2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kenyér, bor és virág

Radics Viktória
Radics Viktória
Kenyér, bor és virág

Amíg lent a Duna-parton meditáltunk, addig szorgosan kelt a tészta a radiátoron, aztán be a sütőbe. Jött föl szépen, pirult, sült, meglett, jó lett. S aztán ez lesz a ritmus: kenyér és bor. Ahogy volt mindig is.” Túléljük! – mosolyodtam el a jegyzeten. Csak kenyér, bor és virág legyen. Radics Viktória:

Minden reggel arra ébredek, hogy rossz álom volt csupán a ragály, egy-két másodperc múlva azonban rájövök, hogy sajnos ez a valóság. Magyarázatot keresünk: miért?

Gombamód szaporodnak az összeesküvés-elméletek. Nem más ez, mint az USA támadása Kína ellen. Á nem, hanem a vuhani laboratóriumban állították elő a vírust. Nem, nem, Isten bünteti így a hitetleneket! Vagy: ez egy nemzetközi összeesküvés az öregek ellen, mert túl sokan vannak. Nem is folytatom, se szeri, se száma az ilyen híreszteléseknek, és ha az emberek nem a kocsmában, akkor telefonon és interneten terjesztik őket. A vírusnál nem gyorsabban!

Ugyanakkor érthető, hogy magyarázatot keres az ember. A második világháború után, a spanyolnátha idején is terjedtek az összeesküvés-elméletek. Hogy a spanyolnátha a németek biofegyvere meg hasonlók. Kinek higgyünk? A politikusoknak? Akik a koronavírussal is politizálnak? Vagy imádkozzunk? Vagy a természetgyógyászokra hallgassunk, és gargalizáljunk ecettel? Et cetera.

Azonban végül is majd mindenkinek a tudományon a szeme. A tudománytól várunk megoldást és gyógyszert. A virológusok, a járványügyi szakértők és a tüdőgyógyászok ma a legkeresettebb emberek, akik az ápolónőkkel és asszisztensekkel együtt bizonyára a legtöbbet dolgoznak, miközben minket a kényszerpihenőnk miatt esz a fene. De a klimatológusok (az éghajlatkutatók), az ökológusok kutatásain is rajta a világ szeme. Mi a katasztrófa oka?

A vírus láthatatlan, de elég sétálni egyet, ameddig nincs teljes körű kijárási tilalom, máris láthatjuk a két szép szemünkkel a szemetet mindenütt, még az erdőben is. Hallhatjuk, hogy bizony sokkal több a madár, amióta karantén van.

A Tiszánál hófehér gémet láttam, amit még soha. Velence csatornáiba delfinek érkeztek, amióta a város fölszabadult a turistahordák alól. Mindenütt jobb lett a levegő. Föllélegzik a természet. Az eget nem kaszabolják a kondenzcsíkok. Csönd van, hallani a madárcsicsergést. Az erdők éledeznek, rügyeznek a fák, virágok nyílnak, zsongani kezdtek a rovarok. A műanyag flakonokat senki sem takarítja el, és azokat a sarjadó fű sem fogja belepni. A Tisza öbleibe egész flakonszigeteket sodort be az ár.

Azt a kérdést is fölteszik sokan, hogy vajon, ha elmúlik ez a megszokhatatlan reális rémálom, akkor észhez tér-e a világ, óvják-e majd az emberek a természetet, megjön-e a politikusok és a nagyiparosok józan esze? Lecke lesz-e ez majdan az embereknek? Most túlélési programra kapcsoltunk, de békeidőben vajon el fogjuk felejteni a tanulságokat? Már akik túlélik ezt.

A spanyolnátha-járványba az első világháború után az emberiség 3-5 százaléka halt bele. Vagy 50 millióan, többen, mint a világháborúban. Tanult belőle az emberiség? Most megint egy lélekvesztőben evezünk valamennyien. Létrejön-e valamiféle szolidaritás? A hírekben még mindig nagy betűkkel kiáltják világgá, ha valamely híres ember megbetegszik, a köznép viszont névtelenül pusztul. Mintha a celebek ebben is kivételezettek volnának… Nem! Arasznyit közelebb kerültünk az egyenlőséghez, habár mégis nagyobb eséllyel betegszik meg egy migráns, egy hajléktalan meg egy szegény, mint az, aki bezárkózhat a palotájába, és továbbra is jó minőségű ételeket zabálhat. Gyógyszer azonban számukra sincs.

József Attila írta a Kertész leszek című versében: „ha már elpusztul a világ, / legyen a sírjára virág”. Ebben a dalban arról álmodozik, hogy kertész lesz, fát nevel, korán kel és a virágjaival törődik, a harmadik versszakban azonban egy baljóslatú gondolat jelenik meg: „magamat is elültetem”. Tehát, hogy alulról fogja szagolni az ibolyát. Ezt a verset 1924-ben írta, nem olyan sokkal a spanyolnáthajárvány után.

Kora reggel, amikor kisétálok az erdőbe, és csalánt, pitypangot, ibolyát szedek, néha arról ábrándozom, hogy milyen gyönyörű kertország lehetne, lehetett volna a Vajdaság. A legszebb zöldségekkel, gyümölcsökkel, rózsakertekkel…

Helyreállítanák a patakokat, kitisztítanák a vizeket, és az állam mindenekfelett a mezőgazdaságot, a kisparaszti gazdálkodást, a bolgárkertészetet, a méhészetet és a szőlészetet támogatná. Amíg erről merengek, hallom, sorban vágják ki a Tisza-parton a fákat. Már így is lekopaszították az erdőinket. Villanyfűrészek sivoltó hangja a válasz az álmomra.

Az elhullt méhek millióiról az interneten láttam fényképeket. Százezrével pusztulnak valami permetezőszertől. Héjákat, sasokat is mérgeznek az emberek errefelé. Vigasztalóbb hírek után kutatva bukkantam rá a Facebookon kolléganőm, Deczki Sarolta filozófus bejegyzésére, jólesett olvasni: „»Lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér« – mondja a költő, és lám, pont a fején találja a szöget, mert szőlőféleségért csináltam egy túrát a Borhálóba [Borszaküzlet Budaesten]. Összeszedtem ezt-azt, aztán kicsit ideges lettem, amikor hirtelen nem találtam a pénztárcámat, hazatekertem, fertőtlenítettem a kilincset, a cipőmet, kézmosás, holakurvaannyába van a pénztárca – a táskámban, b+, ahol volt, teperek vissza, fizetés, fertőtleníteni a bankkártyát, a Borháló-kártyát, itthon a szűzmárját, valamit mindig elcsesz az ember, s mint a Gazdálkodj okosanban, két mezőt visszalépsz, kézmosás újra, felmosok, ruha a mosógépbe, én a tus alá, de kenyér, az pont nincs még.

Gyúrjunk, home made, tele van a Facebook, ilyen kovászos, amolyan házi, de nekem csak annyi kell, hogy reggelre legyen valami. Liszt van, élesztő van, receptet nézek a neten, elosztom kettővel, szorzom a tapasztalatokkal, és egyszer csak eszembe jut, hogy hoppá, tegnapról maradt krumplipüré. Krumplis recycling kenyér lesz! Meg valahonnan hányódik egy fél hagyma is a hűtőben, összevágtam apróra, kis kacsazsíron megpirítottam, aztán ezt is bele. Összegyúrtam az élesztővel meg a mindenféle lisztekkel, amik éppen a kezem ügyébe estek (teljes kiőrlésű, rizsliszt, korpa, ésatöbbi), kis őrölt köménymag, bors, só. Amíg lent a Duna-parton meditáltunk, addig szorgosan kelt a tészta a radiátoron, aztán be a sütőbe.

Jött föl szépen, pirult, sült, meglett, jó lett.

S aztán ez lesz a ritmus: kenyér és bor. Ahogy volt mindig is.”

Túléljük! – mosolyodtam el a jegyzeten. Csak kenyér, bor és virág legyen.

(Szabad Magyar Szó)

 

2020. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább