Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar közössége, az MNT nem tesz semmit az anyanyelvű tájékoztatási jogok visszaállítása érdekében? A testületnek nem érdeke a magyar nyelvű tájékoztatás helyzete? Bozóki Antal:

b) Oktatás

A vajdasági magyar közösségnek „1360 elsőse” volt az új tanév kezdetén. Ez azt jelenti, hogy „14,3 százalékkal van most kevesebb elsős, mint öt évvel ezelőtt”. (2014-ben a „délvidéki magyar tannyelvű iskolákba még 1587 diák ült be az első napon az iskolapadba” vagyis 227-el több mint 2019-ben.)

A magyar tanulók fogyatkozásáról még nem láttam teljes áttekintést, összegzést, csak részleges kimutatásokat.

Az iskolákban is „egyre több az összevont tagozat, és van, hogy a kisebb településeken egyetlen magyar elsőt sem írattak be.

A Magyar Nemzeti Tanács (a 2019. október 11-ei) ülésén 22 általános iskolában, valamint több középiskolában és gimnáziumban hagyta jóvá a 15 főnél kisebb létszámú magyar tannyelvű osztályok megnyitását. Ezt megelőzően (a 2019. július 5-i ülésen), a testület „17 vajdasági oktatási intézmény 18 tagozata tekintetében fogadott el véleményezést” az említett számnál kevesebb létszámú osztályok megnyitásáról.

Az elvétve megjelenő elemző írásokból kiszűrhető, hogy magyar vonatkozásban az iskolai oktatást nem csak a tanulók évről évre csökkenő száma nehezíti, de a tanárok is „elfogynak”.

– A pedagógusok elvándorlása – különösen a kisebbségi nyelven oktató szaktanároké – súlyos és nehezen áthidalható helyzetet teremt a vajdasági iskolákban. Már most ott tartunk, hogy a fölsőben tanító szaktanárok jelentős hányada nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. Ez nem csak az oktatás minőségére hat kedvezőtlenül, de lehetetlené teszi az intézmények számára még a rövidtávra szóló tervezést is. Erre „rásegít” a több éve tartó ún. létszámstop is.

A tanárképzés hiánya, a közalkalmazotti létszámstop, a leépítések/osztályok összevonása, a nem minden esetben megfelelő szakképesítés, stb. mellett, gondot okoz az is, hogy „nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok”.

„Hiányosak és elavultak az oktatási eszközök, felszerelések.”[56] A vajdasági magyar tanulók „szerbiai tankönyveket használnak”. Ezek „többségét fordítják, kivételt képeznek a magyar nyelv és irodalom, valamint a zenekultúra tantárgyak tankönyvei”.

Az utóbbi években – emlékezetem szerint – nem volt olyan tanévkezdés, amikor nem hiányzott volna valamelyik magyar nyelvű tankönyv, ne lett volna ezekkel valami probléma. A tankönyvhiányhoz hozzájárult az is, hogy hiány van megfelelő fordítókból és lektorokból, valamint szakvéleményezőkből is.

Ezek a (lesújtó) adatok – amelyek egyúttal az elkötözés mértékét és a magyar közösség fogyását is mutatják – nem voltak elegendőek a Magyar Nemzeti Tanácsnak, hogy átfogó elemzést készítsen a magyar oktatás helyzetéről.

c) Tájékoztatás

Szerbiában a nemzeti kisebbségi anyanyelvű tájékoztatás, így a magyar nyelvű média leépítése is, még 2008-ban elkezdődött. Számos helyi rádió (a nagybecskereki, a nagykikindai, a szabadkai, a temerini, a muzslyai, stb. rádió) és helyi lap szűnt meg.

Csorbult a jog az anyanyelven való tájékoztatásra és a szerzett jogok intézménye is. Zomborban például „teljesen, és feltételezhetően véglegesen megszűnt a magyar nyelvű helyi tájékoztatás.”

Ezzel párhuzamosan, a megmaradt média a VMSZ, illetve Magyar Nemzeti Tanács (MNT) közvetlen vagy közvetett befolyása alá került, kevés kivételével. Ennek az eredménye sajnos az lett, hogy az anyanyelvű tájékoztatás „a legtöbb feszültséget megélő és gerjesztő területé” vált, amely „kiáltó botrányoktól”, számos újságíró elbocsátásától sem volt mentes.

Az idén 70 éves az Újvidéki Rádió, „az egyetlen magyar nyelvű állami rádió, amely napi 24 órában sugároz. Szervezetileg a Szerb Rádió és Vajdasági Televízió körzeti stúdiója, s ennek megfelelően mindig is a szerb kormány hivatalos álláspontjának megfelelő hírműsorokat közvetít. […]  Szerbia NATO bombázása előtt Magyarország szinte egész területén fogni lehetett a középhullámú adását – az adók bombázása óta azonban nem állították helyre az eredeti teljesítményeket, így ma az Alföld jó részén a 90,5/92,5 MHZ-en hallható.”

„A közszolgálati adó munkatársai”, szeptember 24-én, élő műsorral jelentkeztek Szabadkáról. A műsorról szóló írásban azonban egy szó nem olvasható arról, hogy a rádió „az Alföld jó részén nem hallható”. Annál több szó esett erről az íráshoz hozzászólók részéről.

A kommentálók kiemelték, hogy az Újvidéki Rádió adását „a középhullámon nagyon szépen lehetett hallani”, most viszont Vajdaság egy részén nem, vagy csak nagyon gyengén/rosszul hallani/hall(gat)ható. „Szégyen, hogy nincs elég teljesítmény (pontosabban hatósugár, illetve hullámsáv – B. A.), bezzeg a szerbiai rádiókat itt is lehet fogni, teljes hangerővel” – írja az egyik hozzászóló.

Olyan észrevétel is volt, hogy „ezt a (középhullámú – B. A.) frekvenciát most is használják (amit állítólag „takarékossági okból vettek el”) – nekik nem kell  takarékoskodniuk”. „Az elbitorolt hullámhosszt vissza kellene szerezni – valakinek” – javasolja az egyik kommentíró.

„Vajon még 70 évnek el kell múlnia, hogy a 21. században Vajdaság területén megfelelő szinten hallható legyen az Újvidéki Rádió? Hol vagy kisebbségpolitika, szerb-magyar barátság és egyebek?”– kérdezi egy másik.

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar közössége, az MNT nem tesz semmit az anyanyelvű tájékoztatási jogok visszaállítása érdekében? A testületnek nem érdeke a magyar nyelvű tájékoztatás helyzete?

Az Újvidéki Rádió 70 éves fennállásának jubileuma jó alkalom lenne, hogy visszaállítsák a középhullámú adást! Az anyaországi pénzekből csak a pártbefolyású médiára jut, a helyi magyar nyelvű tájékoztatásra már nem?

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |