2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Varga Horgosi Zoltán (1952-2020)

Zoli

Jelenetek egy sógorságból

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Zoli

Ford Cortina – ez az első asszociációm Zolival kapcsolatban. Meg, hogy a hetvenes évek legelején egy őrült pasi halált megvető sebeséggel vette be a kanyarokat a sugárúton. Legalább is nekem olybá tűnt. Az Irénke néni és a Matyi bácsi autójával száguldozott a sógor, amikor megismertem. Kissé meg is szeppentem, mert akkoriban nekünk csak egy Skodára (100S) futotta, azt is az első adódó alkalommal felfordítottam a palicsi víkendtelepen. Bemutatkozni csak így érdemes. Zoli már régen udvarolt az Ildikónak, amikor Zsuzsival mi összejöttünk. Ő fogadott be a csapatba. Az idősebb „fiú” jogán.

Mindketten Belgrádban jártunk egyetemre, azzal, hogy Zoli, példás gimnáziumi eredményei és a természettudományok iránti érdeklődése miatt egy komoly karra iratkozott be. Az orvosi mellett az én pszichológiám (elszámoltam tízig): nem volt annyira komoly. Azért lehet, hogy valaki komolyan vette. Így aztán Zoli ott gürcölt Belgrádban egy házinéninél, aki jól főzött szerb specialitásokat. Mi meg, megboldogult Klein Péter barátommal a mozikat jártuk napközben, kevésbé fedhetetlen cimmerjeimmel pedig esténként a Šumatovac és Pod lipom nevű olvasóköröket. A tudás iránti vonzalom nem ismer üres poharat.

Még a hetvenes évek elején tartunk, méghozzá az Adrián (szinte biztos, hogy Poreč), egy apartman szobájában. Úgy kerültünk oda, hogy először mentünk együtt nyaralni a lányokkal. Zoli, aki mindig is vonzódott a zenéhez és tudott is zongorázni, hozott magával egy gitárt. És akkor, annak a szobának az ágyán ülve/térdepelve elénekeltük a Simon and Gurfankel akkor megjelent albumát, a Bridge over Troubled Water-t. Hogy ebből nem lett isztriai botrány az elsősorban annak köszönhető, hogy a Zoli énekelt, én meg hápogtam, nehogy valami közeli hallásérzékeny fülnek tartós károsodást okozzak. De az egy jó délután volt!

Már jóval később, szintén az Adrián, de akkor már gyerekekkel (Ági és Gabi, Árpi később jött) és Kovács Sanyival meg Cecivel nyaraltunk. A kötelező vacsora előtti whiskyzés közben a Sanyi meg én magasröptű vitákat folytattunk arról a sarkalatos témáról, hogy melyik a világ legjobb órája. Sanyi aranyműves volt, én meg tudálékos – szóval értettünk az órákhoz. Rolex, Patek Philippe, Vacheron Constantin, Cartier stb. Röpködtek a nevek és méltán megalapozott érvek, a csöndes Zoli meg egy sarokban ülve huncut mosollyal szürcsölgette a whiskyjét. Harmadik vagy negyedik nap úgy látszik már nem bírta cérnával és hirtelen beleszólt a nagyok disputájába:

Tudjátok-e, hogy melyik a legjobb és legpontosabb óra a világon?

Dermedt csend támadt: az óratudomány két primáriusza lenéző mosollyal fordult a pimasz okvetetlenkedőre:

Na, melyik?

A Le Grand Complication!

Kitört a röhögés. A lányok, mit lányok, az anyák és a gyerekek jobbnak látták visszafogni lélegzetüket: a feszültség tapinthatóvá vált. Nem húzom tovább az időt: megtörtént a fogadás. Whiskybe, mi másba.

Néhány nap múlva befordultunk az autókkal az Ildikóék kertvárosi utcájába, leparkoltunk és Zoli csapot-papot otthagyva elrohant a hátsó épület felé. Lepakoltunk és még kis sem töltöttük a hazatérés első italát, amikor Zoli egy csomó újsággal a kezében megjelent. Mint kiderült a Start néhány számát tartotta a kezében, gyorsan fellapozta őket, majd miután megtalálta, amit keresett, az orrunk alá tolta. Több oldalas cikk foglalkozott azzal, hogy hogyan jött létre a világ legjobb órája, amelyet fejedelmek szoktak egymásnak ajándékozni (tudtommal ez még Titónak se jutott eszébe, ő „leragadt” a Rolexnél és a Pateknál). Elveszítettük a whiskyt és óraszakértőként megbuktunk. A történet utórezgése, hogy a Start cikkének szerzője egy Nino Košutić nevű zágrábi újságíró, akivel később Prágában együtt dolgoztam a Szabad Európánál.

Ahogy én látom és érzem, ez a csöndes bölcsesség jellemezte Zolit a hivatásában is és a családi életében is. Hajdújárási faluorvosként, a szabadkai kórház belgyógyász osztályvezetőjeként egyaránt. Megszámlálhatatlan esetben fordultam hozzá (a világ bármely tájáról is), hogy a legújabb halálos betegségem ügyében kérjem ki a véleményét. Soha nem vett félvállról, és én mindig az utolsó szóig betartottam, amit tanácsolt. A szememben ő volt az Orvos. Na, meg persze a Zoli.

Most azonban panasszal élnék: Zolikám, ezentúl milyen számon hívjalak fel, amikor egy újabb szörnyű kór rám támad?

Nyugodj békében, 68 éved alatt annyi jóságot árasztottál magad körül, mint senki más, akivel találkoztam.

2020. augusztus 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább