-féle kuratórium és a Nemcsák-féle fölügyelő bizottság tagjait, közölte, hogy nem ismeri el (persze pontatlan fogalmazással: „nem fogadja el”) a kuratóriumot és a fölügyelő bizottságot, a szenátus – mint említettem – lemondott.

Ez értelemszerűen azt jelentené – bár ezt világosan senki nem mondta ki – , hogy az SZFE követeli a kormánytól a sérelmes intézkedések visszavonását, a Vidnyánszky-féle kuratórium elejtését (kinevezésének törlését).

Fölmerült „értelmiségi körökben”, hogy javasoljuk az összes magyarországi színházaknak, lépjenek sztrájkba: addig ne legyenek Magyarországon színházi előadások, addig ne mutassanak be magyar filmeket, ameddig a Vidnyánszky-féle kuratórium a helyén van és ameddig nem állítják vissza hiánytalanul az SZFE szenátusának jogköreit.

Hiszen ilyesmi következnék abból, hogy „nem fogadják el” a kormány által önkényesen kinevezett kuratóriumot és fölügyelő bizottságot.

Erre azonban mit olvasunk?

Azt, hogy a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK) javaslatára a színiakadémia lemondott, de még hivatalban lévő szenátusa szeptember 8-án tárgyalóasztalhoz ül a Vidnyánszky-féle illegitim kuratóriummal, amelyet úgymond „nem fogad el”.

Ez azonban a Vidnyánszky-féle kuratórium elismerését és legitimálását jelenti. Az SZFE diáksága nem engedi be Vidnyánszkyt a színiakadémia épületébe, hát találkoznak vele az egyetem vezetői másutt. Hiába őrzik és szalagozzák be az épületet, ha megkerülik őket, és másutt kifejezetten az ellenkezőjét csinálják annak, amit közösen elhatároztak.

Az SZFE félig-meddig lemondott vezetősége nem értette meg, hogy az ő tárgyalópartnere nem Vidnyánszky Attila és csoportja, hanem a kormány, amelytől – bár csak homályos és közvetett módon – azt követeli, hogy Vidnyánszkyék kinevezését vonja vissza, hiszen a kuratóriumot nem tartja legitimnek, nem fogadja el, nem ismeri el.

Vagy mégis?

S az meg hogyan lehetséges, hogy a HÖOK szembehelyezkedik a színiakadémia hallgatói önkormányzatának állásfoglalásával? Az SZFE HÖK (vagyis a színiakadémiai diákság) nem fogadja el a Vidnyánszky-kuratóriumot, a diákok országos képviselete pedig az elutasított kuratóriumot az SZFE vezetőivel közös tárgyalóasztal mellé ülteti le? Az ilyesminek a neve: árulás.

De miért tárgyal a színiakadémia távozó vezetősége a számára (állítólag) nem létező kuratóriummal?

Rejtély.

Hiszen ha olyasvalakivel tárgyalok, akinek a tárgyalási fölhatalmazását (és egyáltalán: a legitimitását) nem ismerem el, akkor a tárgyaláson esetleg elért megegyezés nem érvényes – meg aztán az égvilágon semmi értelme nincs. Vagy pedig az elismerés megvonása nem volt őszinte.

Tehát mi a helyzet?

A diákság elutasítja a Vidnyánszky-féle kuratóriumot – vasárnap (szeptember 6-án) is tüntetni fog ellene – , a távozó szenátus viszont tárgyal vele.

Fölfigyelt valaki erre az ellentmondásra?

Eddig nem.

A Magyar Rektori Konferencia és a HÖOK „egyeztetésről” beszél. Hajlandó Vidnyánszky Attila visszavonni az SZFE vezetésének általa elrendelt, teljes jogfosztását? Azt mondja, hogy nem. Mit lehet itt összeegyeztetni? Semmit se.

Mivel nem tételezem föl, hogy a színiakadémia még működő szenátusa elárulta volna a tiltakozás és ellenállás ügyét, csak egy magyarázat kínálkozik: az egyetem vezetősége elmulasztott logikusan gondolkozni, és nem vette észre, hogy szembefordult az SZFE hallgatóival, akik a jelek szerint szintén nem vették (mostanáig) észre, hogy mi folyik.

Boldogan támogatjuk a színiakadémiát, de miben?

A vezetőinek teljesen kilátástalan egyezkedésében a szerintük is elfogadhatatlan, ellenséges, antidemokratikus, ősreakciós kuratóriummal vagy a diákság elutasító, következetes akcióiban? A diákság meg akarja tartani azokat a vezetőket, tanárokat, akik egészen mást csinálnak, mint a hallgatóik.

Egyezkednek, lemondanak, méltatlankodnak, szomorkodnak, távoznak.

Ellenállás és egyezkedés. A kompromisszum büszke elutasítása és békés elfogadása. Egyszerre.

Hazám, hazám, a mindenit.

(444.hu)

 

2020. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább

Sinkó, Herceg és Tito

Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >

Tovább

Megkísérelni a váltást!

A magyar közösségnek nincsen sem lehetősége, sem ideje egy újabb választási bojkottra, mivel az csak a >

Tovább

Előléptették, vagy felfelé buktatták?

Nyilas Mihály 2014-től 2020-ig, vagyis hat hosszú éven át a Tartományi Kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási >

Tovább