Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Összefoglaló (3. rész)
Bozóki Antal
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar közössége, az MNT nem tesz semmit az anyanyelvű tájékoztatási jogok visszaállítása érdekében? A testületnek nem érdeke a magyar nyelvű tájékoztatás helyzete? Bozóki Antal:
b) Oktatás
A vajdasági magyar közösségnek „1360 elsőse” volt az új tanév kezdetén. Ez azt jelenti, hogy „14,3 százalékkal van most kevesebb elsős, mint öt évvel ezelőtt”. (2014-ben a „délvidéki magyar tannyelvű iskolákba még 1587 diák ült be az első napon az iskolapadba” vagyis 227-el több mint 2019-ben.)
A magyar tanulók fogyatkozásáról még nem láttam teljes áttekintést, összegzést, csak részleges kimutatásokat.
Az iskolákban is „egyre több az összevont tagozat, és van, hogy a kisebb településeken egyetlen magyar elsőt sem írattak be.
A Magyar Nemzeti Tanács (a 2019. október 11-ei) ülésén 22 általános iskolában, valamint több középiskolában és gimnáziumban hagyta jóvá a 15 főnél kisebb létszámú magyar tannyelvű osztályok megnyitását. Ezt megelőzően (a 2019. július 5-i ülésen), a testület „17 vajdasági oktatási intézmény 18 tagozata tekintetében fogadott el véleményezést” az említett számnál kevesebb létszámú osztályok megnyitásáról.
Az elvétve megjelenő elemző írásokból kiszűrhető, hogy magyar vonatkozásban az iskolai oktatást nem csak a tanulók évről évre csökkenő száma nehezíti, de a tanárok is „elfogynak”.
– A pedagógusok elvándorlása – különösen a kisebbségi nyelven oktató szaktanároké – súlyos és nehezen áthidalható helyzetet teremt a vajdasági iskolákban. Már most ott tartunk, hogy a fölsőben tanító szaktanárok jelentős hányada nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. Ez nem csak az oktatás minőségére hat kedvezőtlenül, de lehetetlené teszi az intézmények számára még a rövidtávra szóló tervezést is. Erre „rásegít” a több éve tartó ún. létszámstop is.
A tanárképzés hiánya, a közalkalmazotti létszámstop, a leépítések/osztályok összevonása, a nem minden esetben megfelelő szakképesítés, stb. mellett, gondot okoz az is, hogy „nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok”.
„Hiányosak és elavultak az oktatási eszközök, felszerelések.”[56] A vajdasági magyar tanulók „szerbiai tankönyveket használnak”. Ezek „többségét fordítják, kivételt képeznek a magyar nyelv és irodalom, valamint a zenekultúra tantárgyak tankönyvei”.
Az utóbbi években – emlékezetem szerint – nem volt olyan tanévkezdés, amikor nem hiányzott volna valamelyik magyar nyelvű tankönyv, ne lett volna ezekkel valami probléma. A tankönyvhiányhoz hozzájárult az is, hogy hiány van megfelelő fordítókból és lektorokból, valamint szakvéleményezőkből is.
Ezek a (lesújtó) adatok – amelyek egyúttal az elkötözés mértékét és a magyar közösség fogyását is mutatják – nem voltak elegendőek a Magyar Nemzeti Tanácsnak, hogy átfogó elemzést készítsen a magyar oktatás helyzetéről.
c) Tájékoztatás
Szerbiában a nemzeti kisebbségi anyanyelvű tájékoztatás, így a magyar nyelvű média leépítése is, még 2008-ban elkezdődött. Számos helyi rádió (a nagybecskereki, a nagykikindai, a szabadkai, a temerini, a muzslyai, stb. rádió) és helyi lap szűnt meg.
Csorbult a jog az anyanyelven való tájékoztatásra és a szerzett jogok intézménye is. Zomborban például „teljesen, és feltételezhetően véglegesen megszűnt a magyar nyelvű helyi tájékoztatás.”
Ezzel párhuzamosan, a megmaradt média a VMSZ, illetve Magyar Nemzeti Tanács (MNT) közvetlen vagy közvetett befolyása alá került, kevés kivételével. Ennek az eredménye sajnos az lett, hogy az anyanyelvű tájékoztatás „a legtöbb feszültséget megélő és gerjesztő területé” vált, amely „kiáltó botrányoktól”, számos újságíró elbocsátásától sem volt mentes.
Az idén 70 éves az Újvidéki Rádió, „az egyetlen magyar nyelvű állami rádió, amely napi 24 órában sugároz. Szervezetileg a Szerb Rádió és Vajdasági Televízió körzeti stúdiója, s ennek megfelelően mindig is a szerb kormány hivatalos álláspontjának megfelelő hírműsorokat közvetít. […] Szerbia NATO bombázása előtt Magyarország szinte egész területén fogni lehetett a középhullámú adását – az adók bombázása óta azonban nem állították helyre az eredeti teljesítményeket, így ma az Alföld jó részén a 90,5/92,5 MHZ-en hallható.”
„A közszolgálati adó munkatársai”, szeptember 24-én, élő műsorral jelentkeztek Szabadkáról. A műsorról szóló írásban azonban egy szó nem olvasható arról, hogy a rádió „az Alföld jó részén nem hallható”. Annál több szó esett erről az íráshoz hozzászólók részéről.
A kommentálók kiemelték, hogy az Újvidéki Rádió adását „a középhullámon nagyon szépen lehetett hallani”, most viszont Vajdaság egy részén nem, vagy csak nagyon gyengén/rosszul hallani/hall(gat)ható. „Szégyen, hogy nincs elég teljesítmény (pontosabban hatósugár, illetve hullámsáv – B. A.), bezzeg a szerbiai rádiókat itt is lehet fogni, teljes hangerővel” – írja az egyik hozzászóló.
Olyan észrevétel is volt, hogy „ezt a (középhullámú – B. A.) frekvenciát most is használják (amit állítólag „takarékossági okból vettek el”) – nekik nem kell takarékoskodniuk”. „Az elbitorolt hullámhosszt vissza kellene szerezni – valakinek” – javasolja az egyik kommentíró.
„Vajon még 70 évnek el kell múlnia, hogy a 21. században Vajdaság területén megfelelő szinten hallható legyen az Újvidéki Rádió? Hol vagy kisebbségpolitika, szerb-magyar barátság és egyebek?”– kérdezi egy másik.
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar közössége, az MNT nem tesz semmit az anyanyelvű tájékoztatási jogok visszaállítása érdekében? A testületnek nem érdeke a magyar nyelvű tájékoztatás helyzete?
Az Újvidéki Rádió 70 éves fennállásának jubileuma jó alkalom lenne, hogy visszaállítsák a középhullámú adást! Az anyaországi pénzekből csak a pártbefolyású médiára jut, a helyi magyar nyelvű tájékoztatásra már nem?
Következő cikk: A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A közgáz és a színiakadémia
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >
Szerbiában hanyatlik a demokrácia
A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >
Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom
Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >
Baloldal és gyermekbalett
„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >