Ma Szabina, Antonietta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Elment a halk emberünk
Bódis Gábor
Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen az újvidéki magyar értelmiség köre még fénykorában sem volt olyan tágas, hogy egy magyarszós meg egy tévés ne ismerte volna egymást. Pista a napilapi teendői mellett elvállalta az akkor induló Naplónk műszaki szerkesztését is. Akkor még ólombetűk meg kefelevonatok voltak.
1990. május kilencedikén együtt szagolgattuk a friss újság illatát. A Fórum nyomdájában.
Pista keveset szólt, annál többet dolgozott. Lótott-futott. A Magyar Szóból a Naplóba, meg vissza.
Nyugalomra talán csak a feleségével, Farkas Zsuzsával kivételes ízléssel berendezett lakásukban lelt. Fáradhatatlannak tűnt, de hát ereje teljében volt.
Hódságon született 1947-ben. Nem beszélt a családjáról, talán csak a Milánóban élt nővéréről. Később, jóval az emigrálásunk után, talán egy pesti tárlatának megnyitása után mesélte el, hogy a családjából is volt érintett, áldozat az 1944/45-ös partizán bosszúhadjárat során. Milyen érzésekkel szerkeszthette be Cseres Tibor Bezdáni ember című elbeszélését, amelyet az első számunktól folytatásokban közöltünk?
Aztán háborús véget értek mostanság már idillikusnak tűnő újvidéki vidám napjaink. Pista és Zsuzsa is úgy döntöttek: nincs tovább. És Bajára költöztek. Keveset tudok akkor életükről, nehéz lehetett a két művészléleknek. Pista, aki a napi munka mellett csak ritkán hanyagolta el Nagy Szerelmét, a festést az emigrációban még jobban belevetette magát szenvedélyébe. Mi, barátai ezt szinte napi szinten tudtuk követni, hiszen a közösségi oldalán megosztotta velünk alkotásait. Egyedi technikával festett madarai több nemzetközi díjat is kiérdemeltek.
Utolsó éveiben Somogyfajszon élt és festett, festett lankadatlanul.
Utoljára egy benzinkúton találkoztunk. Pista egy általam kiválasztott festményét szerette volna átadni, amikor éppen a környékén járok. Néhány évvel ezelőtt ez összejött. A rozsdás sárgába elmerülő (vagy éppen szabadulni kívánó?) madáralakzatok immár árván csüngenek a nappali falán. De a legelőkelőbb helyen.
Legyen békés az égi utazásod, Pistám!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában hanyatlik a demokrácia
A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >
Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom
Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >
Baloldal és gyermekbalett
„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >
Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?
Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >