2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Táborok és páholyok

Végel László
Végel László
Táborok és páholyok

Tanúja vagyok az értelmiségi izolációnak és atomizációnak. A páholyban üldögélő ellenzéki széplelkek, akiket soha senki nyilvánosan nem bírált, egy karcolás sem érte őket, hősi halálra buzdítják az arénában küzdő több nyílvesszőtől is vérző, nyilvánosan elmarasztalt áldozatokat. A páholy egyik része eregeti a nyílvesszőket az arénába, a másik pedig még több vért követel. Végel László:

2020. január 3. péntek

1919 november 16-án Horthy bevonul a „bűnös Budapestre”. 1922-ben Hunyady hazatér Kolozsvárra. „És a sok idegen hely közt egyszerre fölsugárzott Erdély és Kolozsvár. Ott sem volt már élő kapcsolatom, hasznos ismeretségem. De legalább tudtam, hogy merre van. És emlékeztem levegőjének ízére. Elhatároztam, hogy kivándorlok Budapestről, »haza«, Kolozsvárra. És a döntés után elfogott az a sóvárgás és bizsergés, amely ösztönszerűen lép föl a szerencsés ötletek kíséretében.” Akkoriban Kolozsvárra már bevonultak a románok, a magyarok tisztában voltak vele, hogy kisebbségben lesznek. Hunyady egy újságnál kezdett dolgozni, ahol figyelmeztették. „Figyelmeztetnem kell a szerkesztő urat, hogy itt Erdélyben, különösen a mi lapunknál, a jellem csaknem olyan fontos, mint a szorgalom és a tehetség.”. Ekkor látta Hunyadi az új kisebbségi építkezést. „A bonton-hoz tartozott a Magyar Színházba járni. Tele volt a színház. Együtt járt ezzel, hogy jó is volt tehát. Aminthogy a nagy példányszámú újságok is soha nem képzelt színvonalra emelkedtek. És az erdélyi újságírók szervezete, az egészséges anyagi alapon kifejlődve, példátlan erő és becsület értékét jelentette. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ez a bőség és föllendülés olyan volt, mint valami szüreti mulatság. Éppen az volt benne a szép, hogy a magyar kisebbség minden kulturális és gazdasági megmozdulása fölött valami tiszta komolyság lebegett. Méhmunka folyt, mézgyűjtés, a szükség időszakára, amely nemsokára el is érkezett egész Európa gazdasági krízisének nagy apályával, amelyben minden összeomlott, ami nem volt nagyon jól megalapozva.” Rendkívül megható ezeket a sorokat olvasni, mivel én egészen másféle magyar világot látok itt Bácskában. Trianon után a történelem sokkhatása Vajdaságban is rendkívüli energiát szült, az értelmiségiek ügy érezték, hogy szükségük van egymásra. Manapság az ellenkezője játszódik le. Tanúja vagyok az értelmiségi izolációnak és atomizációnak. A páholyban üldögélő ellenzéki széplelkek, akiket soha senki nyilvánosan nem bírált, egy karcolás sem érte őket, hősi halálra buzdítják az arénában küzdő több nyílvesszőtől is vérző, nyilvánosan elmarasztalt áldozatokat. A páholy egyik része eregeti a nyílvesszőket az arénába, a másik pedig még több vért követel. A két tábor állítólag egymással perlekedik a páholyokban. Senkinek sincs szüksége a másikra. Időnként alakulnak érdekcsoportok, de közös eszmevilág nélkül. Részesei voltunk a történelem sokkhatásának, a jugoszláviai háborúknak, mégis hiányzik az a lebegő „tiszta komolyság”, amelyről Hunyady beszél. Múltunkat köpködjük – sokan azzal áltatják magukat, hogy nincs rá szükségünk, majd Pestről az új múltat importálunk, hiszen a sajátunkból diadalittasan kilopakodtunk. Németh László mondata jut eszembe: Pest, Pest, fuvolázzák a lírikus lelkek.

 

2020. február 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább

Churchill, a rasszista

Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >

Tovább

A szavazás vesztese a demokrácia

Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >

Tovább

A szabadkai kudarc után

A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >

Tovább