Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, hogy Németországba utaznak 3 hétre. Egy új vállalkozás beindításánál talán ez a legésszerűbb döntés. Anyámra zuhant az egész teher, a bajokat tetőzte, hogy ő maga is megcsúszott a Petőfi Sándor utcai lakás lépcsőjén, és súlyosan megsérült.
Pillanatok alatt összedőlt az elsődleges koncepcióm (már ha azt egyáltalán annak lehet nevezni). Radikális váltás kellett: Bogárékkal felmondtam az együttműködést. Mi tagadás, rossz néven vették. Később Csóvics Gabi ügyvéd irodájában egy méltánytalan, barátokhoz pláne nem illő ócska alkudozás zajlott. És én fizettem. A sokéves barátság apró gonosz részecskékre hullott szét.
Csatasorba állt viszont Márti, az unokahúgom és férje, egykori tenisz partnerem Fekete Vili. A dobos.
Az első krízist túléltük és a következő időszak, így visszatekintve a nyugodalmas békeévek voltak. Állandóan lefelé ívelő gazdasági mutatókkal (na, ez komolyra sikerült, pedig csak azt akartam írni, hogy egyre szarabbul ment a bolt).
De voltak ebben az időszakban felemelő pillanatok is. A nyitás utáni napon Gyenizse bácsi és neje, talpig ünneplőben felmentek a gallériára és rendeltek egy-egy süteményt meg kávét. Ahogy azt mindig is illett. Megadták a módját. Elvégre évtizedek óta boltilag szomszédok voltunk és ők szenvedtek legjobban a Pelivan-féle lezüllés miatt.
Kialakultak a törzsvendégek. Egészen a végéig itt ült talán a legrégibb szabadkai asztaltársaság: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci és Livi, Boros Gyuri, Varga Attila, Bukvić Rozi, Miskolci Pityu, Lilo vagyis Lévay Laci (ha éppen itthon volt), Szöszi (Tóth-Bagi László), Sallai Tibi, Vujkov Olgica, Basch Pista, néha a Búvár (a napokban elhunyt Branisavljević Gyuri), a Sauzer Zsuzsika. A Demokrata Párt helyi szervezete nálunk a galérián tartotta mindennapos összejövetelét, akkor járt oda régi haverom, Miroslav (Evetović) is, aki később szakított a párttal, és talán nem árulok el hadititkot, de a digitális Napló szabadkai tudósítója lett. Busás honoráriumért. Csak nehogy elkérje. A másik tudósító, a Halbrorh Tomi, akinek viszont külön szakterülete van: a szabadkai hatodik kör (Zsinagóga a i šire).
A cukrászdába futottak be hétvégeken az idegenbe szakadt honfitársaink: a Pénzesék, a Terékék, a Seferék, a Fehér Éva, a Bukvić Stipan. Szórád Gyuriék is, ha arra jártak.
És a felejthetetlen Pali bácsi. A Megyeri, aki minden nap délelőtt leülte a maga szeánszát a fiúkkal, majd délután pontosan 6 órakor bejött egy kávéra. A szakterülete a színház, főleg a színésznők voltak. Régen talán mecénásnak nevezték volna, amennyiben ebből a meghatározásból kivonjuk az anyagiakat.
És ha már a mennyben kávézókat említem: itt volt naponta Kovács Sanyi, a százéletű aranyműves, akit az egyik helyi talpnyaló újságíró egy cikksorozatban a CIA délkelet-európai vezetőjének nevezett (úgy is, mint Cicero). Röhögtünk utólag rajta, de akkor a hetvenes években ez valós őrület volt, és börtön járt érte. A sors iróniája, hogy ugyanez az újságíró, miután Sanyi ismét talpra állt, nem átallott kölcsönkérni tőle. Nem öregbítette a szakma becsületét.
Bejárt hozzánk Kovács Kornél is, a Korni Grupa alapítója és lelke. Apja, Kovács Jóska volt a szabadkai ifjúsági dalfesztivál megálmodója.
Vagy az olimpiai birkózó bajnok Momir Petković.
Meg a szabadkai DB volt vezetője, aki félrehívott a galérián és másfél órán keresztül mesélt néhány ismerősöm besúgói tevékenységéről. Dokumentum egy szál se. Marad a mendemonda.
A kezdeti boldog békeidőkben még tenisztornát is szerveztünk Palicson: Gida-torna néven. Mert ezt szolgálták fel a verseny után a Playoff-ban. Természetesen csak a döntőt játszottuk le: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci, Fekete Vili meg én. Csóvics Gabi volt a bíró, aki végig rajongással teli csodálattal figyelte a játékunkat. Később bevallotta: hosszú teniszkarrierje során ilyen ütéseket még nem látott. Nem minden a technika, a szellemesség is számít. Nem sértődtünk meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Rudiban volt minden reménysége…”
„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >
A Senkiföldjén
Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >
A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”
Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >
A nemzetállam a kisebbségek csapdája
Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >
Beszélni kellene a franciával...
Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >
A mai Sorelnek nincs bűntudata
„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >
Egyeztetni, egyeztetni!
A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >
A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?
Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >
Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni
Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >
Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom
Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >
Távol Európától
A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak
A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >