2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kenyér, bor és virág

Radics Viktória
Radics Viktória
Kenyér, bor és virág

Amíg lent a Duna-parton meditáltunk, addig szorgosan kelt a tészta a radiátoron, aztán be a sütőbe. Jött föl szépen, pirult, sült, meglett, jó lett. S aztán ez lesz a ritmus: kenyér és bor. Ahogy volt mindig is.” Túléljük! – mosolyodtam el a jegyzeten. Csak kenyér, bor és virág legyen. Radics Viktória:

Minden reggel arra ébredek, hogy rossz álom volt csupán a ragály, egy-két másodperc múlva azonban rájövök, hogy sajnos ez a valóság. Magyarázatot keresünk: miért?

Gombamód szaporodnak az összeesküvés-elméletek. Nem más ez, mint az USA támadása Kína ellen. Á nem, hanem a vuhani laboratóriumban állították elő a vírust. Nem, nem, Isten bünteti így a hitetleneket! Vagy: ez egy nemzetközi összeesküvés az öregek ellen, mert túl sokan vannak. Nem is folytatom, se szeri, se száma az ilyen híreszteléseknek, és ha az emberek nem a kocsmában, akkor telefonon és interneten terjesztik őket. A vírusnál nem gyorsabban!

Ugyanakkor érthető, hogy magyarázatot keres az ember. A második világháború után, a spanyolnátha idején is terjedtek az összeesküvés-elméletek. Hogy a spanyolnátha a németek biofegyvere meg hasonlók. Kinek higgyünk? A politikusoknak? Akik a koronavírussal is politizálnak? Vagy imádkozzunk? Vagy a természetgyógyászokra hallgassunk, és gargalizáljunk ecettel? Et cetera.

Azonban végül is majd mindenkinek a tudományon a szeme. A tudománytól várunk megoldást és gyógyszert. A virológusok, a járványügyi szakértők és a tüdőgyógyászok ma a legkeresettebb emberek, akik az ápolónőkkel és asszisztensekkel együtt bizonyára a legtöbbet dolgoznak, miközben minket a kényszerpihenőnk miatt esz a fene. De a klimatológusok (az éghajlatkutatók), az ökológusok kutatásain is rajta a világ szeme. Mi a katasztrófa oka?

A vírus láthatatlan, de elég sétálni egyet, ameddig nincs teljes körű kijárási tilalom, máris láthatjuk a két szép szemünkkel a szemetet mindenütt, még az erdőben is. Hallhatjuk, hogy bizony sokkal több a madár, amióta karantén van.

A Tiszánál hófehér gémet láttam, amit még soha. Velence csatornáiba delfinek érkeztek, amióta a város fölszabadult a turistahordák alól. Mindenütt jobb lett a levegő. Föllélegzik a természet. Az eget nem kaszabolják a kondenzcsíkok. Csönd van, hallani a madárcsicsergést. Az erdők éledeznek, rügyeznek a fák, virágok nyílnak, zsongani kezdtek a rovarok. A műanyag flakonokat senki sem takarítja el, és azokat a sarjadó fű sem fogja belepni. A Tisza öbleibe egész flakonszigeteket sodort be az ár.

Azt a kérdést is fölteszik sokan, hogy vajon, ha elmúlik ez a megszokhatatlan reális rémálom, akkor észhez tér-e a világ, óvják-e majd az emberek a természetet, megjön-e a politikusok és a nagyiparosok józan esze? Lecke lesz-e ez majdan az embereknek? Most túlélési programra kapcsoltunk, de békeidőben vajon el fogjuk felejteni a tanulságokat? Már akik túlélik ezt.

A spanyolnátha-járványba az első világháború után az emberiség 3-5 százaléka halt bele. Vagy 50 millióan, többen, mint a világháborúban. Tanult belőle az emberiség? Most megint egy lélekvesztőben evezünk valamennyien. Létrejön-e valamiféle szolidaritás? A hírekben még mindig nagy betűkkel kiáltják világgá, ha valamely híres ember megbetegszik, a köznép viszont névtelenül pusztul. Mintha a celebek ebben is kivételezettek volnának… Nem! Arasznyit közelebb kerültünk az egyenlőséghez, habár mégis nagyobb eséllyel betegszik meg egy migráns, egy hajléktalan meg egy szegény, mint az, aki bezárkózhat a palotájába, és továbbra is jó minőségű ételeket zabálhat. Gyógyszer azonban számukra sincs.

József Attila írta a Kertész leszek című versében: „ha már elpusztul a világ, / legyen a sírjára virág”. Ebben a dalban arról álmodozik, hogy kertész lesz, fát nevel, korán kel és a virágjaival törődik, a harmadik versszakban azonban egy baljóslatú gondolat jelenik meg: „magamat is elültetem”. Tehát, hogy alulról fogja szagolni az ibolyát. Ezt a verset 1924-ben írta, nem olyan sokkal a spanyolnáthajárvány után.

Kora reggel, amikor kisétálok az erdőbe, és csalánt, pitypangot, ibolyát szedek, néha arról ábrándozom, hogy milyen gyönyörű kertország lehetne, lehetett volna a Vajdaság. A legszebb zöldségekkel, gyümölcsökkel, rózsakertekkel…

Helyreállítanák a patakokat, kitisztítanák a vizeket, és az állam mindenekfelett a mezőgazdaságot, a kisparaszti gazdálkodást, a bolgárkertészetet, a méhészetet és a szőlészetet támogatná. Amíg erről merengek, hallom, sorban vágják ki a Tisza-parton a fákat. Már így is lekopaszították az erdőinket. Villanyfűrészek sivoltó hangja a válasz az álmomra.

Az elhullt méhek millióiról az interneten láttam fényképeket. Százezrével pusztulnak valami permetezőszertől. Héjákat, sasokat is mérgeznek az emberek errefelé. Vigasztalóbb hírek után kutatva bukkantam rá a Facebookon kolléganőm, Deczki Sarolta filozófus bejegyzésére, jólesett olvasni: „»Lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér« – mondja a költő, és lám, pont a fején találja a szöget, mert szőlőféleségért csináltam egy túrát a Borhálóba [Borszaküzlet Budaesten]. Összeszedtem ezt-azt, aztán kicsit ideges lettem, amikor hirtelen nem találtam a pénztárcámat, hazatekertem, fertőtlenítettem a kilincset, a cipőmet, kézmosás, holakurvaannyába van a pénztárca – a táskámban, b+, ahol volt, teperek vissza, fizetés, fertőtleníteni a bankkártyát, a Borháló-kártyát, itthon a szűzmárját, valamit mindig elcsesz az ember, s mint a Gazdálkodj okosanban, két mezőt visszalépsz, kézmosás újra, felmosok, ruha a mosógépbe, én a tus alá, de kenyér, az pont nincs még.

Gyúrjunk, home made, tele van a Facebook, ilyen kovászos, amolyan házi, de nekem csak annyi kell, hogy reggelre legyen valami. Liszt van, élesztő van, receptet nézek a neten, elosztom kettővel, szorzom a tapasztalatokkal, és egyszer csak eszembe jut, hogy hoppá, tegnapról maradt krumplipüré. Krumplis recycling kenyér lesz! Meg valahonnan hányódik egy fél hagyma is a hűtőben, összevágtam apróra, kis kacsazsíron megpirítottam, aztán ezt is bele. Összegyúrtam az élesztővel meg a mindenféle lisztekkel, amik éppen a kezem ügyébe estek (teljes kiőrlésű, rizsliszt, korpa, ésatöbbi), kis őrölt köménymag, bors, só. Amíg lent a Duna-parton meditáltunk, addig szorgosan kelt a tészta a radiátoron, aztán be a sütőbe.

Jött föl szépen, pirult, sült, meglett, jó lett.

S aztán ez lesz a ritmus: kenyér és bor. Ahogy volt mindig is.”

Túléljük! – mosolyodtam el a jegyzeten. Csak kenyér, bor és virág legyen.

(Szabad Magyar Szó)

 

2020. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább