Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, vagy legutóbb négy Apatinnál a Duna mélyén, vállrándításra sem érdemes. Kocsis Árpád:
A migránsban kihunyt az ember.
Az, ami egykor gyűjtőfogalom volt, mára „fosztófogalommá” lett. A migráns nem menedékkérő, nem oltalmazott, oltalomkereső, befogadott, vagy ezekhez hasonló.
Semmiképpen sem sorstárs vagy polgártárs.
A migráns törvényen kívüli tényező – a nemzetközi egyezmények nem vonatkoznak rá. Így ezek megsértésének nincsenek is következményei.
A migránsra alkudni lehet. A pillanatnyi megtűréséért pénz, támogatás igényelhető. Nyerészkedni lehet rajta. A migráns hasznot hajt. A migránskérdést ki lehet szervezni Európa peremére, kezelését háborús bűnösökre bízva. A migránsokkal választás nyerhető ott, ahol nincsen migráns, és népszerűség szerezhető, ahonnan éppen kitoloncolják őket.
A migránssal zsarolni lehet. „Majd meglátjátok, mi lesz akkor, amikor megnyitjuk a kapukat, és rátok szabadulnak a migránsok.” Manapság ez a szójárás dívik a felvilágosult Európában. Zéróbevándorlás: ez minden gondolatunk.
Mégis, a határőr, aki nem több, mint az állam kinyújtott karja és kemény ökle, s az embercsempész, akit az államhatárok éltetnek, egyként a migráció szervezője. Az állam az, amely a megfoghatatlan emberségességet, miszerint „Egyetlen ember sem lehet illegális”, bokájánál fogva a földre rántja, meggyomrozza, majd kézzelfogható valutára váltja.
A migráns így kerül bele az általános áru- és pénzforgalomba. A szabadkereskedelmi egyezmények világában a migráns a szükségtelen, félreállított munkaerő. Sajátos változásról tanúskodik, amikor a kereskedelmi és ipari kamarák menedzserei, akik a tőke szószólói, lévén a tőkének szája nincsen, keresztény és fehér bőrű munkaerőpótlásról beszélnek. Immár nem mindegy, milyen Istenhez fohászkodik a munkás, hogy mihamarabb kimenekítse e prosperitásba fulladt siralomvölgyből.
A migráns potenciális halott. Alig változtat ezen valamit, ha néha felveti a fejét, s megállapítja, hogy esik az eső. Mint halottra kötnek rá alkukat. A migránsról megspórolható a mentőmellény.
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, vagy legutóbb négy Apatinnál a Duna mélyén, vállrándításra sem érdemes.
A közvélekedés jobb esetben annyit mond: „Úgy kellett nekik!”, „Tudhatták volna, mi vár rájuk!”, „Mi közöm hozzá?”, „Minek jöttek?”, „Na és?!”. Rosszabb esetben még több áldozatot követel.
A migránst azonban nemcsak az ár húzza a mélyre, hanem a híradások is.
A migráns úgy jelenik meg, mint valaminek a hordozója. A sajtó, a „politikai elemzők” és más hangadók gondoskodnak róla, hogy ezt a valamit időben nevesítsék. A migráns természetesen betegségek, kórok, elfajulások és bűnök hordozója. Esetében mindaz, amit hordoz és ő maga nem válik külön. Két lábon jár ugyan, ugyanakkor a migránssal százféle betegség és bűn kel lábra. A migránshoz úgy tapad az illegalitás, mint az éjszakához a sötétség.
A migráns öngyilkos merénylő, utcai lövöldöző, késelő. Ha van batyuja, a migráns táskájában pokolgép ketyeg, miközben ő maga is biológiai bomba. A migráns szapora, túlszaporodik rajtunk, megváltoztatja a természetes környezetünket. A migráns gyermeke is migráns, generációkon keresztül hordozza a „bevándorló hátteret”. Nincs az az iskolaköpeny, amely alól ne kandikálna ki a migránsság.
A migráns, mint bűn megelőzi a perét. Hassan F. már azt megelőzően bűnös volt („hóhér”), hogy esetében a tárgyalás megkezdődött volna (s így került bele a választási kampányba). Ahmed H. terroristaként lépett be a bírósági tárgyalóterembe állig felfegyverzettek titkosszolgák körében.
Nincsen ártatlan földrajzóra: a Közel-Kelet, Észak-Afrika – veszélyforrások. A migráns bármikor útnak eredhet.
Senki nem várja jobban a migránsokat, mint a televíziós riporter és a politikai showman és porondmester.
A migráns nem személyként jelenik meg, ahogyan a migránsok csoportja sem személyek gyülekezete. A sok migráns horda. A hordák a kulturális fölcserélés előhadai. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a hadak a népvándorlás útját hivatottak kitaposni.
A migránsban elhalványul az, hogy történetesen keresztény, konzervatív, nő, muzulmán, apa, meleg, mozgássérült vagy beteg gyermek. Ugyanaz a jogfosztás illeti meg. E fura egyenlőség sötétségében minden migráns fekete.
Jól látjuk ezt, ha felcsapjuk az újságokat, kormányzati plakátokra pillantunk vagy belenézünk a hírek százszor ismételt képsoraiba.
A migráns belebotlik a magántulajdonba. Az erdő rőzséje, a méhkaptár, melyből mézet kanalaz, a lélekvesztő, amellyel a túlpartra evezne, az elhagyott faluvégi ház, amelyben pár estére megszáll: annak a mérlegnek az ellensúlya, amelyen a migráns könnyűnek találtatik.
A migráns döntése sohasem tudatos. Hajlik a befolyásolásra, küldeni lehet őt, a migráns csupán egy mesteri terv tudatlan szereplője. A migráns belekerült a magas politikába. Értelemszerű, hogy a migráns csak az általános összeesküvés öntudatlan részese.
Semmi sem fenyegetőbb annál, mint hogy a migráns ott van: s nem követ el semmit.
A migráns tehát az élet potyautasa. Emiatt tartja nevetségesnek egyik-másik híroldal, ha a migráns megfagy a repülőgép szárnyán, megfullad egy tartálykocsiban, kihűl egy teherautó csomagterében.
A migráns sajátos halott. Az az elevenség, amely mozgatja, idegen, mástól származó.
Ám ez a feltételezett elevenség mégis csábító, ha olyasmit vetíthetünk belé, amely az életünkből hiányzik. A migránst nem köti a munka, szabadon bejárhatja Európát, hogy a számára legelőnyösebb országban telepedjék le. Megélhetéséről a migránskártya kezeskedik, jólétére ezer szem ügyel, pártolói számosak. A migráns mindazt megkapja, amit tőlünk megvonnak. Ez az az irigy szociális gyűlölség, amely a barbár migránstól is beszédesebb.
Hiszen senki sem vitathatja, hogy a migránsnak csakis azért jó, mert nekünk rossz, s ha neki rossz, az csak amiatt lehet, mert nekünk sem jó. Migránskérdéssé tenni az osztálypolitikát – mindennapi újramelegített kenyerünk.
Ám a legnagyobb félelem mégiscsak a migráns jelző, amely nem válogatja meg az alanyát. Pontosan tudják ezt azok az asszonyok és férfiak, akik százezer szám kénytelenek rabszolgának állni Nyugat-Európában. Ebből hajtanak ki az öngyarmatosítás, öngyűlölet és önrasszizmus szilaj vesszői. Németországban és Ausztriában pontosan tudja a kelet-európai: „cigány vagyok”, „migráns vagyok”, „Európa fehér niggere vagyok”. A kiürítendő ágytál fölött van min meditálni.
Ki vigasztalhatna meg benneteket?
A migráns nyugodtan migránsnak nevezhető. Ha ebbe a kifejezésbe nem szorul elég gyűlölet és megvetés, esetleg migráncsnak. Ha a migráns a halott szinonimája, az illegális határátlépő olyan kegyeletsértés, amelyet jólesik elkövetni.
A migráns alámerülése az állati létben: migráns méhek, sáskák, invazív fajok. Az újságírói fantázia határtalan.
A migránst nem lehet megszólítani. A STOP és a Tiszteletben tartani a kultúránkat, s a Nem vehetik el a munkánkat nem a migránsnak szólnak.
Van ebben rendszer, ha a migránsok föltartóztatása azt a célt szolgálja, hogy a saját migránsaink zavartalan kizsákmányolását biztosítsuk.
A migráns azonban, az elevenség és megmerevedettség játékában messzemenő változásokat idéz elő. Ahol megjelenik, szögesdrót kerítések emelkednek, szigorodik a határellenőrzés, megromlik a szomszédi viszony. A migránsnak be sem kell tennie a lábát az országba, hogy az ország kisebbsége migránssá váljon. A migráns az államok közti és államon belüli viszályok katalizátora. Minden, ami a hamu alatt hunyorgott, most fölizzik.
Jaj annak, aki a felelősség súlyát latolgatva elfelejti megjegyezni a migráns szerepét a nyomorúságunkban! Jaj annak, aki nem ismétli a kórussal, mekkora tehertétel a számunkra!
A kérdés, amelyet elmulasztunk feltenni a migránsnak, nem marad a levegőben, csak immár nekünk szegeződik: ki vagy és hogy kerültél ide?
Értelemszerű, hogy ez a létre vonatkozó kérdés nem maradhat megbosszulatlan.
Valóban ez lenne az a kimagasló kultúra, amelyet tiszteletben kell tartani?
Amikor ezt írom, még nem esett le az első hó. Olvasó, ne feledd el mélyre húzni a sapkát, és szorosra zárni a kabátot, mielőtt kimégy a hidegre.
(Autonómia)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >