2021. február 27. szombat
Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Emlékezetes nap…

Végel László
Végel László
Emlékezetes nap…

Évekkel ezelőtt arról elmélkedtem, hogy a titóizmusban az volt a legrosszabb, mi utána következett, ötven év után maradok ennél az állításnál, bár a Titóról való ismereteim valamelyest árnyaltabbak. Elismerem, továbbra sem elégségesek. De láttam, amint halála után nemzedékek élete tört derékba, láttam a társadalom erkölcsi érzékének pusztulását. Végel László:

2020. május 4., hétfő

Ezt a napot akarva-akaratlan emlékezetes marad számomra. Negyven évvel Tito marsall halála után kezdődtek a mindmáig tartó tragikus évtizedeink. Háborúk robbantak ki, emberek élete derékba tört, vajúdott a rablókapitalizmus, ébredeztek a posztfasiszta eszmék. Évekkel ezelőtt arról elmélkedtem, hogy a titóizmusban az volt a legrosszabb, mi utána következett, ötven év után maradok ennél az állításnál, bár a Titóról való ismereteim valamelyest árnyaltabbak. Elismerem, továbbra sem elégségesek. De láttam, amint halála után nemzedékek élete tört derékba, láttam a társadalom erkölcsi érzékének pusztulását. Újvidéken éltem át a háborúkat, nem a pesti kandalló mellett. Ezzel nem a szocialista rendszert mentegetem. Könnyű lenne felsorolni Tito bűneit. A 1944/45-ös tömegsírokért felelősség illeti. A sztálinizmus elleni védekezés jogos volt, ami nem jelenti azt, hogy a Kopár szigeten kínzókamrát kellett teremteni. Tragikusan tévedett 1971-ben. A szerbiai liberalizmus elleni hajszával megnyitotta az utat a nacionalizmus előtt. Az egykori antisztálinista 1971 után saját reformjaitól megriadva visszatért a puha bolsevizmushoz. De ennek ellenére az emberekben Maradt némi remény. Nem tagadom, a remény foglyai voltunk, de ez mégis jobb, mint a mai reménytelenség fogságában a szabadságot élvezni. A Bűnhődés című regényemben írtam erről a napról, amikor egy ország sirt. Most már biztos vagyok benne, hogy a jövőjét siratta. Zoran Panović alkalmi Tito-brosúrájában szellemesen állapítja meg, hogy Sztálin túl korán halálozott el, Tito pedig túl későn. Ha Sztálin tovább él, akkor Jugoszlávia sokkal inkább közeledett volna a nyugat felé, Hruscsov idején nem „normalizálta” volna a viszonyát a Szovjetunióval. Ha Tito korábban elhalálozik, akkor nem következett volna be a „konzervatív fordulata” és az ország sorsáról Marko Nikezić, Latinka Perović vagy Mika Tripalo és Savka Dabčević Kučar döntött volna. Lehet, hogy a 74-es alkotmányban a svájci modell szerint kantonizálni lehetett volna az országot.

8:05 perckor továbbra is csörömpölnek a város utcáin. 8:30-kor a kormánypártiak a háztetőkön agresszív fáklyásbulit rendeznek, s erős hangszórókból az ellenzéki vezetőkről gúnydalokat sugároznak. A fáklyák rossz emlékeket ébresztettek bennem. A berlini könyvégetéskor a fasiszta ifjak fáklyásmenetben vonultak fel. Tényleg hideg polgárháborús hangulat uralkodik el. Most kezdem felfogni, hogy milyen naivitás részemről párbeszédre gondolni. Pedig csak ez segítene Szerbián. Csak ez.

 

2020. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább