2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kentaurbeszéd

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se Isten, se ember nem korlátozhatja. Kéjjel mutogatja példaként tolvaj és képmutató, úrhatnám és alpári dzsentri életformáját. Ez az önkényuralmi rendszer tudatosan semmibe veszi a teljesítményt, üldözi a tudást, értelmetlenné teszi a képzettséget. Mészárossá, Tiborczá és társaikká születés, hűség, szolgalelkűség tesz, nem tudás és teljesítmény. Lengyel László:

„A Machiavelli-fasor / Egyenes, mint az akarat.” – írta Térey az Akaratban.

Sokan, sokféle módon közelítik meg az Orbán-rendszert, de abban valamennyi felfogás megegyezik, hogy ez nem okság-, cél-, hanem akaratelvű rendszer. A dacos és kalandor válasz minden miért kérdésre: akarom. Abban már eltérnek a koncepciók, hogy vajon Orbán akarja-e és csinálja-e a rendszert, vagy a rendszer mozgatja Orbánt, de azt mindannyian kérdezzük magunktól: vajon eljutott-e a rendszer a point of no return, vagyis a visszafordíthatatlanság állapotába?

Orbán sikeresen foglalta el és/vagy rombolta le az intézményeket. Kialakította a centrális erőteret, s a parlamentet a saját terévé tette. Központosította és minden területre kiterjesztette közigazgatási hatalmát. Radikálisan csökkentette az önkormányzatok hatókörét és forrásait. A politikai hegemónia megszerzése mellett, kétharmados többséget szerzett a gazdaságban – semmilyen ügylet nem köthető a Orbán-rendszer felügyelete nélkül -, és a sajtóban. Behatolt az igazságszolgáltatás területére: nincs független ügyészség és támadások érik a bíróságokat. Megsemmisítette a szellemi intézmények – CEU, MTA, egyetemek, kulturális központok – és az egyházak autonómiáját. Csakhogy az orbáni intézmények nem egyesítenek, hanem megosztanak, nem konszenzust, hanem konfliktusokat teremtenek, nem biztonságot, hanem bizonytalanságot idéznek elő. Így létrejön a furkósbot és mézesmadzag, az oszd meg és uralkodj rendje, de nem a tartós kiegyezés. És az intézményes ellenállás lehetőségeit az ellenzéki önkormányzatok Dávidjai most próbálják a hatalom Góliátja ellenében.

A rendszer megkísérelte a társadalmi integrációt és a konszolidációt is előállítani, megértve, hogy az intézmények fölötti hegemónia nem szükségképpen vezet társadalmi hegemóniához. Egymás mellett és után próbálkozott a nemzeti és a keresztény identitás ideológiai kampányaival, és a jövedelem-kiáramoltatás, életszínvonal-növelés pragmatikus eszközeivel. Nem volt sikertelen. Mind a karaktergyilkos negatív kampány a migránsok és támogatóik ellen, mind az utóbbi évek állami függést biztosító jövedelemelosztó programjai sikeresen integrálták a vidék kisvárosait és falvait. Ám Budapest és a nagyvárosok rendszerszintű egyesítése, akár ideológiai, akár anyagi identitásteremtése megbukott. Nem kötötte meg alkuit az erős társadalmi csoportokkal, a szakmák elitjeivel, és nem engedett egy viszonylag autonóm életforma-rendszert kibontakozni. Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se Isten, se ember nem korlátozhatja. Kéjjel mutogatja példaként tolvaj és képmutató, úrhatnám és alpári dzsentri életformáját. Ez az önkényuralmi rendszer tudatosan semmibe veszi a teljesítményt, üldözi a tudást, értelmetlenné teszi a képzettséget. Mészárossá, Tiborczá és társaikká születés, hűség, szolgalelkűség tesz, nem tudás és teljesítmény.

A kelet-európai önkényuralmak azért sem tudják képzett és nyugatos nagyvárosi polgáraikat integrálni, mert leértékelik a globális világban szerzett teljesítményt és tudást – ebben persze méltó párjukra lelnek Trumpban és az európai szellem-, szakértő-, gondolkodás-ellenes politikusokban. A dinamikus és újító, polgárosodni vágyók szakításai az ilyen, vagy olyan önkényuralmakkal, maffia-államokkal - Moszkvától Szkopjéig, Kijevtől Varsóig, Bukaresttől Prágáig, Budapesttől Pozsonyig - azért következnek be, mert nem tűrik rendszereik tudás-, verseny-, képesség-, teljesítmény-ellenességét, vagyis jövőtlenségét. E rendszereknek nincs igazi távlatuk. Államaik nem produkálnak élhető egészségügyi, oktatási, szociális, igazságügyi, rendészeti, infrastrukturális, digitális szolgáltatásokat, és üldözik a civil, szakmai, emberi jogi intézményeiket. A szabad gondolat, vélemény, szó csak a rendszeren kívül, annak ellenében létezik. Akkor pedig vagy a gondolkodóknak, vagy a rendszernek nincs jövője. Mit ér kipcsákká, kétszer kettő ötöt vallóvá, migráns- és Soros-gyűlölővé válnom, ha nem vagyok az uralkodó rokona és üzletfele? Jobb kereszténnyé válok-e az új Heródesek imádatától? Mennyiben tesz boldogabbá engem mások boldogtalansága, gazdagabbá mások elszegényítése, szeretetre méltóvá mások meggyűlöltetése?

Európában és Amerikában, Ázsiában és Latin-Amerikában a neo-populista nacionalista vagy szociálprotekcionista lázadások és autokráciák elfedik előlünk, hogy végigsöpör a világ versenyképes és képzett részén egy ellentétes lázadás. Tudás a (tév)hitekkel, képzettség az „egyszerű paraszti ésszel”, európaiság a nemzetieskedéssel, nyugatiság a keletiséggel szemben. Ennek a tudásalapú forradalomnak három globális kihívás a kiváltója. A klímaváltozás összefüggő tudásteljesítményt és ennek megfelelő cselekvést kíván. Az ostobák és cinikusok rémuralma semmilyen üzenettel és fenyegetéssel nem hat a bolygóra. A hit- és akaratalapú cselekvések tragédiák sorát okozzák. A kínai fölemelkedés valójában szellemi robbanás a kutatás-fejlesztésben és az alkalmazásban. A kínaiak tanulnak, tanulnak és tanulnak, és tudásukat gyakorlatra váltják. S végül, a Nagy Recesszió megmutatta, hogy a nyugati világ fogyasztásalapú, individuális életformája, az american way of life, gazdasági vagy társadalmi célként nem működik, és új, összefüggő, fenntartható és követhető anyagi és szellemi civilizációt kell kialakítanunk.

Most az a kérdés, hogy hiszünk-e abban, hogy „az élet érdemessé tehető arra, hogy leéljük. Tisztességes ember persze nem állíthatja, hogy a boldogság ma normális állapot a felnőtt emberiség körében: de talán normálissá lehetne tenni, s ez az a kérdés, amely körül valójában minden komoly politikai vita forog.” – írta Orwell.

***

Az idő megérett arra, hogy a Népszava segítségével, barátaimmal megújítsuk a Népszabadság szellemi rovatát, a Kentaurbeszédet. Amikor Csányi Vilmossal, Gombár Csabával, Hankiss Elemérrel, Szilágyi Ákossal elkezdtük a Hyde Parkkal a 168 Órában, majd folytattuk a Kentaurbeszéddel, meggyőződésünk volt, hogy a szabad gondolat és a szabad sajtó olyan ikrek, amik és akik nélkül nincs szabad ország, nincs független nemzet. Amikor a végsőkig, a Népszabadság megsemmisítéséig kitartottunk Hunčik Péterrel, Markó Bélával, Sz. Bíró Zoltánnal és Végel Lászlóval, annak is tudatában voltunk, hogy a magyar nyelvű szabadelvű és európai szellem, egy magasabb haza fenntartói vagyunk egy sötétülő világban. Amikor most helyreállítjuk e rovatot, abban a reményben tesszük, hogy van és lesz kiút a kelet-európai nyomorúságból, van és lesz értelme a magyar igéknek.

„Szakadt eget vitorla von!” A szellemi haza helyreállítása megkezdődött.

(Népszava)

 

2019. november 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább