Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Ezt azért mégse
Tamás Gáspár Miklós
„A kedves olvasó – a huszadik század történetével foglalkozó néhány értelmiségi kivételével – nyilván nem találkozott még náci (nem neonáci, nem posztfasiszta, hanem rendesen, igazán náci) szöveggel. Ez az... Ha ez a „cikk” a Magyar Nemzetnél következmények nélkül marad – azt írhatnák, teszem azt, hogy „oppardon, elnéztük, nahát, nem is vettük észre, fiatal gyakornok becsípve milyen szamárságot csempészett a lapba, bocsesz” –, akkor ebből csak a legdermesztőbb következtetéseket vonhatjuk le. Tamás Gáspár Miklós:
A nyájas olvasó tudhatja, hogy számtalan cikkben kifogásoltam ellenzéki politikusok és hírlapírók gorombáskodásait, például Bangóné patkányozását, vagy azt, hogy Gyurcsány Ferenc „gazembernek” meg „útonállónak” nevezte a hivatalban lévő miniszterelnököt; sőt: éppen ebben az újságban védtem meg Kövér Lászlót a róla terjesztett rágalmakkal szemben. (De voltak más írások is, kétszer is kénytelen voltam élesen kifogásolni az ellenzéki sajtó méltatlan és nevetséges hadjáratát a miniszterelnök lánya ellen, akit egy jelentéktelen magánéleti botlása miatt hetekig gúnyoltak és gyaláztak.)
A kormánypárti sajtó milliószoros bűnlajstromát nem tettem szóvá, mert nem nagyon várok tőle semmit. Az ellenzéki sajtó becsülete fontos nekem – magam is ide írok –, de a kormánysajtó megnevelését reménytelennek tartom. Az ellenzéki sajtó erkölcsi határátlépéseit néha jelzem (mindig nem lehet), mert fontos lenne, hogy ha majd egyszer a jövőben egészségesebb, arányosabb sajtóviszonyok alakulnak ki (amin én nem a jobboldali sajtó háttérbe szorítását értem), akkor a mintaadó orgánumok tiszta múlttal állhassanak a közönség elébe.
Az egyik lehetséges garanciája ennek, ha ellenzékiek nyíltan vitáznak egymással, ha – amennyiben csakugyan van rá ok – méltányosak és tárgyilagosak a kormányoldallal, és elismerik annak a lehetőségét, hogy tévedhetnek, és olykor az ellenfélnek is lehet igaza.
Szabó Tímea országgyűlési képviselő (Párbeszéd) a minap az Országházban kifogásolta, hogy az Orbán-kormány maszkokat és más védőfölszereléseket küld – többek között – Románia magyarlakta településeire.
Ebben a dologban nincs egyetértés hazánkban. Sokan (de ez kisebbség) azt hiszik, hogy Magyarországot az utódállamokban élő, különösen a romániai, erdélyi magyarsághoz olyan történelmi, erkölcsi, kulturális és politikai szálak fűzik, amelyek indokolják a gazdasági segítségnyújtást is.
Én evvel az állásponttal értek egyet, és nincs kifogásom se a kettős állampolgársággal, se a „határon túli” magyarok (egyébként korlátozott) szavazati jogával szemben.
Az ellenzékben – mivel az erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarok (mármint akik fölvették a magyar állampolgárságot, és ez nem a többség) túlnyomórészt Orbán Viktorra szavaznak – ezt bizalmatlanság és ellenszenv kíséri. De ettől eltekintve, van a nemzeti érzésnek másik formája, amely egyébként a legtöbb nyugat-európai országban jellemző: ez nem az etnikumot, hanem az állampolgárságot tekinti döntőnek, az ilyen „alkotmányos patrióta” (mint a jelek szerint Szabó Tímea is) közelebb érzi magához a magyarországi romát és zsidót, mint bármilyen külföldit, beleértve a külországi állampolgárokat, akik etnokulturálisan hozzá állnak közelebb. Én ebben se találok semmi botrányosat, sőt. Vitatkoznám avval az etnicistával, aki Sepsiszentgyörgyre küldene maszkot, de a magyarországi faluszéli cigánygettóba nem. És ha rajtam állna, én küldenék segítséget a görög határ menti menekülttáborokba is.
Mondom, én nem értek egyet Szabó Tímea (szemben minden ellenkező híreszteléssel: népszerű) álláspontjával (Magyarországon a legtöbb ember semmit nem adna külföldieknek, függetlenül nemzetiségüktől, és a kettős állampolgárság mai napig közutálatnak örvend), amely az egyik verziója a „mi” és az „ők” ősi szembeállításának, amit én egyetlen formájában se kedvelek, de amin képmutatás volna megbotránkoznom, annyira általános. Nem is szeretnék ebben senkit semmiről lebeszélni, és senkit se szeretnék semmire se rábeszélni, úgyis reménytelen.
Amiről voltaképpen beszélni szeretnék, az mindenfajta érzületi eltérésen és politikai-kulturális vitán messze túl esik.
Kilátástalan dolog, mégis szeretném közhírré tenni, hogy a Magyar Nemzet, a magyarországi jobboldalnak, Orbán Viktor táborának a félhivatalos, vezető lapja olyan írást közölt Szabó Tímea magyar törvényhozóról, hogy ebbe a sok vért és piszkot látott magyar újságpapír is belesápad.
Ennek a „Zummer Fülöp” álnéven közölt betűállománynak az a címe, hogy „A Szabó Tímea nevű organizmus tudományos jellemzése”.
Pár mondat híján így szól:
Szabó Tímeát egy titkos szigeten lévő, illegális laboratóriumban hozták létre egy kullancs és Lendvai Ildikó DNS-éből. Egy ideig hőálló, steril üvegedényben tartották, aztán az MSZP behurcolta a magyar országgyűlésbe. Szabó Tímea először csak megbújt a parlamenti fakazetták, parketták rései között, aztán lassan bekúszott az ülésterembe. Amikor eljött a rajzás időszaka, Szabó Tímea szót kért, és szerteszéjjel fröcskölte a baktériumait. Egyes kutatók szerint a Szabó Tímea nevű organizmus nem azért van a magyar parlamentben, hogy a választókat képviselje, ő csak mérgezni akar. Szabó egy nem létező párt tagja, de egy nagyon is létező háttérhatalom biológiai fegyvere.
Ennyi az egész.
A kedves olvasó – a huszadik század történetével foglalkozó néhány értelmiségi kivételével – nyilván nem találkozott még náci (nem neonáci, nem posztfasiszta, hanem rendesen, igazán náci) szöveggel. Ez az.
A legfontosabb náci toposz (közhely): az ellenfél fertőző, ragályt terjesztő, laboratóriumban létrehozott alacsonyrendű élőlény, nem természeti, de nem is emberi lény. „Lendvai Ildikó” ebben a képletben a zsidó kommunista szimbóluma. Ott van „a háttérhatalom biológiai fegyvere”: ez a tapasztalt szélsőjobboldali olvasó fülében visszhangot ver. „A cigányság a zsidóság biológiai fegyvere” – ez a csurkista körökből származó szöveg Tapolca város jobbikos alpolgármesterének, majd képviselőjének a kampányában lett országosan ismert 2015-ben; mellesleg Rig Lajos ma is országgyűlési képviselő a Jobbik színeiben. Erre utal finoman a Magyar Nemzet álneves cikke. Nem is folytatom.
Ez a rövid írás nem tűri a nyomdafestéket. De nyomdafestéket kapott az orbáni vezetőség legfontosabb lapjában.
Mivel érdemelte ki ezt Szabó Tímea?
Egyszerűen avval, hogy valamely adott kérdésben más a véleménye, mint Orbán Viktornak. Ezért undorító, fertőző állatként ábrázolják a hajdan náciellenes lapnak indult Magyar Nemzetben, ahol megjelent a népi írók tábora egyik legnagyobb alakjának, Szabó Zoltánnak (A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság írójának) „Szellemi honvédelem” nevezetű rovata. A hont Szabó Zoltán szerint (aki 1949 után nyugati emigrációba kényszerült) a nácik ellen kellett védeni.
Reméljük, a Magyar Nemzet szerkesztősége elismeri hibáját, és nem kell arra a következtetésre jutnunk, hogy a náciellenes szellemi honvédelmet vele szemben kell gyakorolnunk. Félreértés ne essék: Magyarországon a sajtószabadság elve megengedi, hogy náci és fasiszta nézetek is (sűrűn) napvilágot lássanak, s ezt eszünk ágában sincs betiltatni: ha van náci író és náci olvasó, legyenek boldogok egymással.
Ám itt a magyar állam egyik szervéről van szó. Nincs ráírva a lapra, de ne gyerekeskedjünk, mindenki tudja. Ha ez a „cikk” a Magyar Nemzetnél következmények nélkül marad – azt írhatnák, teszem azt, hogy „oppardon, elnéztük, nahát, nem is vettük észre, fiatal gyakornok becsípve milyen szamárságot csempészett a lapba, bocsesz” –, akkor ebből csak a legdermesztőbb következtetéseket vonhatjuk le. Ezekre a következtetésekre amúgy is van ok, de mindig van egy csöpp, amitől nem a pohár csordul ki, hanem az óceán csap ki partjai közül.
(24.hu)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >
Húsz éve (1. rész)
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >
Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”
A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >