Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Emlékezetes nap…
Végel László
Évekkel ezelőtt arról elmélkedtem, hogy a titóizmusban az volt a legrosszabb, mi utána következett, ötven év után maradok ennél az állításnál, bár a Titóról való ismereteim valamelyest árnyaltabbak. Elismerem, továbbra sem elégségesek. De láttam, amint halála után nemzedékek élete tört derékba, láttam a társadalom erkölcsi érzékének pusztulását. Végel László:
2020. május 4., hétfő
Ezt a napot akarva-akaratlan emlékezetes marad számomra. Negyven évvel Tito marsall halála után kezdődtek a mindmáig tartó tragikus évtizedeink. Háborúk robbantak ki, emberek élete derékba tört, vajúdott a rablókapitalizmus, ébredeztek a posztfasiszta eszmék. Évekkel ezelőtt arról elmélkedtem, hogy a titóizmusban az volt a legrosszabb, mi utána következett, ötven év után maradok ennél az állításnál, bár a Titóról való ismereteim valamelyest árnyaltabbak. Elismerem, továbbra sem elégségesek. De láttam, amint halála után nemzedékek élete tört derékba, láttam a társadalom erkölcsi érzékének pusztulását. Újvidéken éltem át a háborúkat, nem a pesti kandalló mellett. Ezzel nem a szocialista rendszert mentegetem. Könnyű lenne felsorolni Tito bűneit. A 1944/45-ös tömegsírokért felelősség illeti. A sztálinizmus elleni védekezés jogos volt, ami nem jelenti azt, hogy a Kopár szigeten kínzókamrát kellett teremteni. Tragikusan tévedett 1971-ben. A szerbiai liberalizmus elleni hajszával megnyitotta az utat a nacionalizmus előtt. Az egykori antisztálinista 1971 után saját reformjaitól megriadva visszatért a puha bolsevizmushoz. De ennek ellenére az emberekben Maradt némi remény. Nem tagadom, a remény foglyai voltunk, de ez mégis jobb, mint a mai reménytelenség fogságában a szabadságot élvezni. A Bűnhődés című regényemben írtam erről a napról, amikor egy ország sirt. Most már biztos vagyok benne, hogy a jövőjét siratta. Zoran Panović alkalmi Tito-brosúrájában szellemesen állapítja meg, hogy Sztálin túl korán halálozott el, Tito pedig túl későn. Ha Sztálin tovább él, akkor Jugoszlávia sokkal inkább közeledett volna a nyugat felé, Hruscsov idején nem „normalizálta” volna a viszonyát a Szovjetunióval. Ha Tito korábban elhalálozik, akkor nem következett volna be a „konzervatív fordulata” és az ország sorsáról Marko Nikezić, Latinka Perović vagy Mika Tripalo és Savka Dabčević Kučar döntött volna. Lehet, hogy a 74-es alkotmányban a svájci modell szerint kantonizálni lehetett volna az országot.
8:05 perckor továbbra is csörömpölnek a város utcáin. 8:30-kor a kormánypártiak a háztetőkön agresszív fáklyásbulit rendeznek, s erős hangszórókból az ellenzéki vezetőkről gúnydalokat sugároznak. A fáklyák rossz emlékeket ébresztettek bennem. A berlini könyvégetéskor a fasiszta ifjak fáklyásmenetben vonultak fel. Tényleg hideg polgárháborús hangulat uralkodik el. Most kezdem felfogni, hogy milyen naivitás részemről párbeszédre gondolni. Pedig csak ez segítene Szerbián. Csak ez.
Következő cikk: Orbán Viktornak az a nünükéje, hogy gyakran ábrándozik a Nagy-Magyarországról
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >