Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Elment a halk emberünk
Bódis Gábor
Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen az újvidéki magyar értelmiség köre még fénykorában sem volt olyan tágas, hogy egy magyarszós meg egy tévés ne ismerte volna egymást. Pista a napilapi teendői mellett elvállalta az akkor induló Naplónk műszaki szerkesztését is. Akkor még ólombetűk meg kefelevonatok voltak.
1990. május kilencedikén együtt szagolgattuk a friss újság illatát. A Fórum nyomdájában.
Pista keveset szólt, annál többet dolgozott. Lótott-futott. A Magyar Szóból a Naplóba, meg vissza.
Nyugalomra talán csak a feleségével, Farkas Zsuzsával kivételes ízléssel berendezett lakásukban lelt. Fáradhatatlannak tűnt, de hát ereje teljében volt.
Hódságon született 1947-ben. Nem beszélt a családjáról, talán csak a Milánóban élt nővéréről. Később, jóval az emigrálásunk után, talán egy pesti tárlatának megnyitása után mesélte el, hogy a családjából is volt érintett, áldozat az 1944/45-ös partizán bosszúhadjárat során. Milyen érzésekkel szerkeszthette be Cseres Tibor Bezdáni ember című elbeszélését, amelyet az első számunktól folytatásokban közöltünk?
Aztán háborús véget értek mostanság már idillikusnak tűnő újvidéki vidám napjaink. Pista és Zsuzsa is úgy döntöttek: nincs tovább. És Bajára költöztek. Keveset tudok akkor életükről, nehéz lehetett a két művészléleknek. Pista, aki a napi munka mellett csak ritkán hanyagolta el Nagy Szerelmét, a festést az emigrációban még jobban belevetette magát szenvedélyébe. Mi, barátai ezt szinte napi szinten tudtuk követni, hiszen a közösségi oldalán megosztotta velünk alkotásait. Egyedi technikával festett madarai több nemzetközi díjat is kiérdemeltek.
Utolsó éveiben Somogyfajszon élt és festett, festett lankadatlanul.
Utoljára egy benzinkúton találkoztunk. Pista egy általam kiválasztott festményét szerette volna átadni, amikor éppen a környékén járok. Néhány évvel ezelőtt ez összejött. A rozsdás sárgába elmerülő (vagy éppen szabadulni kívánó?) madáralakzatok immár árván csüngenek a nappali falán. De a legelőkelőbb helyen.
Legyen békés az égi utazásod, Pistám!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >