Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Húsz éve (3. rész)
Bódis Gábor
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, hogy Németországba utaznak 3 hétre. Egy új vállalkozás beindításánál talán ez a legésszerűbb döntés. Anyámra zuhant az egész teher, a bajokat tetőzte, hogy ő maga is megcsúszott a Petőfi Sándor utcai lakás lépcsőjén, és súlyosan megsérült.
Pillanatok alatt összedőlt az elsődleges koncepcióm (már ha azt egyáltalán annak lehet nevezni). Radikális váltás kellett: Bogárékkal felmondtam az együttműködést. Mi tagadás, rossz néven vették. Később Csóvics Gabi ügyvéd irodájában egy méltánytalan, barátokhoz pláne nem illő ócska alkudozás zajlott. És én fizettem. A sokéves barátság apró gonosz részecskékre hullott szét.
Csatasorba állt viszont Márti, az unokahúgom és férje, egykori tenisz partnerem Fekete Vili. A dobos.
Az első krízist túléltük és a következő időszak, így visszatekintve a nyugodalmas békeévek voltak. Állandóan lefelé ívelő gazdasági mutatókkal (na, ez komolyra sikerült, pedig csak azt akartam írni, hogy egyre szarabbul ment a bolt).
De voltak ebben az időszakban felemelő pillanatok is. A nyitás utáni napon Gyenizse bácsi és neje, talpig ünneplőben felmentek a gallériára és rendeltek egy-egy süteményt meg kávét. Ahogy azt mindig is illett. Megadták a módját. Elvégre évtizedek óta boltilag szomszédok voltunk és ők szenvedtek legjobban a Pelivan-féle lezüllés miatt.
Kialakultak a törzsvendégek. Egészen a végéig itt ült talán a legrégibb szabadkai asztaltársaság: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci és Livi, Boros Gyuri, Varga Attila, Bukvić Rozi, Miskolci Pityu, Lilo vagyis Lévay Laci (ha éppen itthon volt), Szöszi (Tóth-Bagi László), Sallai Tibi, Vujkov Olgica, Basch Pista, néha a Búvár (a napokban elhunyt Branisavljević Gyuri), a Sauzer Zsuzsika. A Demokrata Párt helyi szervezete nálunk a galérián tartotta mindennapos összejövetelét, akkor járt oda régi haverom, Miroslav (Evetović) is, aki később szakított a párttal, és talán nem árulok el hadititkot, de a digitális Napló szabadkai tudósítója lett. Busás honoráriumért. Csak nehogy elkérje. A másik tudósító, a Halbrorh Tomi, akinek viszont külön szakterülete van: a szabadkai hatodik kör (Zsinagóga a i šire).
A cukrászdába futottak be hétvégeken az idegenbe szakadt honfitársaink: a Pénzesék, a Terékék, a Seferék, a Fehér Éva, a Bukvić Stipan. Szórád Gyuriék is, ha arra jártak.
És a felejthetetlen Pali bácsi. A Megyeri, aki minden nap délelőtt leülte a maga szeánszát a fiúkkal, majd délután pontosan 6 órakor bejött egy kávéra. A szakterülete a színház, főleg a színésznők voltak. Régen talán mecénásnak nevezték volna, amennyiben ebből a meghatározásból kivonjuk az anyagiakat.
És ha már a mennyben kávézókat említem: itt volt naponta Kovács Sanyi, a százéletű aranyműves, akit az egyik helyi talpnyaló újságíró egy cikksorozatban a CIA délkelet-európai vezetőjének nevezett (úgy is, mint Cicero). Röhögtünk utólag rajta, de akkor a hetvenes években ez valós őrület volt, és börtön járt érte. A sors iróniája, hogy ugyanez az újságíró, miután Sanyi ismét talpra állt, nem átallott kölcsönkérni tőle. Nem öregbítette a szakma becsületét.
Bejárt hozzánk Kovács Kornél is, a Korni Grupa alapítója és lelke. Apja, Kovács Jóska volt a szabadkai ifjúsági dalfesztivál megálmodója.
Vagy az olimpiai birkózó bajnok Momir Petković.
Meg a szabadkai DB volt vezetője, aki félrehívott a galérián és másfél órán keresztül mesélt néhány ismerősöm besúgói tevékenységéről. Dokumentum egy szál se. Marad a mendemonda.
A kezdeti boldog békeidőkben még tenisztornát is szerveztünk Palicson: Gida-torna néven. Mert ezt szolgálták fel a verseny után a Playoff-ban. Természetesen csak a döntőt játszottuk le: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci, Fekete Vili meg én. Csóvics Gabi volt a bíró, aki végig rajongással teli csodálattal figyelte a játékunkat. Később bevallotta: hosszú teniszkarrierje során ilyen ütéseket még nem látott. Nem minden a technika, a szellemesség is számít. Nem sértődtünk meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >