Ma Fábián, Sebestyén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Húsz éve (3. rész)
Bódis Gábor
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, hogy Németországba utaznak 3 hétre. Egy új vállalkozás beindításánál talán ez a legésszerűbb döntés. Anyámra zuhant az egész teher, a bajokat tetőzte, hogy ő maga is megcsúszott a Petőfi Sándor utcai lakás lépcsőjén, és súlyosan megsérült.
Pillanatok alatt összedőlt az elsődleges koncepcióm (már ha azt egyáltalán annak lehet nevezni). Radikális váltás kellett: Bogárékkal felmondtam az együttműködést. Mi tagadás, rossz néven vették. Később Csóvics Gabi ügyvéd irodájában egy méltánytalan, barátokhoz pláne nem illő ócska alkudozás zajlott. És én fizettem. A sokéves barátság apró gonosz részecskékre hullott szét.
Csatasorba állt viszont Márti, az unokahúgom és férje, egykori tenisz partnerem Fekete Vili. A dobos.
Az első krízist túléltük és a következő időszak, így visszatekintve a nyugodalmas békeévek voltak. Állandóan lefelé ívelő gazdasági mutatókkal (na, ez komolyra sikerült, pedig csak azt akartam írni, hogy egyre szarabbul ment a bolt).
De voltak ebben az időszakban felemelő pillanatok is. A nyitás utáni napon Gyenizse bácsi és neje, talpig ünneplőben felmentek a gallériára és rendeltek egy-egy süteményt meg kávét. Ahogy azt mindig is illett. Megadták a módját. Elvégre évtizedek óta boltilag szomszédok voltunk és ők szenvedtek legjobban a Pelivan-féle lezüllés miatt.
Kialakultak a törzsvendégek. Egészen a végéig itt ült talán a legrégibb szabadkai asztaltársaság: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci és Livi, Boros Gyuri, Varga Attila, Bukvić Rozi, Miskolci Pityu, Lilo vagyis Lévay Laci (ha éppen itthon volt), Szöszi (Tóth-Bagi László), Sallai Tibi, Vujkov Olgica, Basch Pista, néha a Búvár (a napokban elhunyt Branisavljević Gyuri), a Sauzer Zsuzsika. A Demokrata Párt helyi szervezete nálunk a galérián tartotta mindennapos összejövetelét, akkor járt oda régi haverom, Miroslav (Evetović) is, aki később szakított a párttal, és talán nem árulok el hadititkot, de a digitális Napló szabadkai tudósítója lett. Busás honoráriumért. Csak nehogy elkérje. A másik tudósító, a Halbrorh Tomi, akinek viszont külön szakterülete van: a szabadkai hatodik kör (Zsinagóga a i šire).
A cukrászdába futottak be hétvégeken az idegenbe szakadt honfitársaink: a Pénzesék, a Terékék, a Seferék, a Fehér Éva, a Bukvić Stipan. Szórád Gyuriék is, ha arra jártak.
És a felejthetetlen Pali bácsi. A Megyeri, aki minden nap délelőtt leülte a maga szeánszát a fiúkkal, majd délután pontosan 6 órakor bejött egy kávéra. A szakterülete a színház, főleg a színésznők voltak. Régen talán mecénásnak nevezték volna, amennyiben ebből a meghatározásból kivonjuk az anyagiakat.
És ha már a mennyben kávézókat említem: itt volt naponta Kovács Sanyi, a százéletű aranyműves, akit az egyik helyi talpnyaló újságíró egy cikksorozatban a CIA délkelet-európai vezetőjének nevezett (úgy is, mint Cicero). Röhögtünk utólag rajta, de akkor a hetvenes években ez valós őrület volt, és börtön járt érte. A sors iróniája, hogy ugyanez az újságíró, miután Sanyi ismét talpra állt, nem átallott kölcsönkérni tőle. Nem öregbítette a szakma becsületét.
Bejárt hozzánk Kovács Kornél is, a Korni Grupa alapítója és lelke. Apja, Kovács Jóska volt a szabadkai ifjúsági dalfesztivál megálmodója.
Vagy az olimpiai birkózó bajnok Momir Petković.
Meg a szabadkai DB volt vezetője, aki félrehívott a galérián és másfél órán keresztül mesélt néhány ismerősöm besúgói tevékenységéről. Dokumentum egy szál se. Marad a mendemonda.
A kezdeti boldog békeidőkben még tenisztornát is szerveztünk Palicson: Gida-torna néven. Mert ezt szolgálták fel a verseny után a Playoff-ban. Természetesen csak a döntőt játszottuk le: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci, Fekete Vili meg én. Csóvics Gabi volt a bíró, aki végig rajongással teli csodálattal figyelte a játékunkat. Később bevallotta: hosszú teniszkarrierje során ilyen ütéseket még nem látott. Nem minden a technika, a szellemesség is számít. Nem sértődtünk meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa
A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >
„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!
Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >
Bethlen Gábor a főtéren
Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >
Az ironikus kontrapunkt
Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >
A legnagyobb távozott
Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >
Az ég dörög, de a zivatar elmarad
Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >
Biztosítani a médiaszabadságot!
Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >
Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!
Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >
Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)
Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >
A Trump-puccs és honi recepciója
Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >
„Szerencsésnek mondhatom magam”
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >
„Én magyar vagyok!”
Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >