Ma Lázár, Olimpia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kenyér, bor és virág
Radics Viktória
Amíg lent a Duna-parton meditáltunk, addig szorgosan kelt a tészta a radiátoron, aztán be a sütőbe. Jött föl szépen, pirult, sült, meglett, jó lett. S aztán ez lesz a ritmus: kenyér és bor. Ahogy volt mindig is.” Túléljük! – mosolyodtam el a jegyzeten. Csak kenyér, bor és virág legyen. Radics Viktória:
Minden reggel arra ébredek, hogy rossz álom volt csupán a ragály, egy-két másodperc múlva azonban rájövök, hogy sajnos ez a valóság. Magyarázatot keresünk: miért?
Gombamód szaporodnak az összeesküvés-elméletek. Nem más ez, mint az USA támadása Kína ellen. Á nem, hanem a vuhani laboratóriumban állították elő a vírust. Nem, nem, Isten bünteti így a hitetleneket! Vagy: ez egy nemzetközi összeesküvés az öregek ellen, mert túl sokan vannak. Nem is folytatom, se szeri, se száma az ilyen híreszteléseknek, és ha az emberek nem a kocsmában, akkor telefonon és interneten terjesztik őket. A vírusnál nem gyorsabban!
Ugyanakkor érthető, hogy magyarázatot keres az ember. A második világháború után, a spanyolnátha idején is terjedtek az összeesküvés-elméletek. Hogy a spanyolnátha a németek biofegyvere meg hasonlók. Kinek higgyünk? A politikusoknak? Akik a koronavírussal is politizálnak? Vagy imádkozzunk? Vagy a természetgyógyászokra hallgassunk, és gargalizáljunk ecettel? Et cetera.
Azonban végül is majd mindenkinek a tudományon a szeme. A tudománytól várunk megoldást és gyógyszert. A virológusok, a járványügyi szakértők és a tüdőgyógyászok ma a legkeresettebb emberek, akik az ápolónőkkel és asszisztensekkel együtt bizonyára a legtöbbet dolgoznak, miközben minket a kényszerpihenőnk miatt esz a fene. De a klimatológusok (az éghajlatkutatók), az ökológusok kutatásain is rajta a világ szeme. Mi a katasztrófa oka?
A vírus láthatatlan, de elég sétálni egyet, ameddig nincs teljes körű kijárási tilalom, máris láthatjuk a két szép szemünkkel a szemetet mindenütt, még az erdőben is. Hallhatjuk, hogy bizony sokkal több a madár, amióta karantén van.
A Tiszánál hófehér gémet láttam, amit még soha. Velence csatornáiba delfinek érkeztek, amióta a város fölszabadult a turistahordák alól. Mindenütt jobb lett a levegő. Föllélegzik a természet. Az eget nem kaszabolják a kondenzcsíkok. Csönd van, hallani a madárcsicsergést. Az erdők éledeznek, rügyeznek a fák, virágok nyílnak, zsongani kezdtek a rovarok. A műanyag flakonokat senki sem takarítja el, és azokat a sarjadó fű sem fogja belepni. A Tisza öbleibe egész flakonszigeteket sodort be az ár.
Azt a kérdést is fölteszik sokan, hogy vajon, ha elmúlik ez a megszokhatatlan reális rémálom, akkor észhez tér-e a világ, óvják-e majd az emberek a természetet, megjön-e a politikusok és a nagyiparosok józan esze? Lecke lesz-e ez majdan az embereknek? Most túlélési programra kapcsoltunk, de békeidőben vajon el fogjuk felejteni a tanulságokat? Már akik túlélik ezt.
A spanyolnátha-járványba az első világháború után az emberiség 3-5 százaléka halt bele. Vagy 50 millióan, többen, mint a világháborúban. Tanult belőle az emberiség? Most megint egy lélekvesztőben evezünk valamennyien. Létrejön-e valamiféle szolidaritás? A hírekben még mindig nagy betűkkel kiáltják világgá, ha valamely híres ember megbetegszik, a köznép viszont névtelenül pusztul. Mintha a celebek ebben is kivételezettek volnának… Nem! Arasznyit közelebb kerültünk az egyenlőséghez, habár mégis nagyobb eséllyel betegszik meg egy migráns, egy hajléktalan meg egy szegény, mint az, aki bezárkózhat a palotájába, és továbbra is jó minőségű ételeket zabálhat. Gyógyszer azonban számukra sincs.
József Attila írta a Kertész leszek című versében: „ha már elpusztul a világ, / legyen a sírjára virág”. Ebben a dalban arról álmodozik, hogy kertész lesz, fát nevel, korán kel és a virágjaival törődik, a harmadik versszakban azonban egy baljóslatú gondolat jelenik meg: „magamat is elültetem”. Tehát, hogy alulról fogja szagolni az ibolyát. Ezt a verset 1924-ben írta, nem olyan sokkal a spanyolnáthajárvány után.
Kora reggel, amikor kisétálok az erdőbe, és csalánt, pitypangot, ibolyát szedek, néha arról ábrándozom, hogy milyen gyönyörű kertország lehetne, lehetett volna a Vajdaság. A legszebb zöldségekkel, gyümölcsökkel, rózsakertekkel…
Helyreállítanák a patakokat, kitisztítanák a vizeket, és az állam mindenekfelett a mezőgazdaságot, a kisparaszti gazdálkodást, a bolgárkertészetet, a méhészetet és a szőlészetet támogatná. Amíg erről merengek, hallom, sorban vágják ki a Tisza-parton a fákat. Már így is lekopaszították az erdőinket. Villanyfűrészek sivoltó hangja a válasz az álmomra.
Az elhullt méhek millióiról az interneten láttam fényképeket. Százezrével pusztulnak valami permetezőszertől. Héjákat, sasokat is mérgeznek az emberek errefelé. Vigasztalóbb hírek után kutatva bukkantam rá a Facebookon kolléganőm, Deczki Sarolta filozófus bejegyzésére, jólesett olvasni: „»Lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér« – mondja a költő, és lám, pont a fején találja a szöget, mert szőlőféleségért csináltam egy túrát a Borhálóba [Borszaküzlet Budaesten]. Összeszedtem ezt-azt, aztán kicsit ideges lettem, amikor hirtelen nem találtam a pénztárcámat, hazatekertem, fertőtlenítettem a kilincset, a cipőmet, kézmosás, holakurvaannyába van a pénztárca – a táskámban, b+, ahol volt, teperek vissza, fizetés, fertőtleníteni a bankkártyát, a Borháló-kártyát, itthon a szűzmárját, valamit mindig elcsesz az ember, s mint a Gazdálkodj okosanban, két mezőt visszalépsz, kézmosás újra, felmosok, ruha a mosógépbe, én a tus alá, de kenyér, az pont nincs még.
Gyúrjunk, home made, tele van a Facebook, ilyen kovászos, amolyan házi, de nekem csak annyi kell, hogy reggelre legyen valami. Liszt van, élesztő van, receptet nézek a neten, elosztom kettővel, szorzom a tapasztalatokkal, és egyszer csak eszembe jut, hogy hoppá, tegnapról maradt krumplipüré. Krumplis recycling kenyér lesz! Meg valahonnan hányódik egy fél hagyma is a hűtőben, összevágtam apróra, kis kacsazsíron megpirítottam, aztán ezt is bele. Összegyúrtam az élesztővel meg a mindenféle lisztekkel, amik éppen a kezem ügyébe estek (teljes kiőrlésű, rizsliszt, korpa, ésatöbbi), kis őrölt köménymag, bors, só. Amíg lent a Duna-parton meditáltunk, addig szorgosan kelt a tészta a radiátoron, aztán be a sütőbe.
Jött föl szépen, pirult, sült, meglett, jó lett.
S aztán ez lesz a ritmus: kenyér és bor. Ahogy volt mindig is.”
Túléljük! – mosolyodtam el a jegyzeten. Csak kenyér, bor és virág legyen.
(Szabad Magyar Szó)
Következő cikk: Az Orbán-rendszer lényegében megbukott
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szeretheti a szülőföldjét a távolban is?
Igaza van? Nincs jogomban lebeszélni, hiszen a kulturálisan iszonyúan centralizált Magyarország kényszeríti rá ezt a lehetőséget. >
Az elnémult/elnémított közösség vándorbotot vesz a kezébe
Az utóbbi tíz évben vagy 30 százalékkal csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, amely azonban nem készteti >
Ami miatt érdemes európainak lenni
Vajon létezik-e egy köztes út, amely valamelyes csökkenti a lemaradást és legalább leállítja a nemzetállami konfliktusokat? >
Korrupció, cancel-kultúra
Ám a dolog azért is pikáns, mert egykor maga Franjo Tuđman keverte meg az emlékezetpolitika pakliját. >
A vajdmagyar klientúraburzsoázia
Nagyon érdekes lenne megvizsgálni ezt a jelenséget a vajdasági magyar közösségben, annál is inkább mivel nem >
Az ukrán Trianon?
Ez sokkal megalázóbb annál. Ukrajna nem üzent hadat egyetlen országnak sem, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig hadat >
Ki ez a megkerülhetetlen, híres médiaszakértő?
Az Újvidéki Televízió műsorigazgatója 1988-tól. A joghurtforradalom hullámait meglovagolva került Kovács László addigi műsorigazgató helyére, akit >
VMDK: Politikai színjáték Pásztor–Vučić–Orbán kottájából
A VMDK világosan kijelenti, a tegnapi esemény nem rólunk szól, hanem róluk. Nem a közösséget szolgálja, >
KÖDÖSÍTÉS: NEM KÖTELEZŐ ÉS NEM IS TÖRVÉNYES KÓDEX
Figyelem! Közszolgálati média, aminek törvényes kötelessége biztosítani a teljeskörű, hiteles, független tájékoztatást, amihez minden állampolgárnak joga >
Egy nemzedék tett fogadalmat
Az alkonyatban fehér leggömbök lebegtek a Duna felett. A Duna habfodrai a fehér rózsakoszorúkkal játszadoztak. Hála >
A rendező és a főrendező esete
Urbán András siet tiltakozni, nehogy félreértés legyen, nehogy aktivizmussal vádolják? Ami a darabjaiban zajlik, annak semmi >
Szerbia vagy-vagy helyzetben
A tüntetések ezekben a napokban sem lankadnak, Vučić pedig a végletek között ingadozik. Az egyik nap >