2020. augusztus 15. szombat
Ma Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A másik szabadsága

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba
A másik szabadsága
Fotó: Beta

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal szemben lehetek felelőtlen, de másokkal szemben semmiképp sem. Pressburger Csaba:

Sosem értettem, miért büntetik a biztonsági öv használatának elmulasztását. Kinek mi köze hozzá, hogy a saját életemet veszélyeztetem? A testem az enyém, olyan veszélynek teszem ki magam, amilyennek akarom. Ha akarom, leiszom vagy belövöm magam, ha akarom, elszívok három doboz cigit naponta, átszabom az arcom, különféle implantátumokat építtetek be magamnak, orosz rulettet játszok, azzal a felnőtt személlyel létesítek szexuális viszonyt, akivel csak akarok, és olyat, amilyet mindketten akarunk. A személyi szabadságom elleni támadásként élek meg minden olyan jogi rendelkezést, amely ezeket tiltja vagy korlátozza. A társadalom- vagy erkölcsromboló hatásra való hivatkozást nem tudom elfogadni – ezzel egyébként is folyton visszaélnek. Ha a többség úgy ítéli meg, hogy önromboló tevékenységem társadalmilag káros, hát szigeteljenek el, lökjenek ki maguk közül, árazzanak be, mint kockázatos életvitelt folytató személyt, próbáljanak rajtam segíteni – de hagyjanak békén, ha teljes felelősségem tudatában, önállóan hoztam meg az önmagamra veszélyesnek minősülő döntést. Nem vagyok senkinek a tulajdona, az államé sem!

A koronavírus-járvány kezdeti szakaszában a fenti gondolatmenetet követve sokan hirdették büszkén, hogy őket nem érdekli, ha mások rosszallását kiváltva, a figyelmeztetések ellenére bulizni, kocsmázni vagy épp szentképet csókolgatni mennek, és senki nem mondhatja meg nekik, hogy milyen közeli testi kontaktust létesíthetnek másokkal. Mert hát ez az ő személyi szabadságuk korlátozását jelentené, és engedtessék meg nekik, hogy eldöntsék, bevállalják-e a viselkedésükkel a megfertőződés kockázatát vagy sem.

Csakhogy a koronavírus a maga hosszú lappangási idejével és/vagy tünetmentességével egy fontos csavart csempészett ebbe a gondolatmenetbe: felelőtlen viselkedésemmel nem feltétlenül önmagamnak ártok, hiszen én magam is fertőzött lehetek anélkül, hogy tudnék róla, tehát kockázatot jelentek másokra, ha úgy tetszik: mások szabadságára.

Márpedig, ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal szemben lehetek felelőtlen, de másokkal szemben semmiképp sem.

Ezt belátni fokozottan nehéz, ha nap mint nap egy mérhetetlenül irritáló, melodrámában utazó, félisten-szerepben tetszelgő, az újságírókat, de a közvetlen munkatársait is lekezelő személy mondogatja – hol könyörögve, hol fenyegetőzve –, hogy maradjunk otthon. Egy olyan személy, aki szemrebbenés nélkül tagadja le ország-világ előtt, hogy pár nappal korábban még nevetségesnek kiáltották ki a világméretű járványt okozó vírust – hogy most más füllentéseit, nagyotmondásait, be nem váltott ígéreteit ne is említsük.

Mégis, ebben a helyzetben a legrosszabb, amit tehetünk, az a minden józan belátást nélkülöző truccolás: ha Ő mondja, akkor juszt se csinálom úgy, hiszen mindig hazudik, biztos most is hazudik, a rendkívüli állapotot és a kijárási tilalmat is csak azért vezette be, hogy totális diktatúrát hozzon létre, leszámoljon az ellenfeleivel, ezért Vele szemben csakis az ellenállás stratégiája alkalmazható.

Nem, ez őrültség, ez már beteges függés Tőle!

Be kell látnunk: ha egy demokratikus, jól fölkészült, kiváló egészségügyi rendszerrel, felelősségteljes és/vagy fegyelmezett lakossággal rendelkező ország volnánk, talán enyhébb korlátozásokkal is kezelni lehetne a járványhelyzetet, mint amivel itt próbálkoznak, ám mivel a demokratikus intézményeink ki sem fejlődtek vagy elbontották őket, az általános felkészültségünk és az egészségügyi rendszerünk is hagy némi kívánnivalót maga után, a lakosság fegyelmezettségéről és válsághelyzethez való viszonyulásáról nem is beszélve, tényleg a társadalmi élethez kötődő szabadságjogaink legdrasztikusabb korlátozásai jelenthetik az egyetlen esélyünket.

És szörnyű az is, ha ez mégsem jön be, meg az is, hogy, amennyiben bejön, azok, akiknek a legnagyobb a felelőssége abban, hogy Szerbia olyan ország, amilyen, majd a bölcs megmentő szerepében tetszeleghetnek végül. A mások iránti felelősség, mások szabadságának, egészséges élethez való jogának tiszteletben tartása azonban azt diktálja, hogy most tegyük félre a politikai mérlegelést, és vigyázzunk egymásra.

 

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. március 26-i számában jelent meg.

 

2020. április 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az internetes SZER olyan lesz, mint a régi?

Az internetes hozzászólások alapján úgy érzem, valamiféle nosztalgia rádiónak képzelik el sokan. Korosztályom (a háború után >

Tovább

Az elnök rémálma (Trumpizmusok)

Donald Trump két dologtól retteg az életben: a le nem …tethető nőktől – és a novemberi >

Tovább

A tejes bűnösség korában

Sokszor csodáltam, hogyan élte túl a sztálinizmust az orosz nemzet, amelyik olvashatta Dosztojevszkijt. Vagy azért volt >

Tovább

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább