2020. február 27. csütörtök
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A statisztaszerep bevállalása

Az ellenzéknek el kell fogadnia, hogy ez most nem az ő nagy menete.

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. Tehát semmi kifejtő érvelés, pusztán egy gondolatvázlat, amely nem foglalkozik a célhoz vezető utat szegélyező dilemmákkal, elvi megfontolásokkal, kizárólag az ország (általam vélt) legfontosabb (nemzet)politikai, gazdasági és civilizációs érdekéből indul ki és arra összpontosít, ez pedig Szerbia csatlakozása az Európai Unióhoz. Pressburger Csaba:

Kezdjük!

Mi az ország legnagyobb megoldatlan politikai problémája, amelynek rendezése nélkül biztosan nem veszik fel az Európai Unióba? (Próbáljunk koncentrálni a kérdésre, és ne kekeckedjünk mindenféle bővítési fáradtsággal, Macron-tervvel meg az EU küszöbön álló szétesésére vonatkozó víziókkal.)

Koszovó ügye.

Mit vár az EU Belgrádtól és Pristinától? (Igen, hivatalosan mit vár, most mellőzzük a találgatásokat, sejtéseket arra nézvést, hogy elismerést, felosztást vagy valami harmadik dolgot követelnek ilyen-olyan uniós/nyugati csinovnyikok négyszemközti megbeszélések alkalmával.)

Egy mindkét félre nézve kötelező érvényű egyezményt.

Van-e akár szemernyi realitása egy olyan egyezmény megszületésének, amelynek értelmében Koszovó területe egészében Szerbia fennhatósága alatt maradhatna?

Nincs.

Vannak-e arra utaló jelek, hogy a jelenlegi hatalom hajlandó volna egy olyan kötelező érvényű egyezményt aláírni, amelyben lemond Koszovó területéről vagy legalább a terület egy részéről?

Vannak.

Ha vannak, melyek ezek a jelek?

A külügyminiszter és az államfő is többször használta az „elhatárolódás” kifejezést. Az államfő többször nyilatkozta: kompromisszumos megoldásra van szükség, és nem jöhet létre olyan egyezmény, amelyben az egyik fél mindent visz, míg a másik mindent elveszít; ebből az következik, hogy az általa képviselt fél hajlandó legalább valamit elveszíteni.

Vannak-e arra utaló jelek, hogy a jelenlegi hatalom készül egy olyan kötelező érvényű egyezményt aláírni, amelyben lemond Koszovó területéről vagy legalább a terület egy részéről?

Vannak.

Ha vannak, melyek ezek a jelek?

Figyelemelterelő hadműveletek, elbizonytalanító és relativizáló kommunikációs sémák egész sorát indította be a hatalom az utóbbi időben: mind erőteljesebb támadások a „belső ellenség”, elsősorban a kritikus újságírók ellen, mini-Schengen, az orosz kémügy kezelése (kirobbantása?); de a legfontosabb jel, hogy hajlandó volt tárgyalásokba kezdeni az ellenzékkel a választási feltételek javításáról, ami arra utal, hogy tart az ellenzéki bojkottól, vagyis attól, hogy egy relatív sikeres bojkott, azaz egy relatív alacsony választási részvétel esetén nem lesz elég erős legitimitása neki ahhoz, hogy Koszovó ügyét rendezze.

Van-e annak realitása, hogy az ellenzék, akár egységes fellépéssel, a bojkott ötletét sutba dobva megdöntse a tavasszal esedékes választáson a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt alkotta koalíció országos hatalmát?

Rendkívül csekély.

Miért?

Mert a jelenlegi hatalom – az előző választások alkalmával már bizonyította – nem riad vissza nemtelen eszközök bevetésétől a választási kampány és a választások lebonyolítása során, továbbá mert rendkívül redukált médianyilvánosság áll az ellenzék rendelkezésére – vagyis mert „meredeken lejt a pálya”, ahol ennek az eleve harmatgyenge és megosztott ellenzéknek labdába kellene rúgnia.

Mi a helyes ellenzéki döntés ebben a helyzetben: a bojkott vagy a részvétel?

A részvétel.

Miért?

Azért, mert a legfontosabb feladat, ami az országban megoldásra vár, az Koszovó ügyének rendezése. Erre pedig csak egy újonnan megválasztott, erős legitimitással rendelkező, tehát viszonylag magas részvétel mellett megtartott választáson győzedelmeskedő hatalom lesz képes. Ha úgy tetszik (dehogy tetszik, kimondani is rossz!): szükség van az ellenzék parlamenti statisztaszerepére ahhoz, hogy a hatalom megtegye, amit meg kellene tennie: hogy aláírja a kötelező érvényű jogi egyezményt és ezzel lezárja Koszovó ügyét.

Hozhat-e egyáltalán bármiféle politikai hasznot az ellenzéknek a választáson való részvétel?

Hozhat.

Ha hozhat, mifélét?

A köztársasági választásokkal párhuzamosan önkormányzati és tartományi választást is tartanak Szerbiában. Ha az ellenzéki pártok és egyéb szervezetek képesek volnának relatíve széleskörű összefogást produkálni, az szinergikus hatást váltana ki, minek köszönhetően néhány várost és községet megcsíphetnének maguknak. S noha minden szinten listás szavazásra kerül sor, a kampányuk során önkormányzatonként megnevezhetnék a közös polgármesterjelöltjüket, akinek mindenképp egy helyi szinten ismert és hiteles személynek kellene lennie, olyannak, akire rá lehet építeni a lokális kampányt. Hasonlóképp ért el sikert az ellenzék másfél hónapja Magyarországon, valamint a szerbiai ellenzék 1996-ban – mindkét esetben rendkívül hasonló körülmények és erőviszonyok közepette – és a jó szereplés az önkormányzati szinteken egyáltalán nem lebecsülendő kiindulási alap a jövőbeni, országos sikerek szempontjából. Az ellenzéknek el kell tudni fogadni, hogy ez most nem az ő nagy menete lesz. Ez most a móré, akinek kötelezettségei vannak, ezért még nem mehet.

(A cikk nyomtatásban a Családi Kör című hetilapban jelent meg.)

 

 

 

2019. november 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő azé lesz, aki bestiább

Éjfélkor hatalmas tűzijáték, soha nem volt ilyen látványos. Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki >

Tovább

Szóval mégis

Szóval mégis igaz, hogy a legrosszabb már be is következett: a közvélemény zöme – részben menthető, >

Tovább

Érdekképviselet ez?

A „messziről jött ember azt mond, amit akar” – tartja magyar mondás. A kérdés csupán az, >

Tovább

Mikor alapoztuk meg az autokrata rendszert?

Bence Erika egyetemi tanárnő egy kritikája miatt az MNT lapjaiban fekete listára került. ám hallgatnak az >

Tovább

Közös pontok

Boldogok azok a kortársaim, akik karriervágyból megtagadták vagy pedig úgy emlékeznek rá, mint arra a bohó >

Tovább

A szocializmus a bécsi Mariahilferstrassen bukott meg

Neki van igaza, nem azoknak, akik 1989-ról úgy beszélnek, mint a csodás évekről. Magyarország ölébe hullott >

Tovább

A hazaszeretet őrjöngéssé fajult…

Miközben a vajdasági politikai és értelmiségi elit úgy véli, hogy a vajdasági magyar kisebbség helyzete kiváló, >

Tovább

Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia

A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >

Tovább

Homály

Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >

Tovább

A „támogatás” ára

Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >

Tovább

Korom gályájának rabja

De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >

Tovább

Magyar árkok

„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >

Tovább