2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Ej, ráérünk arra még!”?

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan – az ellenzéki összefogás eredményt is hozhatna, nem csak politikai vakság, de vezetőkhöz nem méltó viszonyulás is. A bojkottba éppúgy bele lehet bukni, mint a választási vereségbe. Bozóki Antal:

November 14.

„Ej, ráérünk arra még!”?  

Branko Ružič, államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter Belgrádba hívta a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsinak elnökeit. Az ülésen közölték a minisztérium adatát is, hogy – mivel „az idén január 1-jétől a nemzeti kisebbségek a születési anyakönyvekben feltüntethetik a nemzeti hovatartozásukat” –, „79 452 polgár jegyezte be kisebbségi hovatartozását”.

A sajtóhír azonban nem említi, hogy a minisztériumnak vannak-e adatai arról, hogy ezek a polgárok melyik nemzeti kisebbség(ek)hez tartoznak, és azt sem, hogy melyik községekben jegyzeték be a nemzeti hovatartozásukat.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke – az idézett írás szerint –  elmondta, hogy „a találkozó során felmerült a magyar nyelvű tankönyvek és dokumentumok, a tájékoztatás és az oktatás kérdése is”. Az azonban már nem, hogy melyek ezek a „kérdések”.

Hajnal közölte azt is, hogy „a hivatalos nyelvhasználaton belül felmerült kérdéseket szeretnék a jövőben részletesebben is taglalni, erről pedig a majdani köztársasági tanács ülésén esik majd több szó”.

Az említett területeken – az MNT elnöke szerint – nem problémák vannak, hanem „kérdések”, amelyekről „esik majd több szó”. Azt viszont már nem mondta, hogy melyek azok a „kérdések”, sem azt például, hogy joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata! Arra viszont válaszolnia kellene, hogy az általa irányított testület miért nem a köztársasági tanács ülése előtt vitatja meg ezeket a „kérdéseket”, foglal állást és képviseli azokat e testület előtt?

Pató Pál úr stílusában: „Ej, ráérünk arra még!”

Hajnalnak öt év sem volt elegendő, hogy megtanulja: Nem a Vajdasági Magyar Szövetség politikáját, hanem a magyar közösség érdekeit kellene képviselnie!  

November 16.

„Kerülgeti, mint macska a forró kását”

A Jog és a gazdaság összefüggéseiről tartottak tanácskozást a Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE) szervezésében a zombori Megyeházában.

A „szakmai konferencián” előzetesen bemutatták A vállalkozások jogi kerete Szerbiában munkacímmel készülő kézikönyvet, és előadás hangzott el a faktoring tevékenységről a „TRAN közlekedés és idegenforgalmi bizottság – jogalkotás, mint gazdaságpolitikai eszköz”, valamint a „Cégalapítás Magyarországon – gyakorlati tudnivalók” címmel.

Kétségtelen, hogy a délvidéki/vajdasági magyar jogászok számára (is) fontosak a szakmai összejövetelek, konferenciák, a továbbképzés. Különösen, ha annak gyakorlati haszna is van.

A Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár és, de nem utolsó sorban, a Vajdasági Magyar Szövetség Elnökségének tagja, stb., által irányított szervezet, a 2016. március 29-ei megalakulása óta, „kerülgeti, mint macska a forró kását” a magyar közösség helyzetével kapcsolatos problémák megvitatását. Így is lesz ez mindaddig, amíg ő lesz az Egylet elnöke!

Hogyan áll(ja)nak ki a magyar jogászok a közösségünk jogainak megvalósítás érdekében, ha arra nincsenek kellően felkészülve, felkészítve? A nemzeti kisebbségi jogokról előadásokat nem szerveznek, vitát nem folytathatnak? Nyilas pártpolitikai hovatartozást tekintve, jobb is... 

November 23-26.

Tehetetlen politikusok – szomorú jövő

– A Vajdasági Magyar Szövetség önállóan indul a (2020 elején esedékes – B.A.) választásokon.  Szeretnénk, ha a választások után koalícióra lépnék. Úgy gondolom, reális az elvárás, hogy folytatódjon az, ami az elmúlt négy évben volt (vagyis a Szerb haladó Párttal való szövetség – B. A.). Részünkről ennek az együttműködésnek az értékelése nagyon pozitív és az eredmények, amelyeket az választók elé az asztalra tehetünk, nagyon meggyőzőek.  Ezt fogjuk, a jövő víziójával együtt, bemutatni a kampányban és ehhez a választók támogatását kérni – nyilatkozta Pásztor István a párt elnöke a Večernje novosti belgrádi napilapnak.  

Nem az a baj, hogy a haladó VMSZ „önállóan indul a választásokon”, hanem az, hogy a magyar ellenzéki pártok szervezetlenek, határozatlanok, hogy képtelenek az összefogásra és Pásztor, valamint pártja elleni határozott fellépésre. A választásokon való részvételüknek, valamiféle „magyar alternatívának”, egyelőre még semmi jelét sem látni! Ez bizony nem jót sejtet!

– A vajdasági magyar pártrendszer az elmúlt években alaposan átalakult. A Jobbikkal szövetséges Magyar Remény Mozgalom már korábban beszüntette a tevékenységét, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt pedig gyakorlatilag megszűnt, amikor politikusaik átejtőernyőztek a Fidesz által támogatott VMSZ-be. Így a VMSZ-szel szemben egyedül a vajdasági magyarság legrégebbi politikai szervezete, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Magyar Mozgalom maradt talpon, leszámítva azt a néhány helyi pártot, amelyeknek esélyük sincs labdába rúgni még a tartományi választásokon sem – írja Majláth Ronald A magyar ellenzéki pártok a választási bojkottot  fontolgatják c. írásában.

– Mi elvben bojkottellenesek vagyunk, mert nem látjuk, hogy a bojkott rövid távon eredményes politikai eszköz lehetne, ugyanakkor „bojkott-törők” sem akarunk lenni – nyilatkozat Kókai Péter a Magyar Mozgalom (MM) elnökségi tagja a cikk írójának.

Kétségtelen, határozottnak nem nevezhető kiállás! Ebből a választók nem tudják, hogy akkor az MM bojkottálja-e vagy sem a választásokat? Nagyon hasonlít arra a bizonyos filozófiai szamár esetére, amelyik addig habozott, hogy a két szénaboglya közül melyiket válasza, míg végül elpusztult.

Csonka Áronnak, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elnökének, a kérdésre, „nem tart attól, hogy a bojkottal a magyar érdekképviselet súlya csökkeni fog Szerbiában”, az volt a válasza, hogy „itt semmi új nem fog történni. Az előző választások után a VMSZ sehol sem lépett koalícióra velük annak érdekében, hogy ahol csak lehetséges, színtiszta magyar vezetés legyen a magyarlakta településeken. Ehelyett inkább különféle pozíciók megszerzése érdekében a szerb haladókkal alkottak koalíciót. – A mi bojkottunk most már aligha ronthatja a magyar érdekképviselet lehetőségeit, hiszen a VMSZ elérte, hogy a magyar jelenlét semmit nem oszt vagy szoroz köztársasági és a tartományi parlamentben, de az önkormányzatokban sem, még ott sem, ahol a magyarság többségben van – tette hozzá a VMDK elnöke.

Ebből a borúlátó válaszból, sajnos, a jelenlegi helyzet változatlanságába való belenyugvást, a tehetetlenséggel való megalkuvást lehet kiolvasni. Semmilyen ambíciót a választásokon való részvételre és a közösség helyzetének javítására irányuló törekvést!

Minkét szervezet tisztségviselőjének a szavaiból azt lehet következtetni, hogy az elkövetkező négy évben tovább romlik a magyar közösség érdekképviselete, csökken a döntéshozatali szervekben és folyamatokban való részvétele.

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan – az ellenzéki összefogás eredményt is hozhatna, nem csak politikai vakság, de vezetőkhöz nem méltó viszonyulás is. A bojkottba éppúgy bele lehet bukni, mint a választási vereségbe. Ha képtelenek részt venni a politikai megmérettetésben, adják át a helyüket olyan vezetőknek, akik vállalják a politikai küzdelmet.

Csonkáék az MNT választások bojkottálásából nem vonták le a következményeket. Hiába ámítja magát (és a közösséget) a VMDK elnöke azzal, hogy „a bojkott sikeres volt, mert a választási részvételt annyira alacsony lett, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak már nincs legitimitása”. Annak ellenére, hogy szerinte „önmagáért beszél, hogy a 140 ezernyi, a választási névjegyzékbe feliratkozó magyarból csupán 34 ezren mentek el szavazni a VMSZ által állított Magyar Összefogás listájára”, Hajnal Jenő továbbra is az MNT elnöki tisztségében feszít.  

A Magyar Mozgalom részt vett a nemzeti tanácsi választásokon és szerzett is öt mandátumot. Ha a VMDK nem bojkottál, most bizonyára több ellenzéki tanácsnok lenne a testületben. Gondolkozzanak el ezen!    

November 27-én Szabadkán a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV), a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége (DSHV) és a Vajdasági Párt (VP) elnöksége, az ülésen elfogadták a Memorandum Vajdaság jövőjéről című dokumentumot.

– Tomislav Žigmanov, a DSHV elnöke szerint Vajdaság érdeke a decentralizáció, s hogy valóban teljes autonómiája legyen. A három párt szövetségét pedig mint komoly, modern, európai politikai alternatívaként jellemezte. Elmondta, a vajdasági horvátok, akárcsak a legerősebb politikai szervezetük részt akarnak venni a politikai döntéshozatalban, Vajdaságot pedig olyan régióként képzelik el, ahol az autonómia teljes gőzerővel üzemel, a helyi önkormányzatok pedig széles felhatalmazással rendelkeznek. Közös cél az EU-s integráció lehet, ami közös érdek, s az európai értékek meghonosításáért mindnyájunknak tennünk kell.

Nenad Čanak, a Liga elnöke felszólított minden kisebbségi pártot, hogy csatlakozzanak a Vajdasági front koalícióhoz – olvasható az ülésről készült írásban.

A MM és a VMDK vezetőinek nem kellene csatlakozni a három párthoz? A bojkott helyett, ideje lenne már valamit cselekedni is!

 

 

2019. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább