2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az elnök rémálma (Trumpizmusok)

Nőtípusai közül a legveszélyesebbet kapta ellenfeléül

Az elnök rémálma (Trumpizmusok)

Donald Trump két dologtól retteg az életben: a le nem …tethető nőktől – és a novemberi vereségtől. Az utóbbi esetében ugyanis olyan államügyészekkel fog meggyűlni a baja, mint Kamala Harris volt. Aki hosszú éves ügyészi pályáját kezdte azzal a bírósági vádemelést befejező hivatalos kifejezéssel, ami most kampánymottójává lett: „Kamala Harris, a nép nevében” Trumpban nem véletlenül nő az aggodalom. Purger Tibor:

Nemcsak, hogy színesbőrű, de még nő is…

Mint szinte minden mást a világon, Donald Trump két nagy csoportra osztja a nőket: az egyikbe azok tartoznak, akiket megvehet magának (mindenkori felesége, lányai, beosztottjai, k..ái, valamint a fanatikusan rá szavazó „háziasszonyok”), a másikba pedig azok, akiket nem: az okos, erős nők, akik nem ijednek meg tőle és nem vetik magukat hanyatt a milliói láttán. Utóbbiakat nemes egyszerűséggel az „undokok” gyűjtőnév alatt tartja számon.

A második csoport legismertebb képviselői: Nancy Pelosi demokrata párti házelnök, Hillary Clinton, a volt vetélytárs (aki majd hárommillióval több szavazatot kapott, mint Trump) és a 2016-os republikánus előválasztások üzletasszony-jelöltje, Carli Fiorina. Trump legújabb – és egyben legveszélyesebb – női nemezise pedig Kamala Harris, az idei demokrata párti alelnökjelölt.

Akárkit is választott volna a posztra Joe Biden, a jelenlegi elnök azonnal elkezdte volna azt mocskolni, mint ahogy meg is tette. Kamala Harrisszal azonban meggyűlik a baja. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált abból a káoszból, ahogy a szélsőjobboldali propagandagépezet már a bejelentés órájában csikorogva fordult rá a kaliforniai szenátor gyalázására.

Mert nem találják rajta a fogást. Miközben a Trump-kampány digitális vezére azon kéjelgett, hogy „Bernie bandája” (értsd: a demokrata balszárny) ki lett semmizve Harris felkarolásával, addig a Republikánus Párt főtitkára ugyanabban a percben azért ujjongott, mert „a baloldali csőcselék Kamala Harris szélsőséges nézetein keresztül ellenőrzése alá vonta a Biden-programot.” Nem tudták eldönteni, jobbról vagy balról támadják-e az újdonsült alelnökjelöltet. Az elnök maga „Hamis Kamala, Lassú Jóska” felirattal csivitelte világgá az első támadást (saját rettegését) a Twitteren.

Van is mitől tartania. Trump gyengéje ugyanis ugyanaz, mint az erőssége: mindenkit szemtelenül letámad és kigúnyol, olyannyira, hogy a legtöbb tisztességes ember képtelenné válik az ellenállásra, mert a trumpi pofátlanságot überelni lehetetlen, védekezni ellene pedig értelmetlen. Csakhogy az egészpályás letámadáshoz pályára van szükség, Kamala esetében viszont kivételesen nem Trumpnak lejt a pálya.

A szenátornő esetében ugyanis nem működik szinte semmilyen vád. Trump nem foghatja rá, hogy „a Wall Street zsebében van” (ezt rótta fel többek között Hillarynak), hiszen Harris a 2008-as válság után nekiment a nagy bankoknak, elutasította eredeti kínálatukat, majd a kisemberek kárpótlására annak többszörösét kényszerítette ki belőlük. Ha az elnök a „törvény és a rend” embereként igyekezne feltüntetni önmagát vele szemben, akkor Kamala igazságszolgáltatási sikerei mellett eltörpülnek az ő fegyveres erőszakért kiáltó szavai. Amikor Trump a bevándorlókat támadja, hogy azok „semmirekellőek és élősködők”, akkor előáll a bevándorló szülők lánya, aki kemény munkával jutott hivatása csúcsaira, nem pedig az apjától örökölt könnyű – és könnyelműen szétforgácsolt – vagyonnal. Ha az elnök esetleg „öngettósítással” vádolná a színesbőrűeket, akkor a fekete szenátor egyszerűen bemutatja fehér férjét.

És ha netán „a” Donald újból olyasféle szexista kirohanásokat engedne meg magának, mint amikor – a 2016-os tévéviták során – csúnya arcúnak nevezett egy nőt, vagy azt mondta, hogy a (népszerű műsorvezetőnő) „szeméből ömlik a vér, ömlik a vér az akármijéből”, akkor… akkor jobb lesz, ha alaposan szemébe húzza a piros nemzeti MAGA-micijét, mert feltehetően olyan választ kapna Kamala Harristől, amit maradék élete végéig megemlegetne.

Végül itt a legeslegújabb bizonyíték arra, hogy Trump valóban retteg a novemberi vereségtől és különösen Kamalától. Szó szerint ennek a jegyzetnek a készítése közben jött a hír, hogy az elnök személyesen bevetette verbális „atomfegyverét” – ami már Barack Obama ellen is visszafelé sült el –, hogy ti. Harris talán nem is jogosult az alelnöki (és azzal együtt az elnöki) posztra, mert állampolgársága kérdéses, hiszen szülei bevándorlók voltak.

Természetesen ez is közönséges hazugság: Kamala Harris a kaliforniai Oaklandban született 1964. október 20-án, és USA-állampolgársága abból fakad, nem szülei státusából. Ezt két alkotmánykiegészítés is egyértelműen leszögezi.

Donald Trump két dologtól retteg az életben: a le nem …tethető nőktől – és a novemberi vereségtől. Az utóbbi esetében ugyanis olyan államügyészekkel fog meggyűlni a baja, mint Kamala Harris volt. Aki hosszú éves ügyészi pályáját kezdte azzal a bírósági vádemelést befejező hivatalos kifejezéssel, ami most kampánymottójává lett: „Kamala Harris, a nép nevében”

Trumpban nem véletlenül nő az aggodalom.

(Szabad Magyar Szó)

 

2020. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább