2020. június 3. Szerda
Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Kentaurbeszéd

Kékek és vörösök

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási és szervezési tapasztalatokkal rendelkező belügyminiszter: Pintér Sándor. (A helyzet némileg hasonlít az 1991-93-as időszakra, amikor a beteg, kormányzásra egyre kevésbé képes Antall helyét Boross Péter belügyminiszter töltötte be. A különbség: Borossnak voltak politikai ambíciói és előítéletei, Pintérnek nincsenek.) Orbán tisztában van azzal, hogy Pintér nem a személyéhez és politikájához lojális, hanem a magyar államhoz, engedelmesen szolgálna bármilyen más színű politikai uralmat, ha az nem veszélyezteti a magyar államgépezet működését. Lengyel László:

Orbán Viktornak kisujjában van az uralkodás. Az uralom a társadalom uralása, ellenőrzése, kiszolgáltatottá tétele: a hatalom valamennyi forrásának és eszközének koncentrációja. Uralta a járvány okozta válságban az embereket. Büntetés és jutalom fölött ítélt. Tőle függtünk, döntései határozták meg életünket és halálunkat.

Orbán Viktor nem tud kormányozni. Nem értette, s ma sem érti az egészségügyi, a gazdasági és a társadalmi helyzetet. A vírus nem ért a fenyegetésből és nem kér a jutalomból. A kormányzás válság idején hozzáértést és együttérzést, szakértelmet és emberséget igényel. A dolgok irányítását az emberek helyett. A járványt és a gazdasági válságot nem Orbán Viktorral, hanem ellenében lehet legyőzni. Nem elmulasztja, hanem növeli a bajt.

Nem gond, mondhatnánk, Trump, Bolsonaro, Erdoğan, Kaczyński se tudnak kormányozni. Ők sem értik, hogy miről szól a történet. Kizárólag saját külön érdekeiket nézik. Országaik úgy is néznek ki. A főhatalom birtokosa rábízhatja a kormányzást másra: bizalmi emberére. Amikor a Fidesz még nem Helló Röfi Párt volt, és a magyar állam nem csináld magad bútor-összeszerelő, a bizalmi ember értett a kormányzáshoz. Stumpf vagy Lázár még tudtak kormányozni. Kormányoztak Orbán helyett, sokszor ellenében. Orbán korábban érezte, hogy a kormányzás nem megy neki, de ma már mindentudónak és bármire képesnek érzi magát. Nem szereti, ha kormányoznak helyette. Ő választotta ki kormányának hozzá nem értő, érzéketlen és gerinctelen embereit. Soha, semmikor, semmiben nem fognak ellentmondani. Ezért követett el uralma szempontjából is megbocsáthatatlan két hibát: Soha ne küldj ápolhatatlan betegeket haza, szerencsétlen rokonaikhoz! Tudhatta a 2006-07-es kórházbezárásokból, a Markhot kórházi csatából, hogy soha, senki nem felejti, s bocsátja meg szülei, nagyszülei kormány okozta baját, halálát! És először mindig adj a választóid derékhadának, jelen esetben a kisvállalkozóknak biztonságot és perspektívát! Ám cserben hagyta őket, s magának osztott. Ezt se felejtik el soha.

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási és szervezési tapasztalatokkal rendelkező belügyminiszter: Pintér Sándor. (A helyzet némileg hasonlít az 1991-93-as időszakra, amikor a beteg, kormányzásra egyre kevésbé képes Antall helyét Boross Péter belügyminiszter töltötte be. A különbség: Borossnak voltak politikai ambíciói és előítéletei, Pintérnek nincsenek.) Orbán tisztában van azzal, hogy Pintér nem a személyéhez és politikájához lojális, hanem a magyar államhoz, engedelmesen szolgálna bármilyen más színű politikai uralmat, ha az nem veszélyezteti a magyar államgépezet működését. Pintér előnye, hogy kezelt már válságot, és érti a válság különböző szakágak közötti összefüggését, s hajlandó bármilyen szakértői tudás és tapasztalat befogadására bárhonnan jön. Hátránya, hogy az állam egészségügyi és gazdasági válságát nem lehet a Belügyminisztériumból megfelelően kezelni, és a nyakán ül a hatalma megtartásáért és újraválasztásáért bármire hajlandó, a tiltakozókra rendőrt küldő Orbán.

Vajon hatalmi vákuum, káosz van és lesz a világban, aminek következtében nincsenek uralmi pólusok? Nagy- és középhatalmak brutális geopolitikai versengése? Olyan emelkedő nagyoké, mint Kína és Oroszország, s olyan hanyatlóké, mint Amerika és Európa? Olyan emelkedő középhatalmaké, mint Törökország és a V4-ek együttese? A szuverén, illiberális nemzetállamok emelkednek, a nemzetközi intézmények, föderációk hanyatlanak? Az erős emberek, a szükségállapot felett korlátlanul döntők emelkednek, a puha liberális demokraták elsüllyednek – ahogy ezt Orbán Viktor gondolja?

Ki tudja? Lehet, hogy így lesz. A járvány és a gazdasági válság egyik jellemzője, hogy a magabiztos nemtudás tudásával, dicsekvő szakértelemhiánnyal, szégyentelen adathamisítással, összeesküvők és rémhírterjesztők leleplezésével támadhat az egyik oldal, és csak tépelődő, vitázó tudással, szakértők különböző verzióival, ellenőrzött és hiteles adatokkal, nyilvánossággal és véleményszabadsággal védekezhet a másik oldal. Igen, Trump, Bolsonaro, Erdoğan, Orbán támadnak, ahogy Hszi és Putyin is nyugodtan ülhetnek hatalmuk közepén. Európa, ha van ugyan Európának egységes képviselete, kapkod és védekezik, keresi a helyét.

A globális járvány a világ egymással ezer szállal összefonódó középosztályát érintette és érinti, a metropoliszokon keresztül. Ez a centrum és nem a periféria válsága, még ha következményeiben jobban sújthatja majd a perifériát. És a „világfaluban” háborúskodással felérő versengés indult el két fél között: ki, hogyan fogja fel lelkileg és életformájában, technikai hátterében az élethez, annak értelméhez, a munkához, a fogyasztáshoz, a környezetéhez való viszonyt. Az államhatárokat keresztezve jött létre és alakul folyamatosan a különbség a felek között: mi a viszonyunk a tudományhoz, a valláshoz, a valódi és a hamis hírekhez. Az egyik oldalon Amerika demokrata kék államai vannak Kaliforniától New Yorkig, és Kanada, amelyek közelebb állnak Európa régi demokráciáihoz, mint a másik oldalon álló republikánus vörös államokhoz és az európai populista országokhoz. Az egész világra hatással lesz, hogy novemberben az amerikai szövetségi állam kékké lesz-e, vagy marad Trump vöröse. Az amerikai és európai kékekhez még hozzá vehetjük az ázsiai kékeket, vagyis Dél-Koreát, Tajvant, Szingapúrt, Hongkongot és Japánt.

Gyanakszom, hogy az egységesen vörösnek látszó Kína belül megosztott vörös és kék erőkre. Az elmúlt negyven évben Kínában létrejött a világ legnagyobb, 400-450 milliós középosztálya, olyan metropoliszokkal, mint Sanghaj vagy éppen Vuhan. Itt a tudáshoz, a szakértelemhez, a tényekhez, a környezethez való viszony, a biotechnológiai és informatikai háttér nem lehet semmiképpen alacsonyabb rendű, mint az európai vagy az amerikai középosztályé. Átéltem a kádári középosztály születését egy diktatórikus rendszerben, tudom, hogy mit jelent a rendszeren belüli erjedés, autonómia. Az új kínai civilizáción belül bizonyosan folyik egy politikai, gazdasági és társadalmi küzdelem a kékek és a vörösök, a liberális demokraták és az autokraták között.

Politikai teológiai konfliktusról van szó. Merkel, Macron, Trudeau, Moon a tények nyelvén beszélnek, komolyan veszik a járványt és a gazdasági válságot, empátia és szolidaritás nyilvánul meg a gesztusaikban. Trump, Johnson, Bolsonaro, Erdoğan, Johannis, Orbán vagy Matovič büszkék a tudatlanságukra, magabiztosak a hozzá nem értésben, érzéketlenek az emberek fájdalmával szemben. A felek között szinte lehetetlen a párbeszéd, mivel a kékek bíznak a tudás és a tudomány hatalmában, a szakértelemben, a társadalmi párbeszédben és a nyilvánosságban, a liberális demokráciában, a vörösek azonban összeesküvés-elméleteket és bűnbakokat kreálnak, hamis híreket, számokat, rémhírterjesztőket kutatnak és a hatalom kiterjesztését kísérlik meg. A nagy kérdés, hogy a járvány hatása a nyugati falurészt a keleti és a déli autokraták karjai közé löki-e, vagy az értelem és az együttműködési gondolat győzelmével a kék falurész új transzatlanti pólust képes-e képezni.

A kelet-európai kékek nagy vörös területek közepén, többnyire vörös uralom alatt, vagy sötét káoszban élnek. Budapest és Varsó, Pozsony vagy a sarkon álló Isztambul kék, liberális demokrata pontok. Miközben a vörös uralkodók nemzetet, szuverén nemzetállami erődöt kívánnak építeni a világgal, Európával szemben, kék önkormányzatok, civil intézmények, szakemberek egy új, a válságot közösen megoldó, egymással párbeszédre lépő, szolidáris világrendszer kiépítésére kívánnak vállalkozni.

Kérditek, van-e demokratikus kormányzóképes csapat, amely az autokrata kormányzásra alkalmatlan helyébe állhatna? Lennének-e olyanok, akik képesek egészségügyi, gazdasági vagy jogi-igazgatási csomagot letenni, akik nyilvánosság előtt tudják képviselni a tudomány, a hozzáértés álláspontját? Akik értünk akarnak tenni, s nem magukért. Igen, Falus Ferenc vagy Merkely Béla méltán állhatna előttünk, ahogy se Surányi György, se Herczog László nem tehet arról, hogy nem fogadták el gazdasági javaslataikat.

A neheze nem mögöttünk, hanem még előttünk van.

 

2020. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább

Pásztorból polgármester?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >

Tovább

Szabadka súlya

A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >

Tovább

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >

Tovább

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább

Covidióták

Nehéz eldönteni, hogy a járvány, vagy a hozzá kapcsolódó emberi hülyeség terjed-e gyorsabban (a magyar dáridós-vidámvasárnapos-sorosozós >

Tovább