Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Bőnyi rendőrgyilkos?
Tamás Gáspár Miklós
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali médiakatlan meg a „közösségi médiák” kemencéje – nem nagy erő ma Magyarországon, bár létezik. Ami veszélyessé teszi, az a közvélemény szinte teljesen hiányzó antifasizmusa, úgy értem: valódi antifasizmusa. Tamás Gáspár Miklós:
„Jogerősen is életfogytigra ítélték a bőnyi rendőrgyilkost” – minden magyar internetes újságban evvel vagy majdnem azonos címmel jelent meg a hír Györkös István pöréről.
Én még ilyen gyáva és ostoba sajtóval, mint a mai magyar, nem találkoztam. Ugyanis a hír helyes címe a következő:
Elítélték a neonáci terroristát.
A magyar sajtó szisztematikusan elhallgatja vagy meghamisítja azt a tényt, hogy az országban van neonáci terrorizmus.
Györkös István egy kisebb neonáci szervezet ismert, nyíltan és nyilvánosan működő vezetője volt, s amikor a fegyverraktárát föltáró rendőrség házkutatást végzett nála, hidegvérrel lelőtte az egyik rendőrtisztet.
Nem „magánemberként”. Nem dühében. Neki csak a tisztán faji, totalitárius állam volt elismerhető, tehát a mostani – nyomokban még demokratikus elemeket tartalmazó – állam nem. Ennek az államnak a hatósági képviselője neki háborús ellenség volt, ezért (a maga szemszögéből következetesen) megölte.
A magyar sajtó szokásos frivolitására, sekélyességére, politikai vakságára vet éles fényt, hogy ezt is – mint megannyi súlyos esetet – bizarr tréfaként kezelte, mintha a nácizmus Magyarországon amolyan idétlen anakronizmus lenne, egzotikum, humorforrás. Akkor is, amikor gyilkol. Isten őrizz, hogy „politikumot” fedezzenek föl bármilyen ún. napihírben. Fasiszták? Nyilasok? Nácik? Höhöhö.
A 2008/2009-i neonáci terrormerényleteket mint „romagyilkosságokat” írta le a gyáva és ostoba magyar sajtó, mintha itt (hát ugye) a cigányokkal nem nagyon rokonszenvező „szkinhedközösség” (így jellemzi a magyar Wikipedia!) figurái követték volna el őket, kétségkívül szervezetten és személyes okok fönnforgása nélkül, de hát ezek csak amolyan elfogult különcök, akiknek „közük volt” (sőt: „közük lehetett”) a katonai titkosszolgálathoz.
Holott teljesen világos, hogy a rasszista terrormerényleteket titkos neonáci sejt követte el.
Egyben kiderült, hogy a nácik szépecskén behálózták a magyar katonai titkosszolgálatot (és nem fordítva), ahol komoly vizsgálatról, leváltásokról, elbocsátásokról ez ügyben nem hallottunk. (Volt egy-két áthelyezés, távozás közös megegyezéssel, de csak gyanítható, hogy emiatt.)
Magyarországon volt – amennyire tudjuk, jelenleg nincs (vagy alkalomra vár) – neonáci terrorizmus, amely anélkül ölt meg hat embert (köztük egy gyereket) és sebesített meg többeket pusztán roma származásuk miatt, hogy a közvélemény tiltakozott volna. El nem lehet képzelni olyan európai országot – drága hazánkon és pár szomszédján kívül – , amelyben a neonáci terrorizmust ne nevezték volna nevén, ahol ne lett volna százezres tömegtüntetés, ahol ne vett volna részt az államelnök, a miniszterelnök, az esztergomi érsek, ötven Kossuth- és Széchenyi-díjas az áldozatok temetésén.
Ehelyett színes kalandregényeket olvastunk – tisztelet a teljesen hatástalan, ám derekas kivételnek – a nyomozásról és a bírósági tárgyalásról, amelyek főszereplője leginkább az egyik terrorista szeretője, bizonyos Nyafi lett – ez is milyen jellemző – , miközben az országot tönkretevő romaellenes rasszizmusról (amely íme nyíltan és szervezetten gyilkolt) úgyszólván szó sem esett. Könnyfakasztó riportokat olvastunk, amelyekben úgy tűnhetett föl, hogy a megtámadott roma családokat súlyos baleset érte vagy természeti katasztrófa. „Csorba Robikáról” – ez is milyen jellemző – mindenféle érzelgések láttak napvilágot, de arról, hogy végül is mi volt az, ami megölte őt, alig íródott le értelmes mondat. S annak a kevés mondatnak se volt visszhangja.
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali médiakatlan meg a „közösségi médiák” kemencéje – nem nagy erő ma Magyarországon, bár létezik. Ami veszélyessé teszi, az a közvélemény szinte teljesen hiányzó antifasizmusa, úgy értem: valódi antifasizmusa.
Egy-egy kósza antiszemita megjegyzés vagy holmi nyilas dilettáns művecskéinek állítólagos sikere nagyobb politikai visszhangot kap, mint amekkorát kapott a faji okokból elkövetett, profi módon kivitelezett, neonáci terrorcselekmény-sorozat.
Az NSU (Nationalsozialistischer Undergrund) – nyilvánvalóan a magyar neonáci terroristák mintaképe – 2000 és 2006 között tíz gyilkosságot követett el törökök, kurdok és egy görög ellen, rendőrt is öltek, ott volt a neonáci tettesek között az ottani titkosszolgálat embere (tudjuk, hogy a Bundeswehr, a német szövetségi rendőrség és a titkosszolgálat tele van nácikkal, de ezt hivatalos vizsgálatokból tudjuk). Ott is próbálta, de ott nem az egész, csak a szélsőjobboldali bulvársajtó banalizálni az eseménysorozatot („Dönermörde”, kb. kebabgyilkosságok), ám ez nem sikerült, az ügy – bár régebbi, mint a magyarországi „romagyilkosságok” – még mindig a politikai napirenden szerepel.
Györkös Istvánt afféle bolond öregemberként írta le sajtónk, amiről szó sincs. Öregnek öreg, de meggyőződéses, kemény ember, aki pontosan tudta, mit csinál, egész életét a nemzetiszocialista ügynek szentelte, és úgy járt el, ahogyan a meggyőződése diktálta.
Ez nem bohózat.
De a gerinctelen magyar sajtó igen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >