Ma Szabolcs, Alina, Ince, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A statisztaszerep bevállalása
Az ellenzéknek el kell fogadnia, hogy ez most nem az ő nagy menete.
Pressburger Csaba
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. Tehát semmi kifejtő érvelés, pusztán egy gondolatvázlat, amely nem foglalkozik a célhoz vezető utat szegélyező dilemmákkal, elvi megfontolásokkal, kizárólag az ország (általam vélt) legfontosabb (nemzet)politikai, gazdasági és civilizációs érdekéből indul ki és arra összpontosít, ez pedig Szerbia csatlakozása az Európai Unióhoz. Pressburger Csaba:
Kezdjük!
Mi az ország legnagyobb megoldatlan politikai problémája, amelynek rendezése nélkül biztosan nem veszik fel az Európai Unióba? (Próbáljunk koncentrálni a kérdésre, és ne kekeckedjünk mindenféle bővítési fáradtsággal, Macron-tervvel meg az EU küszöbön álló szétesésére vonatkozó víziókkal.)
Koszovó ügye.
Mit vár az EU Belgrádtól és Pristinától? (Igen, hivatalosan mit vár, most mellőzzük a találgatásokat, sejtéseket arra nézvést, hogy elismerést, felosztást vagy valami harmadik dolgot követelnek ilyen-olyan uniós/nyugati csinovnyikok négyszemközti megbeszélések alkalmával.)
Egy mindkét félre nézve kötelező érvényű egyezményt.
Van-e akár szemernyi realitása egy olyan egyezmény megszületésének, amelynek értelmében Koszovó területe egészében Szerbia fennhatósága alatt maradhatna?
Nincs.
Vannak-e arra utaló jelek, hogy a jelenlegi hatalom hajlandó volna egy olyan kötelező érvényű egyezményt aláírni, amelyben lemond Koszovó területéről vagy legalább a terület egy részéről?
Vannak.
Ha vannak, melyek ezek a jelek?
A külügyminiszter és az államfő is többször használta az „elhatárolódás” kifejezést. Az államfő többször nyilatkozta: kompromisszumos megoldásra van szükség, és nem jöhet létre olyan egyezmény, amelyben az egyik fél mindent visz, míg a másik mindent elveszít; ebből az következik, hogy az általa képviselt fél hajlandó legalább valamit elveszíteni.
Vannak-e arra utaló jelek, hogy a jelenlegi hatalom készül egy olyan kötelező érvényű egyezményt aláírni, amelyben lemond Koszovó területéről vagy legalább a terület egy részéről?
Vannak.
Ha vannak, melyek ezek a jelek?
Figyelemelterelő hadműveletek, elbizonytalanító és relativizáló kommunikációs sémák egész sorát indította be a hatalom az utóbbi időben: mind erőteljesebb támadások a „belső ellenség”, elsősorban a kritikus újságírók ellen, mini-Schengen, az orosz kémügy kezelése (kirobbantása?); de a legfontosabb jel, hogy hajlandó volt tárgyalásokba kezdeni az ellenzékkel a választási feltételek javításáról, ami arra utal, hogy tart az ellenzéki bojkottól, vagyis attól, hogy egy relatív sikeres bojkott, azaz egy relatív alacsony választási részvétel esetén nem lesz elég erős legitimitása neki ahhoz, hogy Koszovó ügyét rendezze.
Van-e annak realitása, hogy az ellenzék, akár egységes fellépéssel, a bojkott ötletét sutba dobva megdöntse a tavasszal esedékes választáson a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt alkotta koalíció országos hatalmát?
Rendkívül csekély.
Miért?
Mert a jelenlegi hatalom – az előző választások alkalmával már bizonyította – nem riad vissza nemtelen eszközök bevetésétől a választási kampány és a választások lebonyolítása során, továbbá mert rendkívül redukált médianyilvánosság áll az ellenzék rendelkezésére – vagyis mert „meredeken lejt a pálya”, ahol ennek az eleve harmatgyenge és megosztott ellenzéknek labdába kellene rúgnia.
Mi a helyes ellenzéki döntés ebben a helyzetben: a bojkott vagy a részvétel?
A részvétel.
Miért?
Azért, mert a legfontosabb feladat, ami az országban megoldásra vár, az Koszovó ügyének rendezése. Erre pedig csak egy újonnan megválasztott, erős legitimitással rendelkező, tehát viszonylag magas részvétel mellett megtartott választáson győzedelmeskedő hatalom lesz képes. Ha úgy tetszik (dehogy tetszik, kimondani is rossz!): szükség van az ellenzék parlamenti statisztaszerepére ahhoz, hogy a hatalom megtegye, amit meg kellene tennie: hogy aláírja a kötelező érvényű jogi egyezményt és ezzel lezárja Koszovó ügyét.
Hozhat-e egyáltalán bármiféle politikai hasznot az ellenzéknek a választáson való részvétel?
Hozhat.
Ha hozhat, mifélét?
A köztársasági választásokkal párhuzamosan önkormányzati és tartományi választást is tartanak Szerbiában. Ha az ellenzéki pártok és egyéb szervezetek képesek volnának relatíve széleskörű összefogást produkálni, az szinergikus hatást váltana ki, minek köszönhetően néhány várost és községet megcsíphetnének maguknak. S noha minden szinten listás szavazásra kerül sor, a kampányuk során önkormányzatonként megnevezhetnék a közös polgármesterjelöltjüket, akinek mindenképp egy helyi szinten ismert és hiteles személynek kellene lennie, olyannak, akire rá lehet építeni a lokális kampányt. Hasonlóképp ért el sikert az ellenzék másfél hónapja Magyarországon, valamint a szerbiai ellenzék 1996-ban – mindkét esetben rendkívül hasonló körülmények és erőviszonyok közepette – és a jó szereplés az önkormányzati szinteken egyáltalán nem lebecsülendő kiindulási alap a jövőbeni, országos sikerek szempontjából. Az ellenzéknek el kell tudni fogadni, hogy ez most nem az ő nagy menete lesz. Ez most a móré, akinek kötelezettségei vannak, ezért még nem mehet.
(A cikk nyomtatásban a Családi Kör című hetilapban jelent meg.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?
Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >
A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya
Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >
A „párbaj”
Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >
Magánszorgalmú dögök
Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >
A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép
Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >
Rezsimtelevíziós káderek
Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >
A demokrácia bohózat lett
Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >
Pásztor „senkit sem hagyott cserben”?
Pásztor egyetlen fontos, a magyar közösséget is érintő társadalmi kérdést nem hogy megoldani, de még csak >
Ádám és Sztálin
Azt látom, hogy – akár egy szíven lőtt, bordó keselyű, amely épphogy csap még néhányat szárnyával >
Amikor még Orbán neve szitokszónak számított Vajdaságban
Jól emlékszem Mészöly Miklós az akkor még a Fideszes Fodor Gábor társaságába Szabadkára és Újvidékre látogatva >
Egy fenékkel több lovat megülni?
Több funkció ellátása – ebben az esetben a haladó VMSZ tisztségviselői részéről – arról tanúskodik, hogy >
Az identitás
Furcsa, hogy a magyar prózában az identitásprobléma nem játszik szerepet, legfeljebb a zsidó származású és a >