2020. április 9. csütörtök
Ma Erhard, Ákos, Döme névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Az MNT tájékoztatási terveiről

Hajnal: „A költő én vagyok”

Ternovácz: „Független újságírás nincsen, itt sajtószabadság van”

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Hajnal: „A költő én vagyok”

Ternovácz arról nem beszélt, hogy mi köze van a NER-nek a sajtószabadsághoz. Az általa említett „közös építkezést” talán úgy képzeli el, hogy mindenkinek egyformán kell magasztalni Orbán Viktort és a Fideszt, Pásztor Istvánt és VMSZ-t? Ez lenne a sajtószabadság? Bozóki Antal:

December 30-án megtartotta 11. „rendes” ülését a Magyar Nemzeti Tanács (MNT).

A testület „demokratikusságát” mutatja, hogy a napirendről – „az Ügyrend értelmében” – „a Tanács a napirendről vita nélkül szavaz”. Ez azt jelenti, hogy a napirendről vitázni, napirendre új témát javasolni/tűzni nem lehet, csak elfogadni azt.  

Az ülés a továbbiakban is – Hajnal Jenő nyugdíjjogosult elnök vezényletével és a véemeszes túlnyomó többség szavazataival – az előre megírt forgatókönyv szerint zajlott.

A központi téma az MNT 2020. évi munkatervének és költségvetésének (3. és 4. pont) elfogadása volt.  A dokumentumot – amely „bármennyire is igyekszik a jövő felé fordulni, minden egyes elemében, elképzelésében és reményében, valójában számot vet az elmúlt 100 esztendő közös kudarcaival és sikereivel” – Hajnal Jenő „terjesztette elő”. Hogy ez a zavaros megfogalmazás mit jelent, a későbbiek során azonban nem derült ki.

A munkaterv 35 oldal terjedelmű írat – amelynek a vajdasági magyar közösség időszerű helyzete a javításának és problémáinak megoldási irányait kellene tartalmazni –, a „bevezető gondolatok” című fejezetből (1-4 oldal) és az „egyes területek munkaterveiből” áll (oktatás 4-15, kultúra 15-28, tájékoztatás, 28-30 oldalak, hivatalos nyelv- és íráshasználat, 30-33 oldalak).

A terv további részeit a „népességi és családgondozási program” (33-34), „a nemzeti kisebbségek helyzetét érintő folyamatok proaktív követése” (34-34) és a „tanácsülések” (35) című fejezetek képezik.

Első látásra feltűnő az aránytalanság, egyrészről az oktatással (11 oldal) és a kultúrával foglalkozó rész (13 oldal), másrészről a tájékoztatásról (3) és a hivatalos nyelvhasználatról szóló (4 oldal) részek között. A tanácsülésen is éppen a munkatervnek a két utóbbi részével kapcsolatosan alakult ki vita.          

A tájékoztatási rész első helyen „a Magyar Médiaház továbbfejlesztését” emeli ki. 

– Annak az elvnek a maradéktalan tiszteltben tartása mellett, mely szerint a kisebbségi sajtó szabadsága közösségileg elkötelezett, a jelenlegi magyar regionális és helyi média jövőjét egy egységes magyar médiahálózat működtetése szavatolhatja – hangzik ennek a résznek a bevezető mondta.

A vitában a Magyar Mozgalom (MM) képviselői ezt a megfogalmazást – amely mögött a véemeszes sajtószabadság fogalma rejtőzik – hevesen bíráltak.

Ez a rész előlirányozza továbbá „a magánosítási kényszer nyomán megszűnt kistérségi médiák bekapcsolását” a Magyar Médiaház rendszerébe. Arról azonban nem mond semmit, hogy hol, melyik községekben és mikor lesznek visszaállítva a magyar nyelvű „kistérségi médiák”, és az sem világos, hogy a már „megszűnteket”, hogyan képzelik „bekapcsolni” a Magyar Médiaház rendszerébe? Nincs itt valami ellentét? 

A továbbiakban a munkaterv arról ír, hogy mit tervez Pannónia Alapítvány. Kinek is a munka terve ez a dokumentum?

A tájékoztatási terv második kiemelt része „a Magyar Szó Lapkiadó Kft. újvidéki székházának a felújítása”. Mennyire tartozik ez a tájékoztatási feladatok közé?

A szerző(k) a tájékoztatás területén a harmadik kiemelt feladatnak „a vajdasági írott és elektronikus sajtó fejlesztését tartja”.  Ezzel kapcsolatban hét „feladatot” jelölt ki, épedig:

a Magyar Szó tárcapályázatának, valamint gazdálkodásnépszerűsítő riportsorozatának és szórványprogramjának támogatása;

interjúsorozat támogatása a Magyar Szó kilátó mellékletében az 1918 utáni időszak feldolgozásának témájában;

a kistérségi tájékoztatási eszközök helyzetének és támogatási rendszerének kialakítása az önkormányzatokkal közösen;

szakmai képzések szervezése a sajtó színvonalának emelése céljából;

a médiához kötődő civil egyesület munka anyagi támogatása és tevékenységnek bemutatása;

szakmai továbbképzés szervezése a sajtónyelv sajátosságai és nyelvhelyességi kérdéseiben és

a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének támogatása.

Dr. Novák Anikó a munkatervtől szóló vitában arra kért választ, hogy mit jelent, hogy is kellene értelmezni „a kisebbségi sajtó szabadsága közösségileg elkötelezett” megfogalmazás? Az egységes médiahálózattal sem tudott „teljes mértékben kiegyezni”.

– Értem én, hogy jó, ha ez infrastrukturálisan működik, de a sokszínűsége, a sokhangúsága a médiának igen is fontos szerepe, mint az, hogy egységes. […] Ha szabadságról beszélünk, ezt a kötelezettséget semmiképpen nem tudom mellétenni. Ki ez a közösség, ki az, aki megmondja, hogy mi az, amit szabad? Ez a mondat (a tájékoztatási rész idézett bevezető mondata – B.A. ) jelenleg azt jelenti számomra, hogy valaki megmondja, hogy mit szabad és mit nem szabad, ezért ez számomra teljes mértékben elfogadhatatlan, de kíváncsi vagyok arra, hogy mire gondolt a költő, vagy a költőnő – tette fel a kérdést a tanácsnok.

Dr. Zsoldos Ferenc úgy látja, hogy a munkaterv tájékoztatási részében „a legfontosabb cél az infrastrukturális fejlesztés”.

– Az egy fontos cél, de ne keverjük össze az épületet a tartalommal. Igenis, hogy a tartalomnak a szabadságát biztosítani kell. Azért, mert az emberek úgy vannak kódolva, hogy gondolati szabadságra vagyunk kódolva. Nem gondolhatjuk ugyanazt, mert nem is vagyunk ilyenek. Ha pedig a média arról beszél, hogy ugyanazt gondoljuk, éspedig egy központból gondoljuk ugyanazt, az nem jó az embereknek. Az kellene már, hogy ezen túllépjünk – mutatott rá Zsoldos.   

Ternovácz István, a Végrehajtó Bizottság tájékoztatásért felelős tagja – „a megfogalmazott gondolatokra reflektálva” – elmondta, hogy „mit gondol a sajtószabadságról meg az úgymond független újságírásról”.

Annak a véleményének adott hangot, hogy „független újságírás nincsen, itt sajtószabadság van, mindenki elmondhatja a véleményét”.

– A sajtó működik, mindenki elmondhatja a véleményét, csak megváltozott a pálya. Most ott tartunk, hogy létezik egy ellenzéki sajtó, létezik egy közszolgálati sajtó, ahová bekerülhet az ellenzék, de amikor azt mondjuk, hogy nemzetileg elkötelezett újságírást szeretnék folytatni, akkor azért emlékeztetni szeretnék arra, hogy néhány évvel ezelőtt elhangzott, hogy működik a nemzeti együttműködés rendszere (NER) – magyarázta Ternovácz.

– Ami a nemzetépítés mezsgyéi között történik, mozog most, arról az ellenzéki sajtó vajmi keveset szól. […] Azt látom, hogy az ellenzéki gondolkodás az olyan irányba folyik, hogy rombol. […] Ha az ellenzéki sajtót olvassuk itt a Vajdaságban, akkor abból az derül ki, hogy a pocskondiázás meg, hogy a lejárató kampány megy. […] Azt gondolom, hogy nem ez a járható út. Össze kell venni a lépést, össze kell venni a lépést Budapesttel, össze kell venni a lépést a határon túli többi magyar szervezettel, és nem kell a szőnyeg alá söpörni, azt, amire méltán lehetünk büszkék. Gondoljunk a gazdasági építkezésre, gondoljunk a szellemi tevékenységre, amit folytatunk – üzente az MNT médiafelelőse a sajtónak és a nyilvánosságnak. Pontosabban: Urbi et Orbi.

– A költő én vagyok – mondta „reflektálásában” Hajnal Jenő, majd idézte a munkaterv vitatott mondatát.  – Én úgy gondolom, hogy nincs az a sajtó, amely a kisebbségi közösséget akarja tájékoztatni, informálni, hogy ne érezze azt a felelősséget, hogy ne engedje meg magának, hogy a közösségre odafigyeljen és a közösség gondját, baját írja le.

Gondolkodhatok én bármiben, lehetek a migráció legnagyobb támogatója is, de hogyha Magyarkanizsára, Horgosra vagy Martonosra elmegyek, azt az elkötelezettséget, amit az ott élő emberek megélnek, azt valahol meg kell írni. Vagy eltagadom és megtagadom a sajtó szabadságát is.

Azt hiszem, hogy ha valahol a közösség iránti elkötelezettség alapvető feladat és az MNT által társalapított vagy alapításában működő sajtószervektől ennél több és minimum elvárható és enélkül nem tudom elképzelni, hogy a mi újságíróink úgy tudnak írni, akiket mi úgy érezzük, hogy ennek a közösségnek az újságírói, hogy ne érezzék azt a felelősséget, amely mindebből, a közösségből feléjük árad és ezt fogalmazzák meg. Számomra teljesen egyértelmű – mondta Hajnal.

Mengyán Pletikoszity Ildikó a kritikus gondolkodás és a többoldalú tájékozódás fontosságára hívta fel a figyelmet. – Itt elhangzott az, hogy ellenzéki sajtó, én nem gondolom azt, hogy van ellenzéki sajtó, de hogy ha ez a retorika, akkor ezek szerint van rezsimsajtó?  Hát, bizony van – tette hozzá, majd a „korrektséggel” kapcsolatban, amiről az ülésen „példák hangzottak el”, a Pannon RTV az utóbbi két-három hétben történt „szándékos manipulációval” való két „próbálkozását” fejtegette, Hajnal Jenő azonban megszakította a felszólalását.

Az idei munkatervet egy ellenszavazattal és három tartózkodással fogadta el az MNT.

A nemzetközi szervezetek felmérései kedvezőtlenül értékelik a szerbiai médiahelyzetet. A Feedom House szerint „a szerbiai hatalom elfojtja a kritikát megfogalmazó médiaházakat”.

– A nonprofit elemzőintézet szerint a jelenlegi hatalom sikerét nagyban a sajtó feletti dominanciájának köszönheti. Az elmúlt években számos módszert dolgoztak ki, amelyekkel politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak a független sajtóra; a hatalom reklámokkal, projektumokkal és kedvező adózással jutalmazza az iránta elfogult médiumokat – olvasható a jelentésben.

Legutóbb Tanja Fajon, az Európai Parlament EU és Szerbia közötti Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottságának az elnöke mutatott rá, hogy „Szerbiában a sajtószabadság alacsony szinten van”.

Ez a nemzeti kisebbségi sajtó esetében másként lenne? Dehogy! A sajtószabadság a Vajdaságban – Végel László szavaival – felköltözött az internetre! Hajnal és Ternovácz azonban bizonyára nem olvasnak mást csak a „rezsim sajtót”?

Miért nem lehet olvasni „az MNT által társalapított vagy alapításában működő sajtóban” a VMSZ-ről, az MNT-ről, a Prosperitati Alapítványról, vagy éppen Pásztor & Co. és Hajnal Jenő tevékenységéről elemző, kritikai vagy oknyomozó írást? Miért nem ír az MNT sajtója például arról, hogy Csantavér, Nagyfény, Békova térségbe szélerőműveket terveznek, aminek a következményeit sem ismerjük?  Miért nem lehetne egy ilyen írás „nemzetileg elkötelezett”?

Az MNT tájékoztatási munkatervét nem előzte meg helyzetfelmérés a tájékoztatásban uralkodó állapotokról – mint ahogy az MNT többi tevékenységi területén sem –, ami aztán alapul szolgálna a további tevékenységnek, amiből következtek volna a feladatok. Így ezek a tervek valójában a levegőben lógnak, jobbára az MNT elnök, vagy a Végrehajtó Bizottság egyes tevékenységi területeivel megbízott tagjainak a személyes meglátásait, elképzeléseit tartalmazzák. A tevékenység pedig a főleg a magyarországi pénzekből eredő anyagi támogatások elosztásában és a véemeszes irányítású/beállítottságú továbbképzések szervezésben merül ki.

A munkatervben arról egy szó nincsen, hogyan gondolja/képzeli el az MNT megoldani, egyáltalán elképzeli-e a Magyar Szó és a Hét Nap saját lábára állítást, hogy a két lapot ne a magyar és a szerbiai adófizetők pénzéből kelljen eltartani? Első lépésként miért nem történt meg már az igazgatók és a főszerkesztők cseréje, ami logikus következménye kellett volna, hogy legyen a gazdálkodásuknak?

A dokumentumban még csak  elképzelés se nincsen arról, hogyan és mikor kerül sor a megszüntetett magyar nyelvű helyi tájékoztatási eszközök, rádiók és újságok visszaállítására. Ternovácz arról sem beszélt, hogy mi köze van a NER-nek a sajtószabadsághoz. Az általa említett „közös építkezést” talán úgy képzeli el, hogy mindenkinek egyformán kell magasztalni Orbán Viktort és a Fideszt, Pásztor Istvánt és VMSZ-t? Ez lenne a sajtószabadság?

Az MNT vezetőinek fel kellene végre fogni, hogy a „közösség iránti elkötelezettség”, illetve a „nemzetileg elkötelezett újságírás” nem egyenlíthető ki az elkötelezettséggel a hatalmi párt felé!

 

2020. január 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A veszélyeztetett emlékezet

A múltszorongásom oka az, hogy a múlt nem múlt el, ami főleg az emlékezetet veszélyeztethető autokrata >

Tovább

Elment a halk emberünk

Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen >

Tovább

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább